Ride or Die (BEFEJEZETT)

🕷️19🕷️

A lélegzetem is elakadt és nem tudtam mi lenne a jó válasz. Minden lelassult és csak a gondolataimat hallottam.

Pontosan emlékszem mindenre. Arra is, higy megcsókoltam de nemtudom, hogy az alkohol tette e vagy...... nem semmi, az alkohol miatt volt.
Végülis hulla részeg voltam és azt sem tudtam mi történik.
Ilyenkor bármi megtörténhet, nem?

Mike csak velem szembe a falnak dőlve állt tőlem egy lépésnyire és az arcom tanulmányozta.

-Én.... én - egy nagyot nyeltem, mellyel összeszedtem minden erőm és nyugodtan kezdtem mondani.
-Én részeg voltam. De nagyon. És nem félek a víztől csak azért mert beleestem. Ha erre gondoltál. - mondtam komolyan mire egy kicsit meglepődött majd elnevette magát.

-Oké, ha te mondod. - legyintett egyet és ki is lépett a szobámból.

Én egy hatalmas sóhajtás után inkább vissza pillantottam a bikinikre.

A nap további része egész gyorsan eltelt és szinte végig csak a medencéknél voltunk.
Rengeteget nevettünk, de a gondolataim mindvégig csak egy dolgon akadtak meg mindig.

Jason

Megbízok Nancyben, de az itteni ügyvédeket ismerve nehéz dolga lesz.
Nem azért, mert olyan jók lennének, sokkal inkább mert más módon is meggyőzik a bírót a felől amit ők késviselnek. Értitek, pénzzel.
De bírók, pedig édesanyám markában vannak. Ettől ha lehet mégjobban tartok, ugyanis ő tudta, hogy a versenyen voltam és azt is, hogy Jasonnel . Mindig csak a jövőmre koncentrált, és a látszatra. Vagyis ha azt akarja hogy a kislánya jóhíre megmaradjon nem engedheti meg, hogy azt mondjam, vele voltam az nap.

Este hamar lefeküdtem, amint elmentek Shellyék. Nagyon örültem, hogy Mike nem firtatta tovább azt amit részegen tettem. Lehet leesett, neki, hogy nem szeretnék erről beszélni.

Másnap reggel, legalábbis azthittem, hogy reggel amíg rá nem pillantottam az órára, ami 4:35öt mutatott, Nancy hívott.

Villámsebességgel nyúltam a készülék után amint megpillantottam a lány nevét a kijelzőn. Kicsit ki voltam száradva, de szerencsémre ő kezdte, így volt időm megtalálni a hangom.

-Szia. Sanjálom, hogy ilyenkor zavarlak, de ez most komoly és nem ér rá máskor. Sürgősen öltözz fel. Megyek érted és mindent elmegyarázok.-mondta komoly, de kicsit sem aggódó hangnemben amin meg is lepődtem, de eggyaránt örültem magabiztosságának.

-Szia. Rendben máris kezdem. - mondtam rekettes hangon majd megszakítottam a hívást.

Amilyen gyorsan csak tudtam előhalásztam valami ruhát. Ami egy kockás nadrág és fehér pulcsi lett. Ősszel hajnalban még nagyon hideg van nyilván, úgyhogy egy dzeki is elmaradhatatlan volt. A hajam csupán kifésültem majd egy táskába beledobva cuccaim szószerint lefutottam a lécsőn.

Az ajtó előtt már ott állt Nancy kocsija és amint beültem bele is kezdett.

-Ismét bocsánat, a koránkelés miatt. Szóval, mondtam, hogy rá akarják kenni Jasonre ezt az egészet. Egészen eddig csak sejtéseink voltak, viszont most azthiszem magtaláltuk ki teszi ezt. - mindez alatt iszonyú sebességgel hajtott. Szerencse, hogy még nincsenek kocsik az utcákon, mert nem kizárt, hogy összeütköztünk volna. Bár, ha csak fele annyira jól vezet, mint Jason bízok benne.

-Várj ki a az "megtaláltuk"? - kérdeztem meglepődve, mire elnevette magát.

-Az egészből ennyi jött le? Nemsokára meglátod, de az a lényeg, hogy neked is segítened kell majd. Hogy pontosan miben majd ott megtudod. - mondta magabiztosan és mosolyogva.

Az út további részében jobbnak tartottam, ha nem szólalok meg, így néma csöndben ültünk egymás mellett. Ez nem tartott sokáig a tempónk miatt és már egy ismerős környéken is találtam magunk.

-Mi? Nancy, miért vagyunk itt? - kíváncsiskodtam, mégegyszer jól körbenzéve amikor leállította a motort.

-Ez a hely szinte a másodaik otthonom, ahogy Jasonnek is. De már azthiszem neked sem új a terep. - válaszolt majd ki is pattant az autóból.

Követtem a példáját de még alaposabban felmértem a terepet.
Így nappal sokkal élettelibb volt, az ami este elhagyatottnak látszott.
A graffytis falak előtt gyerekek suhantak el gördeszkával, és kisebb csoportok álltak autók körül és zenét hallgatva nevetgéltek. Minden egyes garázsajtó fel volt hajtva, és onnan is az élet és pozitívitum sugárzott.

Mikor gyerekek voltunk elvoltunk tiltva a "gettó negyedtől" de sosem képzeltem volna ilyennnek.

A csodálkozásomból az ismerős fekete hatalmas ajtó felnyitása ébresztett ki és Nancy oldalán besétáltam a luxus kocsik mellé.

Az ott tartózkodó emberek mind lefagytak amint megláttak. Legalábbis egy embert kivéve. Egy kb 4 éves , hosszú fekete hajú kislány szaladt le a lépcsőn és felénk közeledett.

-Anyaaa. - mondta kis selymes hangon majd a melletttem álló nő kezébe ugrott, aki ezt már guggolva fogadta. Akaratlanul is el kellett mosolyodnom, olyan cukik voltak.

Nancy ölében tartva a kislányt felállt majd a többiekhez fordult.

-Na megmondtam, vagy megmondtam. - mondta nevetve mire David egy szúrós pillantással nézett végig rajtam az előttem elhelyezkedő kanapén ülve.

Mikor éreztem, hogy valami nem kedveset készül mondani, a szintén fekete hajú nő, akivel már találkoztam, de elfelejtettem a nevét, közelebb sétált hozzám.

-Sylvia vagyok. De azthiszem ezt már tudod. - nyújtotta a kezét amit elfogadtam egy mosollyal az arcomon.

-Liza. - Nancyre pillantottam egy kérdő tekintettel, aki értette, de nem volt ideje elmondani mert az idős, szintén ismerős ember beelőzte.

-A nevem Bill Avery. Már volt szerencsnék találkozni, viszont most a te segítségedre lenne szükségünk. - halál komolyan nézett a szemeimbe amitől egy kicsit megilletődtem és hirtelen nem tudtam mit mondjak.

-Eddig is megvoltunk kislányok segítsége nélkül. Most sem.... - kezdte volna dühösen az elejétől kezdve ellenszenves David, de Bill közbe szólt.

-Eddig még nem volt az unokaöcsém a bíróságon. Ahogy egyikőtök sem. Egyértelmű, hogy segítségre van szükségünk. A kérdés csak, hogy megkapjuk e. - utolsó mondatát felém intézte, belőlem pedig az utolsó szavak is elszöktek és szótlanul álltam.