Ride or Die (BEFEJEZETT)

💫16💫

Mikor felébredtem Mike már sehol sem volt.

A konyha pulton hagyott egy kis cetlit miszerint hétvégén egy kis családi nyaralásuk lesz de amint tud majd meglátogat. Az ujjam melyet elvágtam már be volt kötve illetve a hajam is megszáradt és igazából arra sem emlékszem, hogy lett ilyen. A másnaposság miatt ordítani tudtam volna a fájdalomtól a fejemben, de e helyett inkább elhatároztam, hogy elüssem az időt feltakarítom a tegnapi szilánkokat.

Mikor leértem minden csak úgy csillogott-villogott, nem csak a szilánkok, de a kis porcická is eltűntek.

Semmi erőm nem volt, ennek iszonyúan örültem. Mivel semmi dolgom nem akatt háziasszonyként, csak egy szendvicset készítettem és vissza siettem a szobába.

Próbáltam pihenni, de egész nap csak forgolódtam az ágyban és valami sorozatot néztem. Még minndig semmi erőm nem volt és a gondolataim ismét szárnyra kaptak, mint mindig Jasonnel kapcsolatosan. Elképzeltem ahogy a rácsok mögött látom és ugyanolyan édesen néz mint minden vacsoránknál.
Már csak azok mögül láthatom és ez a szívem töri össze.
Nancy szavai csak mégjobban nyomatékosították bennem az érzéseimet és, hogy akármilyen keményen próbálkozok minden egyes gondolatom Jasonhoz vezet.
Nem tulzok ha azt mondom, hogy folyton rá, jobban mondva a jelenlegi helyzetére gondolok.
Nemtudtam mást, kitalálni beszélnem kell Nancyvel.

Mivel kb este 11körül volt inkább elálmosítottam magam, és elhatároztam másnap reggel felhívom.

~÷~

Kora reggel keltem, mivel nem bírtam aludni. Kicsit elhúztam az időt hajam kivasalásával és több ékszert is aggattam magamra mint szoktam, de még így is délre kész lettem.

Mindenre felkészülve ültem a konyhában, a velem szemben elhelyezkedő konyhapulton pedig ott virított

Nancy Ross Ügyvéd.

Kis hezitálással, de beírtam a számot rose gold mobilftelefonomon melyen eddig minden hívás le volt blokkolva, hogy még véletlenül se érjen el senki.
Csupán kettőt csörrent a telefon és már fel is vette.

-Hallo. Nency Ross. - szólt bele az ismerős kedves hang.

-Szia. Liza Hudson vagyok.......... Beszélhetnénk? - kérdeztem egy kicsit hezitálva közben ujjaimat tördelve.

-Úristen, szia. Természetesen. Én most pont ráérek, mit szólnál, ha most elmennék hozzád. - válaszolt egyből és éreztem, hogy hatalmas mosoly ült ki az arcára.

-Nekem tökéletes. Akkor szia. - mondtam még idegesebben és még mielőtt válaszolhatott volna letettem a telefont.

Fogalmam sem volt mennyi idő lehetett míg ide ért de nem szerettem volna üres kézzel fogadni.
Gyorsan csináltam egy kis limonádét és mikor éppen poharakba töltöttem az italt csengettek. Gyorsan végig nézve öltözékem, ami egy fekete szoknya és egy szürke felső lassacskán elindultam a bejárat felé.
Szint kitéptem az ajtót a helyéről amin először az előttem lévő lány elnevette magát majd egy kedves mosolyt mutatott felém.

-Nyugi, ennyire azért nem kell félned semmitől. Egyébként jó újra látni téged.

-Ohh oké.-nevettem el megam a kínos helyzet miatt.
- Igen, téged is. Sajnálom, hogy olyan bunkón viselkedtem multkor, csak egyszerűen sok volt ez az egész.

-Sajnálom, de mégcsak most jön a java. Leülhetnénk inkább? - kérdezte én pedig mégcsak most kapcsoltam, hogy még mindig csak az ajtóban állunk. Gyorsan elhúzódtam előle, ezzel beengedve őt és a már általa ismert kanapéra ültünk.
-Megpróbálom lassan, de kérlek szólj ha nem értesz valamit. - hevesen bólogattam, ezzel is jelezve, hogy már tülkön ülök és végre elkezdhetné már.
-Jasont már lassan 3 hete előzetes letartóztatásban tartják. Kezdenek kialakulni azok a bizonyítékok amik által már bíróságra is kerülhet az ügy. De még mielőtt bármit mondanál, tudnod kell, hogy ártatlan. Előszer nekem sem árulta el, a rendőröknek pedig végképp, de nem volt ott amikor a gyilkosság történt. - mélyen a szemimbe nézett és egy kicsit elgondolkodott, hogy is folytathatná, viszont kérdő arckifejezésem láttán inkább hozzákezdett.
-Liza, veled volt az nap Jason. Sejtjük, hogy ki tehette és pontosan tudta, hogy Jason veled van, így könnyen rá tudja kenni. -megnyugtatóan próbálta mondani, de rajta is látszódott az idegesség. Én pedig azt hittem menten elájulok, de most komolyan.

-Pontosan melyik napról beszélünk is most? - kérdettem bizonytalanul.

-Egy csütörtöki nap. Jason azt mondta, hideg volt de ez titeket egyáltlán nem érdekelt, így egész nap a tónál voltatok.

Tisztán emlékszek erre a csütörtökre. Az egész nap olyan volt mint, egy álom. Mint a legszebb álom valaha.

Nancy még elmesélte a pontos lépéseit a vallomásomnak amit holnap, azaz hétfőn a rendőrségen elmondok. Próbáltam félre rakni az érzéseimet és csak arra konentrálni, hogy csupán egy ártatlan embernek segítek és nem több.
Természtesen apámmal is találkoznom kell majd, viszont azt el tudta rendezni az ügyvédem, hogy ne neki kelljen vallomást tennem.

Este még meghívtam, hogy vacsorázzon velem, mivel a napjaim ez része mindig halálosan unalmas. A csöndben ülök és csak magam elé bámulok, igen ez aztán a szórakozás.

Spagettit készítettem, amit Nancy mosolyogva fogadott el.

-Köszönöm. Legalább tudunk beszélgetni normális dolgokról is . És kérlek most tegyük félre azt, hogy miért is vagyok itt igazából. - mondta kedvesen majd elnevette magát. Ugyanúgy nevet mint Jason, le sem tagadhaznák egymást.

-Szóval, én nem sok mindent tudok rólad, de te azthiszem tudsz egy két információt rólam. - mutattam először az előttem ülő lányra majd magamra. Megköszörülte a torkát és kedvesen folytatta.

-Most egy időre a városba jöttem, a hülye öcsém miatt aki mindig bajba keveri magát, azthiszem te is eléggé jól ismered. - egy kis mosolyra húzta ajkait, mely láttán én is elmosolyodtam.

Visszaemlékezés
-Gyerünk kicsim, kelj fel. - éreztem puha ajkait az arcom minden egyes pontján,ami melegséggel töltött el.

-Még hajnal van. - mondtam nyöszörögve majd fejem a párnába nyomtam.

-Igen, de ekkor a leggyönyörűbb a napfelkelte, igazából csak most van úgyhogy gyerünk. - összecsapta tenyereit majd hallottam ahogy kinyitja az ajtót majd kilép azon.

Mivel kint még nincs minusz fokos hideg egy lenge kis ruhát vettem fel, majd lesétáltam a lépcsőn. Körbenéztem, de sehol nem találtam Jasont. Hirtelen 2 erős kar ölelt át hátulról és belepuszilt a hajamba.

-Mit szólnál, ha ma egész nap a tónál lennénk. - nem láthattam, de ézertem ahogy vigyerog és közel a fülemhez suttog ami által kirázott a hideg.

-Én benne vagyok. - megfordultam karjai közt majd egy gyors csókot adtam az ajkaira. A telefonja farzsebében elkezdett csörögni. Mindig felvette amikor valaki a semmiből hívta, de sosem mondta el ki is keresi. Ez most sem volt másképp, fogadta a hívást és eltávolodott tőlem.

-Nem....... Nem....... Igen, éppen ezért nem .-nyugodtan próbálta mondani, de én láttam ahogy teste megfeszül és a kezeit ökölbe szorítja. Mikor kinyomta a telefont sietősen mellé léptem és kezem a melkasára raktam.

-Valami baj van? - kérdeztem halkan és próbáltam megnyugtatóan hangzani.

-Semmi baj kicsim. - egy mosollyal mondta szavait majd hirtelen menyasszony pózba felkapott amin muszály voltam elnevetni magam.

Egész nap a tónál voltunk, és csak ketten, mindentől elzárva élveztem az életem.

Sajnálom, hogy erre részre ennyire sokat kellett várni, ígérem mostantól gyakrabban fogom frissíteni a storyt. :)