Ride or Die (BEFEJEZETT)

🍂11🍂

9 napja csak itt vagyok a tóparti házban Jasonnel.

Az ősz hivatalosan is megérkezett. A legtöbb levél már lehullott a fákról és a szél is csípősebb lett. Ősszel mindig van egy kis fesztivál a városban amit általában nagyon várok. Ez idén talán más lesz......

Mikeal hivatalosan is szakítottunk. Természtesen személyesen nem találkoztunk, de a városba hamar híre ment annak, hogy ott voltam a versenyen,így Michael szülei beleegyeztek, hogy itt a vége a mi kapcsolatunknak.

A szüleimmel nem beszéltem, de Jason hallotta, hogy azt beszélik, csak elrabolt és ezért voltam ott pénteken.
Persze az emberek nem hülyék, így legbelül tudják, hogy nem igaz, de a nagy kormányzónak nem mondhatnak nemet.

Jasonnel nagyon közel kerültünk egymáshoz és szinte mindig együtt voltunk. Teljesen megért engem és azthiszem én is őt.

Éppen rántottát csináltam mikor hirtelen hátulról 2 erős kéz karolta át a csípőm és fejét a nyakamba temette.

-Jó reggelt. - reggeli rekettes hangjával köszöntött Jason.

-Jó reggelt.-mondtam.

-Hétfő van. Én persze nem mehetek iskolába de......

-Nem jó ötlet. Lehet amint meglát valaki, jön az apám és lecsukat. Beszélnem kell majd velük.

-Igazad van. - szembe fordított magával és vigyorgott rám amitől egyből elpirultam.
-Viszont ma el kell mennem. - arcát a nyakamba fúrta és úgy morrogta szavait.

-Megyek veled. - eltoltam magamtól, hogy szemébe nézhessek.

-Dehogy jössz. - elfintorodott és elkezdett hátrálni tőlem, viszont én követtem őt.

-Ezt már unom. Mit titkolsz előlem? Folyton csak azt mondod, hogy elmész vagy csak annyit, hogy majd jössz. És az én helyzetemen már semmi sem ronthat. - elhalkultak szavaim, s könnyek gyűltek szemembe mire Jason közeledni kezdett. Arcomat két keze közé vette és szemeimbe mélyen nézett.

-Sajnálom. - egy gyors puszit nyomott a homlokomra és már el is tűnt. Az ajtót óvatosan csukta be, én mégis úgy éreztem mintha éppen becsapná valaki előttem az ajtót, s ki sem engedne azon.

Nagyon sokat gondolkoztam, mit is csinálhatnék. Végül kiültem a jakuzziba egy üveg bor társaságába. A nagy csendben a gondolataimmal elszállt a ló. Egyszerűen csak nemtudom, hogy mi történik a városban. Vajon apám keres engem?
Stella mit tud ebből az egészből? Na és természetesen én lettem a téma mindenki számára. Ha tudnák, a szüleim eltusolnák ezt az egészet és elküldenének Angliába, viszont többen is láttak Jason mellett azon az esten a kocsiban. A könnyeim olyan gyorsan megeredtek, hogy a végén már levegőt sem kaptam. Nos igen, a túlgondolás és a pánikroham nem éppen a legjobb párosítás. Lassabban vettem a levegőt, hátha enyhül a rohamom ami lassacskán sikerült is. Nem érdekelt többé, ki mit mond, vagy mit tesz. Tudnom kell, mi történik és tudni is fogom. Megráztam a fejem és kiszálltam a jakuzziből.
Felvettem egy farmer nadrágot, egy fekete haspólóval és fekete magassarkú bokacsizmát. Egy kis táskába raktam a telefonom, ami teljesen eddig ki volt kapcsolva, egy kis zsepit és pár cuccot ami még kellhet.
Hagytam egy cetlit a konyhapulton, Sajnálom, de tudnom kell, mi történik a városban és a családommal. Remélem még látjuk egymást, vagyis biztos vagyok benne. Akármi történjen megkereslek. Ígérem.
Hatalmas sóhajjal hagytam el a házat és nagy léptekkel lépdeltem az erdőben. Szerencsére csak kora délután volt, így nem kellett tartanom a sötétségtől. Végre beértem a belvárosba, ezen belül a parkba ahol rengeteg időt töltöttünk gyerekként Shellyvel, mivel sok mászóka van és fagyis is.

-Lizaaaaa. - egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül mire egyből oda kaptam fejem. Kishúgom nagy sebességgel futott felém, mire én leguggoltam és széttártam karjaim, hogy megöleljem.

-Nagyon hiányoztál már. - egyenesen a fülébe mondtam és felemeltem, az ölemben tartva. Ekkor megláttam, ki is hozta el őt a parkba. Lefagytam egy pillanatra viszont ő egy mosollyal közeledett felém.

-Jó újra látni Liz. - bíztató mosllyal állt alőttem az ex barátom.

-Ezt most úgy mondtam mintha legalább egy éve nem láttal volna. - nevetve feleltem és vártam a következő lépéseit.

-Hazaviszem Stellat és beszélhetünk.

-Kérlek csak.....-nagyot sóhajtottam és szorosabban öleltem kishúgom.
-Nemtudom mikor láthatom legközelebb. - egy könnycsepp is kicsordult, de erősnek kellett lennem, megmutatni Stellának, erősnek kell lennie.

-Mi történt? Talán fogságba vagy, vagy mi? - próbált viccelődni, viszont láttam ahogy teste megfeszült.

-Dehigyis. Csak nagy bajban vagyok.-letettem a földre Stellát és lehajoltam hozzá.
-Menj a kalózhajóra nemsokára megyek én is. - elmosolyodott és már rohant is játszani.
-Veled sem kellene beszélnem. Bajba foglak sodorni. - néztem Mike felé aki közelebb lépett hozzám.

-Hé,nyugi.-megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
-Semmi baj nem lesz. - közel húzott magához és megölelt. Úgy ölelt, ahogy eddig még soha. Az eddigi érintekezéseink mind hamisak voltak, viszont ez igen is érzelmes volt. Megnyugottam a karjai közt és lassan eltávolodtam tőle.
-Stellát 6ra kell hazavinnem. Addig nyugottan legyetek együtt és utánna ha te ráérsz beszélhetnénk. - egy nagy mosollyal bólintottam kedves szavaira és kishúgomhoz siettem.

~÷~

Mivel a parkban elég sok ember volt, főleg így a vásár közeledtével, egy kicsit csendesebb játszótérre mentünk, ahol ott voltunk egész nap. Sokat nevettünk, játszottunk. Mike-ot nagyon szereti Stella és ez fordítva is igaz.

-Mennünk kell. - szomorkásan szólalt meg Mike mikor éppen a hintában löktem Stellát.

-Rendben. - kisegítettem a játékszerből és szorosan megöleltem.
-Nagyon szeretlek és mindig itt leszek neked. Akármi történik, gondolj arra, hogy erősnek kell lenned magadért. Sose hallgass mások véleményére és legyél önmagad. Szeretlek. - szorosan öleltem magamhoz és eleredtek a könnyeim. Tudtam, nem lesz biztonságos találkozni vele újra kitudja mit tennének vele a szüleink. Talán még kicsi, ahhoz, hogy e szavakat megértse, viszont ha majd visszaemlékez, remélem megmaradnak neki az emlékek. Ő is elkezdett pityeredni mire én leraktam a földre és letörötem könnyeit.

-Szejetlek. - olyan édesen mondta, hogy újra megkellett ölelnem. Egy utolsó puszit noymtam a homlokára, majd véig néztem, ahogy a kis alakja egyre jobban távolodni kezd tőlem.

Sajnálom, hogy eddig kellett várnotok erre a részre, csak a nyaralások bekavartak.
Ennek ellenére remélem tetszik és még itt vagytok😂❤️