Ride or Die (BEFEJEZETT)

🐯22🐯

Jason Ross

Rettenetes volt az a pár hét a fogdában.
Egyáltalán nem érdekelt az, hogy mi lesz velem.
De úgy csak én tehettem arról, hogy Liza is bele keveredett.
Egyszerűen szétszakadt a szívem akárhányszor rá gondoltam.
Olyan kevés időnk volt.

Voltak ismerőseim, így nem volt olyan nehéz a beilleszkedés és pár elég érdekes infót is megtudtam.

De most végre kinnt vagyok és újra a karjaimban tarthatom a törékeny vékony kis testét.

-Szóval, merre tovább? - kérdezte Nancy.

-Ha jól tudom ez az utolsó éved. - néztem Liza felé, aki bólintott.
-Legyél jó kislány és fejezd be. Utána pedig csak az enyém vagy. - fordítottam magam felé a keskeny derekánál fogva.

-Benne vagyok. Na és utána mik a terveid? - kérdezte miközbe kisétáltunk az épületből.

-Haza megyünk. - mondta. magabiztosan, miközbe megforgattam a motor kulcsait az ujjamon

-De várj, te is iskolába jársz még. - szaladt össze a szemöldöke és kérdőn nézett rám. Én csak nevettem és megráztam a fejem

-Tavaly már befejeztem a gimit. Csak azért jártam oda, hogy legyen egy ottani beépítetett ember. De kicsit sem bánom. Ha aznap nem megyek a puccos környékre és nem fröcsköllek le, talán nem is találkozunk.

-Visszagondolva... igazad van. - felült mögém a motorra és szorosan belém kapaszkodott. Egyszerűen imádom a vanilliás illatát. Ekkor érzem a legjobban, amikor teljesen rám bízza magát.

Az egyik kedvenc helyemre mentünk, ahova még gyerekkoromba sokat jártunk. Egy domb tetejéről az egész várost belehet látni. Egy gyönyörű fűzfa pedig ont ott van, a sarkán, szinte a szakadék szélén.
Liz a táj szépségében gyönyörködött én pedig csak őt csodáltam, és azon gondolkoztam, hogy lehetett ekkora nagy szerencsém.

-Nagyon szép innen a kilátás. - nézte töretlenül ahogy a város fényei bevilágítják a sötétedő világot

-Igen, gyönyörű. - nagyot sóhajtottam és mögé állva átkaroltam a mellkasánál. Annyira alacsony.
A karjaim közt megfordult és úgy adott apró puszikat a számra. Akkor abban a pillanatban semmi más nem kellett.

Csak ő és én

Elizabeth Hudson
Az őszi vásár

Egész hétvégén én is besegítettem a vásár díszétésében, Jasonnel együtt.
Azthiszem Mike is kezdi megkedvelni, persz amennyire lehet azt a fiút aki az ex barátnőjével jár együtt.

Jasonről pedig... minden a legjobban megy. Minden cuccom átvittem nála, így haza alig megyek. Csak amikor Stella-ért mentünk, akkor pedig a barátom is jött mindig velem.
Stella és Jason nagyon hamar megkedvelték egymást és kezdem azt hinni, a kishugom jobban szereti őt, mint engem.

Már javában ment a vásár amikor odaértünk mi is Jasonnel az oldalamon. A bandájával is egyre többet találkoztam és a barátaimat is befogadták. Őszintén, valamit észrevettem David és Shelly között, de ha felhozom mindig csak elcsitít... különös.

-Sziasztok. Stella már nagyon vár rátok. - köszönt Mike, barátommal pedig kezet fogott. Ekkor kishugom szaldt... Jason felé.

-Hercegnő. - felemelte és a levegőben megforgatta, ami láttán nekem is mosoly ült ki az arcomra.
-Menjünk vegyünk juharszirupos almát, mit szólsz hozzá.

-Ideeeen. Liza te is jössz? - Stella szőke hajacskája csillogott a napsütéstől, az arcocskáján pedig aranyos pír virított.

-Menjetek, hozzatok nekem is.

-Szóval, Stella negyon szereti Jasont. Nem panaszkodhatsz. - Mike hangjában hallani lehetett a fájdalmat. Tudom, hogy miért ilyen. Emlékszek arra a napra mielőtt Jasont kiengedték.

-Igen, megütöttem a fő nyereményt. Sokkal boldogabb vagyok mióta vele élek és nem a szüleimmel. Egyszerűen, szabad vagyok.

-Örülök, hogy boldog vagy. Őszintén. - dehogyis. Hazudik. Tudom.

-Köszönöm. - viszonoztam a mosolyát majd Stellaék után mentem.

~÷~

Miután hazavittük a kishugom beültünk a Brooke's-ba.
Mindenki itt volt a régi és az új ismerőseim közül.
Szokatlan volt a helyzet. A szomszédlány egy motoros ruhában egy igazi rossz fiú ölében, mit mondhatnék. Kerekestül feldordult az életem.

-Min gondolkozol? - puszilt a hajamba az emlegetett szamár.

-Mindenen. Minden, ami jó.

-Gyerünk gyerekek, felesezünk. - kiáltott fel Charlie, a foci csapat egyik tagja, mire mindenki megőrült.

-Hidd el kicsim, nem csak neked szokatlan a helyzet. - mormolta Jason úgy, hogy csak én halljam, amin mindketten felnevettünk.

Az iskola utolsó napja

-Kész vagy ribim? - kérdezts Shelly izgatottan.

-Évek óta. - mondtam magabiztosan majd egyszerre eldobtuk a könyveinket, ami azt jelentette, hogy befejeztük az iskolát. Egy darabig biztosan.

Igazam volt. Nemsokkal a vásár után David és Shelly kijelentették, hogy együtt vannak. Örülök, hogy tovább lépett és látom rajta, hogy igazán boldog. Természetesen nem hagyhattam ki a nagy védelmező dumát, amit egyébként Shelly is elmondott Jasonnek.

Mikor kiértünk a gimiből a barátaink már motorjukkal a bejárat előtt vártak minket.
Futottam Jason felé, és amint oda értem összekulcsoltam kezem a nyaka körül és szenvedélyesen megcsókoltam. Rengeteget fejlődött a kapcsolatunk, és sokkal komolyabbak lettünk. Azthiszem mindkettőnk életében történtek olyan válztozások amelyeket együtt vészeltünk át, így mégerősebbek lettünk.

-Túl rövid a szoknyád szerelmem. - suttogta ajkaimra majd rácsapott a fenekmre.

-Jason!! - mondtam hangosabban, mégis játékosan. Imádom, hogy ennyire nyílt a kapcsolatunk és igazán önmagunk lehetünk.

Hónapok óta tervezzük a kis kiruccanásunk. Egész Európát bejárjuk csak motoron...négyesben.
Mindig is szerettünk volna egy ilyet Shellyvel és most itt az alkalom.
Végre egy olyan nyaralás, ahol nem kell unlamas bálokba menni vagy puccos éttermekbe ahol alig raknak valamit a tányérra. Egyszerűen csak szabadon gyerekes felnőttek lehetünk.

Mikor visszaértünk a tóházba csak felkaptuk az összepakolt táskákat. Mi hamarabb elindulunk mint Shelly-ék. Hisz neki még vizsgái lesznek, én mindent letudtam szerencsére tavaly így szabad vagyok.

-Csak te és én szerelmem.

-Csak te és én.