Ride or Die (BEFEJEZETT)

🌹12🌹

Már kezdett hideg lenni amikor Mike megérkezett. Amint meglátta, hogy fagyoskodok, levette farmerkabátját és felém nyújtotta.

-Köszönöm. - egy kis mosollyal vettem el a darabot mire ő csak meghúzta a vállát.

-Jajj te is tudod, hogy a szüleim, hogy neveltek. - beletúrt a hajába és egy nagy mosolyt villantott melyen hatalmasat nevettem.
-Szóval mit szólnál ha elmennénk a Brooke's-ba? Szóltam Andrewnak, hogy zárja be, de persze nekem van hozzá kulcsom. - Brooke's=az a hely ahová mindig ellógtunk a barátaimmal ha elegünk volt a sok színlelésből. A szüleink nem tudnak erről a helyről, ami igazából régen egy kávézó volt, de Andrew szülei megvették, mi pedig átalakítottuk egy kis törzshelyé.

-De ugye nem szóltál senkienek, arról, hogy itt vagyok? - kérdezem idegesen, de persze a lelekem mélyén tudom, nem árulna el Mike.

-Dehogyis. A mi kis titkunk.-kacsintott és egy mosolyt vilantott ami minden lányt levenne a lábáról. Nos igen, biztos vagyok benne, most, hogy én nem vagyok a képbe, ő lesz a legnagyobb nőcsávász a suliban.

Miközben a legújabb Mercedesében ültünk rengeteget viccelődtünk a multunkról, és az akkori emlékeinkről. Mikor odaértünk a kis épülethez boldogan nyitottam ki a kocsi ajtót és egy nagyot szippantottam a friss levegőből. Ebben az utcában csak kirakatok és árusok vannak amik ilyenkor már be vannak zárva.
Mikor elfordította a kulcsot a zárban Mike, egy kicsit megnyugodtam. Nem is tudom, ez az érzés olyan volt, minta haza értem volna. Felkapcsoltam a villanyt és hirtelen minden emlék beugrott.
Amikor még csak takarítottuk ezt a helyet és minden tiszta por és pókháló volt. A lányokkal a közös kis shoppingolások, bútorokat keresve és az első közös délután.

Hatalmas meglepetésünkre méghamarabb kész is lettünk, mint azt vártuk. A hideg téli idő miatt plusz a melegítéssel többet kínlódnunk, de sikeresen elrendeztünk midnent. Talán egy hét múlva, még a karácsonyi kis bulinkat is itt tarthatjuk. Ez a buli egyáltalán nem olyan, mint másoknál, hisz egészen újévig a különböző karácsonyi bankettekre kell járnunk. De minden évben szakítunk arra egy kis időt, hogy elmenjünk síelni vagy valahova. Idén ez a kis kuckó lesz a helyünk. A neve Brooke's azután a lány után aki ezt az egészet meg álmodta még mikor kicsik voltunk. Sajnos ő már nem lehet itt velünk, de legbelül miatt mindig itt marad velünk.
Megbeszéltük, hogy december 22.-én mindenki itt legyen délre. Ez így is volt. Az egész ebéd nevetve és beszélgetve telt. Ezután letelepedtünk a kanapéra. Én Mike ölébe ültem és néha adtam neki egy-egy kis puszit is.
A kapcsolatunk nagyon más volt, mint a szerelmes pároké, azért egy kicsit mégis hasonlított rá. Ekkor kaptam tőle egy szív alakú nyakláncot, melyet ha kinyitok egy M és egy E betű található benne.

-Kérsz valamit inni? - gondolataimból kizökkentett Mike. Még egy pillantást vetettem az old school kanapéra és az kis üveg asztalra, amelyet a búturok körül ülték. Utána mentem a konyha részlegbe és nemlegesen megráztam a fejem.
-Figyelj, szerintem ma jobb lenne ha itt, a galérián maradnál. -a galéria teljesen be van rendezve mint egy kis apartman.

-Nem maradhatok sokáig. - magam elé bámulva kicsit szomorkásan mondtam.

-Mi történt veled? - kérdezi miközbe végig a szemembe néz.
Elmeséltem neki mindent egészen az első versenyemtől, addig, míg már én ültem a volán mögött. Teljesen megbízok benne és tudom, soha nem árulna el. Kihagytam a romatkius pillanataokat Jasonnel, mert azthiszem ez a mi kettőnk kis titka marad. Ráadásul én sem tudom mit mondhatnék. Talán azt, hogy egy házban vagyok egész nap na meg néha hazajön egy bűnöző és megcsókol vagy valami. Így csak annyit mondtam Jasonről, hogy kisegített és elváltak az útjaink.

Egész este beszélgettünk és sokat nevettünk. Olyan volt mintha megint általánosba lennénk és csak összefutodtunk órák után egy kicsit beszélgetni. Aztán jöttek a kérdések amikkel együtt minden megváltozott.

-Szóval hol laksz most? Vagyis ugye van egy hely ahova visszamehetsz? - hangja kíváncsiskodó mégis kedves volt. Na és erre most mit mondjak? Megbízok benne, de ez most más. Nem adhatom fel Jason-t.
-Kérlek, én csak azt szeretném ha biztonságban lennél. - nagyot sóhajtottam, miközben ő megfogta a kezem. A szemembe nézett azzal a komoly tekinetetével. Én nem is bírtam továbba a szemeibe nézni, ugyanis előbb vagy utóbb kihúzná belőlem.

-Csak egy ismerősnél. - vontam meg a vállam és kezdtem volna terelni a témát, ha ő nem kezdte volna újra.

-Nem akartam csak úgy rád zúdítani, de valamit el kell mondanom.
Liza, tudom, hogy annál a fiúnál laksz viszont valamit tudnod kell. -megállt, hogy egy nagy levegőt vegyen miközbe nekem a pulzusom az egekbe szaladt.
-Hallottam ahogy apukád egy gyilkosságról beszél. - nemlegesen ráztam a fejem és fel akartam kelni, mondván ez csak egy rossz álom, pedig legbülel tudtam a folytatást.
-Liz, Jason megölt egy ártatlan család apát. - megszorította kezem és szavai a sajnálattal voltak áztatva.

Nem. NEM. NEMM. Ez nem lehet igaz.