Ride or Die (BEFEJEZETT)

💖23💖

5 évvel később

Egyszerűen minden megváltozott... kivéve a kapcsolatom a számomra legfontosabb emberekkel.

Egy teljes évig csak jártuk Európát, majd Amerikát is. Los Angelesbe egyszerűen beleszerttünk és még akkor eldöntöttük, hogy egyszer ide költözünk. A kapcsolatunk csak erősebb lett. Természtesen voltak vitáink, de valahigy mindig megbocsájt az ember azoknak akit szeret.

Shellyvel sajnos keveset találkozok az egyetem miatt. Csak hétvégente látjuk egymát, de hál' Istennek ez nemsokára megvaltozik. Shelly már 2 éve büszkén viseli a Mrs. O'conel nevet. Na vajon ki a drága férje. És igen,... David.

Számomra pedig végre kifizetendő volt az a sok ismerkedés befolyásos emberekkel. Mivel nem szerettem volna, hogy csak e miatt vegyenek fel dupla olyan keményen tanultam.
2 hónapon belül pedig befejezen az egyetemet és megkapom a doktorim. Gyermek pszichiáter leszek, épp azért, hogy segítseg a hasonló helyzetű gyerekeknek. Akiknek nincsenek vagy úgy érzik, hogy nincs szülői szeretetük. Meg kell tanítanom másoknak is, hogy van még szeretet ezen a földön és megéri érte élni.

-Hogy állsz, szerelmem? - suttogta a fülembe, mire mint mindig a hideg is kirázott.

-Már csak pár oldal. - könyvet írok pont erről, hogy az élet milyen kiszámíthatatlan és néha veszélyes.
-És te mikor indulsz? - kérdeztem, miközbe felálltam a székről és a kezem összekulcsoltam a halántékánál.

-Van még időnk... Bőven. - felvett az, ölébe, mire akaratlanul is elnevettem magam majd mohón neki esett az ajkaimnak.

Jason-t felfedezte egy nagy cég, akik autó versenyzésben utaznak. Mindenki azt mondta, hogy abból az életből amit élt, nincs kiszállás. Most mégis a második Forma1-es futamára indul lassan. Rettenetes, hogy ilyen sokat van távol tőlem, de ha tudok a legtöbbször én is vele megyek. Viszont most a záróvizsgák miatt nem tudok.

Elkísértem a szerelmem a reptérre, ahol természtesen rengeteg paparazzi állt. Nehéz volt ehhez is hozzá szoknom, de nem igazán törődtem ezzel. Nekem nem kellett a hírnév, vagy a pénz. Én csak a szerelmem mellett szerettem lenni.

4 hónappal később

Jasonnel mentem a Kairo-i futamára. Mindkettőnket csak egyre jobbam vonzotta a száguldozás és a gyorsaság.
Iszonyúan féltettem minden egyes pillanatban mikor beült abba az autóba, de tudtam, hogy tudja mit csinál. És ez mindig be is jött. Megnyerte az első helyet és amint kiszállt az autóból én futottam felé.
Körbefonta a kezét a derekamnál és megpörgetett a levegőbe.

-Szeretlek. - mondta miközbe az arcom két keze közé fogta.

-Én is szeretlek te idióta. - mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. A csókunknak, ő vetett véget, amin meg is lepődtem. Mindeközbe elég nagy tömeg gyűlt körénk és én már vártam, hogy mikor kezdenek el Jasonnek gratulálni, de mindenki csak várt. Majd hirtelen Jason letérdelt a földre és megköszörülte a torkát.

-Dr. Elizabeth Hudson. Az egyetlen ember aki hitt bennem amikor senki más nem. Akinek szó szerint az életem köszönhetem. Egyszóval az egyetlenem... akiért bármikor bármit megtennék. Életem értelme... én sem hiszem el, hogy ilyen nyájas szöveget mondtam, de... Lehet az enyém a megtiszteltetés, hogy hozzam jössz feleségül? - lefagytam.