Ride or Die (BEFEJEZETT)

🌸10🌸

Egyszerűen olyan jól esett a törődése és, hogy tényleg itt volt, hogy minden másról kezdtem megfeledkezni. Mikor valami filmet keresett a telefonom sikerült keresztbe tenni. Ez az Mike, pont jókor hívsz. Csak azért ez a neve, hogy az emberek lássák mennyire is szeretjük egymást.
Idegesen pillantottam hol a készülékre, hol Jasonre. A szemei kikerekedtek és az enyémeket kereste. Én nem mertem rá nézne, de véget vetettem ennek és kinyomtam a telefont.

-Hátez.................hűha.-egyszerűen,érz-elem mentesen mondta és láttam rajta, el akart indulni viszont én megfogtam a kezét.

-Kérlek, megtudom magyarázni.

-Mit? - a hangja erős volt, szinte kiabált mire én megrezzentem.
-Sajnálom csak, nem kell megmagyaráznod semmit. A te életed. - olyan egyszerűen mondta ki e szavakat. Akkor az előbbi mégis mi volt? Vagy csak megsajnálta a gyenge kis kitagadott kislányt és egy kicsit pátyolgatta?! Leült mellém és a tvt kezdtük el nézni.
Valami zombis film volt, amit mindketten csöndbe hallgattunk. Néha néha rá pillantottam, viszont ő csak a képrnyőt bámulta. Igazából nem is tudom miért gondoltam, hogy...........
fogalmam sincs mit gondoltam. Az egyik pillanatba megcsókol, megnyíl nekem most meg ez. Ismét a könnyeimmel küszködtem ezért jobbnak találtam, ha felmegyek a szobámba. Sietősen távoztam, Jason pedig maradt lennt a nappaliban.

~÷~

Hajnali 3 körül volt mikor sikeresen elaludtam. Sokat forgolódtam és csak bámultam a semmibe, de a szemeim végre feladták a harcot.
Reggel (ha 11 óra mondható reggelnek) a konyhában készítettem reggelit amikor Jason megjelent. Én még valami pizsama szerűségben, ő pedig már bőrkabatjábán állt előttem.

-Jó reggelt. - komolyan köszönt én pedig csak bólintottam.
-Ma van egy kis elintézni valóm, de te nyugodtan maradhatsz addig itt.

-Oké. - fel sem néztem és háttal állva válaszoltam neki. Ekkor éreztem ahogy mögém kerül. A szívem havesen vert és kíváncsi voltam mit fog tenni. A teste teljesen hozzám simult hátulró. Majd kinyitotta pont a fejem melletti szekrényt és kivett belőle egy poharat. Elsietett én pedig ott maradtam ledőbbenve. Esküszöm, ez a fiú direkt kínoz engem.

Fogalmam sem volt, mit csinálhatnék egész nap, ezért csak kerestem valami sorozatot ami a Riverdale lett és azt néztem. Csináltam vacsorát is mikor már nagyon éhes voltam és már Jasonra vártam.
A kis dolog nagyon nem kicsi, hisz este 10 van. Itt ülök az ebédlőben két tányér tejszínes csirkemell mellett és várom a házigazdát, hogy megérkezzen.
Mikor megelégeltem a várakozát éppen indultam volna befele ha valaki nem esett volna be a bejárati ajtón. Az arca tiszta vér volt, és lila foltok borították. Megpróbálta megtartani magát a könyhapultban, de mikor ez nem sikérült, a földre rogyott. Ahogy csak tudtam mellé siettem és lehajtott fejét felemeltem, hogy megnézhessem, komoly e a baj.

-Jézusom. Mi történt? - a szavaim suttogtam és tekintetét kerestem.
-Egyedül nem fog sikerülni, szóval húzd fel magad egy kicsit, hogy legalább a kanapéra ülj le. - kérésemre bólintott és belém kapaszkodva sikerült a nappaliig baktatni.
-Valami fertőtlenítőt hol találok?

-A.......... fürdőbe. - a két szó között hatalmasat szisszent mikor megérintettem az oldalát. Úgy látszik nem csak az a helyes kis arca sérült.

Minden szükséges dolgot megtaláltam és siettem vissza hozzá.
Csendben törölgettem az arcát először egy vizes kendővel. Ő ült a kanapén, én pedig előtte a földön térdeltem, és néha teljesen fölé hajoltam, hogy elérjem a fejét.

-Ehhez hozzá tudnék szokni. - megtörte a csendet egy vigyorral az arcán.

-Hát,én nem nagyon. - nagyot sóhajtott és a szemeimbe nézett.
-Elmondod, hogy mi történt?

-Csak mégnagyobb bajban lennél.

-Hidd el, ettől nagyobba már nem lehetek. - gúnyosan mondtam és be is fejeztem az arctá.

-Köszi. És hidd el, ez még csak a kezdet. Sajnálom, de veszélyben lennél. Nem tehetem ezt veled. - egymás szemeit vizslattuk és kezeit az arcomra helyezte.
-Annyira sajnálok, mindent amit tettem. - szavait suttogta és egyre közelebb hajolt. Egszerűen a késztetés miatt nem bírtam eltolni magamtól, ezért viszonoztam azt. A kezem a hajába tévedt, az övé pedig a derekamra és felhúzott az ölébe.

-Te nem tehetsz semmiről. - gyengéden a karját simogattam, mert láttam rajta a megbánást.

-Hogy lehetsz ilyen kedves velem? Nem érdemellek meg. - végig szemembe nézett és halkan, alig hallhatóan beszélt. Kaptam a lehetőségen és lecsaptam az ajkaira. Meghitt pillanatunk most az ő telefonja zavarta meg. Megnézte majd visszacsúsztatta zsebébe.
-Ráér.-egy legyintéssel elinézte, éppen ismét közelebb hajolt mikor most az én készülékem csörrent.

Mike volt az és a nevét továbbra sem változattam meg. Jason elfintorodott és indulni készült, de én visszahúztam. Felvettem a telefont ki kihagosítottam. Mivel nem érzünk egymás iránt semmit Mikeal, tudtam nem fog semmi olyat mondani.

-Szia.

-Jézusom,Liza jól vagy?

-Ahha.

-Ugye tudod, hogy az egész rendőrség téged keres?! A város teljesen kifordult önmagából. - a hangja nagyon ideges volt. Jason mindeközbe kérdőn nézett rám.

-Ahha tudom, éppen ezért hívtalak. Utoljára elakarom. Mondani,......... szeretlek. - majndem elröhögtem magam, Jason pedig megfeszült mellettem.

-Haha, nagyon vicces vagy Liz, de ez most komoly. De ha így játszunk csak figyelj. Hogy maradhatnék a tökéletes bartáod ha te a sitten leszel. - elnevette magát és én is ugyanígy tettem.

-Hát szerelmem, itt az ideje, hogy szakítsunk.

- Egy zseni vagy. De most komolyan. Ha most előállok azzal, hogy szakítottam veled, akkor végre szabadok vagyunk.

-Tudom, na hajrá. Sok sikert. - letettem a telefont és elnevettem magam. A mellettem lévő fiú pedig értetlenül nézett rám.

-Ez Mike volt. Kis korunk óta ismerjük egymást, de sose éreztünk többet, mint barátság. A szüleink erőltették ezt az egész tökéltes pár dolgot, mire mi beadtuk a derekunkat. A "szerelmem" csak a legjobb fiú barátom és semmi több.

Próbáltam valami érzelmet feldezeni az arcán, viszont ez nem sikerült. Komoly tekintettel bámult maga elé, majd mikor rám pillantott végre megenyhült egy kicsit. Elmosolyodott és ajkaink ismét talákoztak.