Ride or Die (BEFEJEZETT)

🥀2🥀

Elvesztem. Barátnőmet kerestem de nem találtam sehol. Istenem csak egy üdítőért mentem, és megmondtam nekik, hogy maradjanak ott. Már konkrétan a sírás környékezett és a szívem hevesen vert amikor valaki a vállam érintette meg.

-Csak nem maga Elizabeth Hudson, te az apád helyett kémketsz vagy mi? - ordított rám egy barna hajú bőrkabátos fiú akit mégcsak nem is ismertem. Sokáig csak bámultam és próbáltam érzelem mentes pofát vágni.
-Mi van, kiscica néma kacsát ettél? - nevett fel hangosan mire mögötte mégtöbb fiú jelent meg. Ekkor elkezdett tolni a nyakamnál fogva én pedig majdnem megfulladtam. Próbáltam eltolni, ütögetni de ez mit sem ért. Ezt a fal állította meg mire végre levette kezét a torkomról. Hirtelen odakaptam és nagyokat lélegeztem. Továbbra is a falnál tartott a vállamnál fogva. A többi fiú meg csak egy jót nevetett az egészen.

-Amdrews! - ordítja egy ismerős hang mire az előttem állő fiú félve odakapja a fejét.

-Ohh Ross, nem a legjobb pillanatban érkeztél, ha nem látnád elfoglalt vagyok. - ordította ezt mind az arcomba. Próbáltam a földet nézni de felemelte a fejem, kényszerítve szemébe nézzek. Hirtelen ismét a torkom után nyúlt amikor az események felgyorsultak.

Jason kezdett egyre közelebb jönni, áttörve a többi fiún. A szirénák egyre hangsobbak és hangosabbak voltak. Kék és piros fények jelentek meg mire az előttem álló srác ismét levette kezeit a torkomról. Minden elsötétült és egy alak elkezdett húzni a faltól. Nem láttam sokat és kezdtem elszédülni, valószínüleg a sokk és oxigén hiány miatt. Ekkor az alak megállt.

-Gyerünk Liza. Nem aludhatsz el. - szavaira mintha újra észnél lettem volna és végre kitisztult a kép. Jason tartott a derekamnál fogva. Nagyokat pislogtam és észhez kaptam.

-Zsaruk. - kiáltottam mire a fiú elnevette magát.

-Igen rájöttem. Gyere siess elviszlek innen. - megfogta a kezem és maga után húzott. A motoránál álltunk meg melyre fel is ült.

-Most csak szórakozol, ugye? - mondtam kikerekedett szemekkel.

-Gyerünk hercegnő, vagy ez, vagy az estét a rendőrségen töltöd. - felém nyújtott egy sisakot én pedig újra megszédültem.

A szüleim mindig óvtak a veszélyes dolgoktól és azthiszem ez nagy nyomot hagyott bennem. Kis ideig haboztam, de rájöttem, ha nem megyek el nem csak a rendőrségen kötök ki, hanem az apám szúrós pillantásaival találkozok.
Elvettem a sisakot és felvéve azt a motoron elhelyezkedtem. Jason nagyot nevetett ahogy esetlenül csak ültem ott és felemelte a kezeit jelezve a derekát fogjam át. Nem is kellett több, szorosan fogtam át derekánál és közel húzodtam hozzá.

Gyorsan száguldozva, éles kanyarokat véve menekültünk a folyamatosan szorosan mögöttünk lévő rendőröktől.
A szívem csak úgy repdesett. Életemben nem éreztem még ilyet. Szabad voltam, igazán szabad. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi és senki. Tudtam, hogy Jason tudja mit csinál és le tudjuk rázni őket. Sohasem gondoltam volna, hogy egy motoron sebesen szembe a szelekkel olyat érezhetek amit sosem el sem tudtam képzelni.
Lehajtott gyorsan egy kis utcába. Úgytűnik nem láttak meg minket mikor idefordultunk.
Pár másodpercig itt állt és végül innen is továbbmentünk.
Egy teljesen elhagyatott területen kötöttünk ki ahol csak garázsok álltak.

~÷~

-Úgylátom élvezted. - utal hatalmas mosolyomra Jason amire csak őrülten bólogattam és megöleltem.
Hogy mi? Várjunk csak. MEGÖLELTEM??? Mégis minek?
A fiú pár másodpercig habozott majd ő is szorosan fogott. Ekkor kapcsoltam és eltoltam magamtól.

-Bocs. Nem kellett volna. - mondom egyhangúan, póker arccal mire megvakarta a tarkóját.

-Gyere nem lenne szerencsés ilyenkor hazamenned. - egy garázs felé mutatott melynek ajtaját ki is nyitotta.

Belépve rengeteg luxus kocsi állt bennt mire én kérdőn néztem rá. Ő csak megfogta a kezem és az emelet felé húzott.

-Szóval ez lenne a szobám.-kínosan felnevet mikor beérünk a garázs feletti kis szobába. Semmi személyes, csak egy ágy, szekrény és tv.

-Ismerted? A fiút aki nekem esett? - kérdeztem magam elé bámulva és leültem az ágyra. Nagyot sóhajtott és bólintott egyet.
-Név!-mondom kicsit erőteljesebben a szemébe nézve.

-Nemtudom,hogy elkel......

-Jason. Rohadtul nem érdekel. Csak annyit mondj. Hogy. A. Francba. Hívják. Azt a fiút. - a hangsúlyt folyamatosan emeltem és felálltam szembe a fiúval.

-Billy Andrews. Nem érdemes vele kikezdeni mert nagy kapcsolatai vannak.

-Ohh képzeld nekem is vannak "kapcsolataim".-vágom a fejéhez. A mellkasomban hatalmas fájdalmat érzek és mintha Billy kezei újra torkom szorongatná. Kezdtek az érzelmeim felém kerekedni és szemembe könnyek gyűltek.

Jason megszeppenve állt előttem. Nem tudta mit mondjon, és a csend sem a legmegfelelőbb válasz volt. A könnyek végig folytak az arcomon és újra az ágyra rogytam arcom tenyereimbe temetve.
Az eddig kemény fiú letérdelt elém és szorosan átölelt. Abban a pillanatban nem kellett más, csak, hogy valaki ott legyen. És ő ott volt. Kis idő után elhúzódott mikor kezdtem megnyugodni.

-Hidd el nem fogja megúszni csak így. - a kezembe nyomott pár zsepit én pedig szemem törölgettem.
-Te aludhatsz az ágyamban én pedig lemegyek a...

-Nem szeretnék egyedül maradni. - vágtam közbe szavaiba.

-Oké. Akkor csinálok magamnak helyet a földön. Megértem. - leült mellém és éppen beszédre nyitotta száját mikor telefonom csörrent egyet.
Mike hívott. Felvettem úgy, hogy Jason ne lássa kivel beszélek.

-Jézusom Liz mond, hogy jól vagy.-szól bele íjedt hangon.

-Nyugi. Semmi bajom. - nevetem el magam mire Jason furán nézett rám. Én ezt csak egy legyintéssel rendeztem el mire ő elkezdte csinálni fekhelyét a földön.

-Ott voltál,igaz? A versenyen. Hallottam apámtól, hogy elkaptak pár illegális versenyzőt.

-Hogy micsoda? És Shelly?

-Nemtudom, téged hívtalak még elsőnek. De róla nem hallottam semmit még.

-Akkor majd visszahívlak. Muszály megtudnom, mi történt. - rányomtam a telefont és remegő kezekkel barátnőmet hívtam.

-Liz. - szól bele sírva.

-Jézusom Shelly, mi történt?-a szívem egyre hevesebben vert. Éreztem hangján, hogy igazán fél.

-Nagyon nagy baj van. - suttogja a telefonba továbbra is szipogva.
Jasonre pillantottam aki mintha hallotta volna barátnőm szavait, engem kémlelt aggódó tekintettel.
Azthittem elájulok, annyira rosszul voltam újra. Fogalmam sincs mi történt és Shelly is igazán kiborult.