ʀᴇᴋᴛᴀɴᴄɪᴀ

𝖧𝖺𝗍𝗈𝖽𝗂𝗄 𝖿𝖾𝗃𝖾𝗓𝖾𝗍

______________________

ℛℯ𝓀𝓉𝒶𝓃𝒸𝒾𝒶
______________________

Magas labda volt, csodáltam volna, ha nem csapja le. Miután mindketten leültek az asztalhoz bevittem a tányérokat és az ételt is.
-Finom-Mutatott a pörköltre Nátániel, de nem vesztegetett sok időt hisz ezután ismét tömte is magába
-Neked is ízlik?-Simítottam Lili fejére kezeimmel válaszul pedig egy hatalmast bólintott-Ennek örülök. Jó étvágyat hozzá!-Mosolyogtam és szedtem magamnak is
-Mesélj, Lilkó! Milyen volt a napod?-Nézett rá testvére
-Hát annyira nem volt izgalmas. Anya keltett, de utána már csak Aurórával voltam. Játszottunk egy csomót, színeztem és ebédet is csináltunk
-Pedig ez egészen izgalmasnak hangzik-Csóválta fejét-Na ehhez mit szólsz? Lepihensz egy kicsit ügyesen ebéd után és akkor kitalálunk valami jó kis programot, jó?
-Oké!-Csillantak fel szemei
-Lili-Néztem rá viszonylag mérgesen-Nem használjuk azt a szót, hogy oké-Ráztam fejemet nemlegesen
-Miért ne használhatná?-Nézett rám kérdőn a testvére
-Mert szép beszédre tanítjuk a három éves gyerekeket nem szlengek használatára
-Felőlem-Tartotta fel kezeit védekezően
-Kérsz még?-Mosolyogtam Lilire, mire ő megrázta buksiját
-Most szeretnél pihenni vagy játszol még egy kicsit?
-Most-Ásított hatalmasat
-Rendben akkor felmegyünk jó?-Kérdeztem, de ő már csak nyújtózkodott-Egy pillanat és itt vagyok-Mondtam a fiúnak, aki még mindig evett és felemeltem a csöppséget. Hihetetlen, hogy a picik mennyire hamar képesek elfáradni.

A kicsi lány nem is olyan kicsi szobájába belépve lefektettem őt az óriási ágyába, melyben szinte teljesen elveszett. Besötétítettem és leültem ágyának szélére
-Alszol?
-Még nem-Húzta magára a takarót
-Aludj jól és álmodj olyan szép angyalokkal, mint amilyen te is vagy-Mosolyogtam rá és egy puszit adva orcájára indultam meg az ajtó felé
-Auróra!-Szólított meg félig álmában mire hátra kaptam a fejem-Ugye te és Nate nem fogtok veszekedni?
-Nem, édesem. Miért?
-Mert anya és apa nagyon sokszor szokott veszekedni és olyankor nem tudok aludni-Húzta el száját
-Ne aggódj, aludj nyugodtan. Mi biztosan nem leszünk hangosak-Ígértem meg és kimentem a szobából, abban a tudatban, hogy nem csak veszekedni, de alapból egymáshoz szólni sem fogunk. Aha, persze...Ezt még én sem gondoltam komolyan

Amikor lesétáltam az emeletről Nátániel keresésére indultam, akit nem sok sétálás után meg is találtam a tv előtt ülve. 
-A szüleitek sokat veszekednek?-Kérdeztem leülve mellé
-Ez honnan jött?-Nézett rám összehúzott szemekkel
-Lili említette, hogy sokszor nem tud aludni-Húztam fel lábaimat a fehér bársony kanapéra
-Néha veszekednek-Szépített
-Szeretnél róla beszélni?-Fürkésztem arcát tekintetét keresve, de ő erősen a tévén tartotta azokat
-Nem igazán-Rázta meg fejét nemlegesen-De másról beszélhetnénk-Fordult végre felém, miközben lehalkította a sport közvetítést
-Mint például, hogy miért voltál ma összeverve-Mosolyogtam rá
-Én inkább olyan témákra gondolta, mint te és én-Mutogatott köztünk
-Olyan téma nincs. Szóval?-Néztem rá kérdőn
-Miért is gondoltam, hogy elengeded ezt?-Tette fel magának a kérdést-Nem fogod igaz?-Kérdezte tőlem, mire én elhúzva a számat nemet intettem a fejemmel
-Rossz dolgot csináltam és azt sem úgy ahogy kellett volna, így ez volt a büntetésem, de ne aggódj. Nem fáj-Villantott egy önelégült mosolyt
-Milyen rossz dolgot?
-Aki kíváncsi hamar megöregszik. És ha már a faggatózásnál tartunk. Mondd csak, miért is fáj itt?-Nyúlt hirtelen a vállamhoz, azzal a céllal, hogy megnyomja azt a pontot ahol anyám a minap eltört egy tányért, de én hirtelen elkaptam a kezét, mielőtt hozzáérhetett volna
-Már mondtam, neki mentem egy szekrénynek-Mentegetőztem azonnal
-Pár napja még elestél egy lépcsőn-Vizslatott
-Miért érdekel?-Húztam össze szemeimet
-És téged miért érdekel, hogy én merre jártam?-Sakk-matt, basszus. 

Ezek után már minden kedvem elment, hogy Nátánielel beszélgessek. Bár igaza volt, nem hiszem, hogy bármelyikünk is tartozna a másiknak vallomással, így a tévé elől felkelve indulta, meg az ebédlő fele azon céllal, hogy elpakoljak az ebéd után.
A tányérokat összeszedve léptem a mosogatóhoz, hogy elmossam azokat. A meleg víz felüdülés volt jég hideg, száraz kezeimnek.
-Hé, nem akartam azt, hogy feszültség legyen köztünk-Sétált be a konyhába
-Nincs is-Mosolyogtam rá kedvesen, majd beraktam az ételt a hűtőben
-Mikor szokott felkelni Lili?
-Tényleg ennyire nem foglalkozol vele?-Kaptam rá a tekintetem-Kb fél három fele-Indultam el egy rongy felé
-De, csak na, érted-Rántotta meg vállait
-Mit tervezel vele csinálni miután felkel?-Töröltem le az asztal
-Ugye tudod, hogy bébicsősz vagy nem bejárónő?-Kérdezte, mire csak mosolyogva biccentettem
-Szóval?
-Nem tudom, játszótér vagy valami park. Igazából mindegy csak mozduljunk ki-Ült fel a konyhapultra.
-Kérsz egy kávét?
-Aha, jól esne egy-Biccentett-Meddig vagy ma hivatalos?
-Este tíz körül ér haza anyukád-Rántottam meg vállaimat, míg feltettem egy adag kávét
-Tíz?-Nézett maga elé meredten, miközben én felültem mellé-Te biztos, hogy nem maradsz itt tízig. Elmegyünk sétálni és utána szépen haza viszlek
-Nos, ez nem így megy. Anyukádnak megígértem, hogy itt leszek amikor megjön. És akkor ad pénzt is-Ráztam meg a fejemet
-Anyámnak itt leszek én is és perkálni is tudok
-Nem megyek el-Ráztam a fejemet és levettem a kávét, majd kiöntöttem egy csészébe-Lilit lassan fel lehet kelteni, de előtte még van egy kis dolgom. Addig csinálj azt amit szeretnél-Mondtam neki, majd tovább tevékenykedtem a konyhába, de ő csak tovább itta nyugodtan a forró, keserű energiabombát.

ғᴏʟʏᴛᴀᴛᴀ́s ᴋöᴠᴇᴛᴋᴇᴢɪᴋ 

______________________