ʀᴇᴋᴛᴀɴᴄɪᴀ

𝖧𝖾𝗍𝖾𝖽𝗂𝗄 𝖿𝖾𝗃𝖾𝗓𝖾𝗍

______________________

ℛℯ𝓀𝓉𝒶𝓃𝒸𝒾𝒶

______________________

A kis dolog valójában szinte semmit sem takart csak meg akartam szabadulni a fojtogató szituációból. Így hát elkezdtem elpakolni Lili után, már amit napközben nem szedtem össze. Rajz cucca pakolása közben végre meghallottam a hangot melytől fellélegezhettem. Nátániel ajtójának finom, már-már néma hangját. Visszafojtott lélegzettel hallgattam, ahogyan becsukja az ajtót, majd kifújtam a bent tartott levegőt. Így már biztos, hogy nem közelít felém.
Miután elpakoltam Liliána után azokat a maradék cuccokat is, melyek valahogy még ott maradtak, majd elővettem a tanulni valómat. Mivel máskor nem nagyon tudok tanulni, így most jött el az ideje, bár ránézve a karórámra nem sok időm maradt. 

A tanulásba, pontosabban a gazdaságtanba olyannyira belemerültem, hogy felugorva néztem órámra, mely háromnegyed négyet mutatott. Ennek láttán siettem fel Lili szobájába, de amint beértem nagy meglepetés fogadott: Nátániel már a nadrágot segítette fel a kislányra.
-Láttam, hogy mennyire belemerültél és nem akartalak megzavarni, szóval felkeltettem én ezt a csöppséget
-Istenem, annyira köszönöm. Segítsek?-Néztem rá hálásan, mire ő csak nemet intett-Na és a királylány merre szeretne utazni ma?
-Elmegyünk a játékboltba?-Tekintete ide-oda cikázott köztünk
-Nem rég kaptál játékot. Nagyon sok van itthon-Nézett rá Nátániel
-De légysziii-Hisztizett
-Jó, elmegyünk. Nekem mindegy csak menjünk valahova-Rántott vállait, majd bal kezével megfogta a kislány kezeit ezzel elkezdve kiterelni őt a szobából. Mellettem elhaladva pedig jobbját nyújtotta értem.

Amint Nátániel átöltöztette Liliánát, egy gyors uzsonna után megindultunk a közeli pláza felé. A fekete Nissanhoz érve Lilit bekötöttem a gyerekülésbe, majd én is becsüccsentem a fiú mellé. A város a hatalmas forgalomnak köszönhetően teljesen zsúfolt volt, így lassan haladtunk a cél felé. Az emberek az ősz végéhez közeledtével már nagykabátban szelték a várost. Miközben mi a mellettem ülővel néztük a város kisebb részleteit és az előttünk haladó autókat, Lili mesélt minden apró dologról. Ilyen volt például az oviban tanult dalok vagy épp, hogy milyen játékot szeretne.
Bár reménykedtem benne, hogy a pláza kevésbé lesz tömött, mint az utca, de ezen tervem már akkor megsemmisült, mikor a parkolóba érve majdnem fél óra alatt találtunk parkolóhelyet. Miután az órámon lévő számok közel a fél hatot ütötték kiszálltam és kiszedtem a hátsó ülésen éneklő gyermeket. Betévedve a plázába inkább szorosan fogtam a lány kezét és ahogy láttam Nátániel is megfogta aprócska mancsait a másik oldalról, majd így indultunk célirányosan a játékbolt felé. Lili sok ember felé nézegetett, talán nem igazán volt ilyen fajta tömegben. A hatalmas, lila keretes játékbolthoz érve a piciny teremtés elengedte kezeinket, mire én azonnal rohantam utána, nehogy elvesszen. 
-Hé! Nyugi, nem fog eltűnni. Nélkülünk nem megy ki. Kell neki az póni-Rántott vissza, majd ahelyett, hogy elengedte volna a csuklómat, lecsúsztatta kezeit az én bal tenyerembe és így indultunk a pici lány után. Együtt, kéz a kézben. Ennek gondolatára belebizsergett minden részem, de a gondolataimat tovább inkább nem fűztem.
-Na kicsi lány melyik tetszett meg?-Guggoltam le mellé, mikor végre megtaláltuk őt, ezzel elengedve a fiú kezét nagy sajnálatomra
-Ez-Adta testvére kezébe a világos barna színű, csillámos pónit
-Ez igazán szép-Forgatta kezeiben-Biztos, hogy ezt szeretnéd?-Kérdezte, mire az apróság bólintott egy nagyot

Megindulva a kassza felé Lili azért szemet vetett egyet s másra, szóval néhol meg-megálltunk még, de végül csak azzal az egy pónival értünk a kasszához. A negyvenes nő megjegyezte, hogy Lili milyen szép kislány és leütötte a póni árát, mire én nagy szemekkel néztem Nátánielre és a mellette álló kislányra, aki ragyogó szemekkel várta a horribilis összegű pónit. Miután Nate kifizette a játékért járó összeget elindultunk az autó felé. Bal karjában a kislányt tartotta, míg jobbjával az én kezemet fogta.
-Bátyus nem maradhatnánk még itt?
-Mit szeretnél még?-Nézett rá összehúzott szemöldökkel a fiú
-Csak olyan szép itt minden
-Szabad?-Nézett rám, mire én csak mosolyogva bólintottam-Akkor nagylány most az lesz, hogy gyorsan letesszük a lovacskát a kocsiba , hogy el ne vesszen utána pedig visszajövünk és nézelődünk még egy kicsit-Dobott egyet az ölében lévő gyermeken, majd engem húzva indultunk el újra a mélygarázs felé.