ʀᴇᴋᴛᴀɴᴄɪᴀ

𝖪𝗂𝗅𝖾𝗇𝖼𝖾𝖽𝗂𝗄 𝖿𝖾𝗃𝖾𝗓𝖾𝗍

______________________

ℛℯ𝓀𝓉𝒶𝓃𝒸𝒾𝒶
______________________

Reggel mikor felkeltem azonnal éreztem magamon anyám minden érintését. Leginkább az arcom bal féltekét fájlaltam, főleg mikor visszaemlékeztem, hogy oda bizony szombaton egy elég erős pofont kaptam. Megpróbáltam elfedni a sérüléseket alapozóval, mely annyira sikerült legalább, hogy most már csak úgy tűnik mintha egy hatalmas, álmos karika terpeszkedne a szemem alatt. Felvettem egy sima fekete, feszülős farmert és egy bordó, kötött pulcsit, mely eszméletlenül kényelmes volt, hisz a testemtől teljesen elállt, nem volt igazán az a tapadós anyag. Anyának hagytam egy üzit a konyhapulton, miszerint ma az óvodában leszek egyetem után. Szintén fekete bokacsizmámat a lábamra húzva karoltam fel a szövetkabátomat. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra mielőtt kiléptem volna. Kerek szemüvegem az orrom hegyén ült és Isten igazából reménykedtem benne, hogy a sminkemet nem szedi le. Barna, már szinte fekete hajamat gyorsan felkötöttem egy copfba és nem túl magas, vékony testalkatomat kémleltem, majd inkább kiléptem az otthonomból. Összehúzott szemöldökkel néztem a házunk előtt parkoló fekete Nissanra, melynek sofőrje, mint mindig, most is szívdöglesztően nézett ki.

-Te mégis mi a fenét keresel itt?-Sétáltam oda az autóhoz és beszéltem hozzá a lehúzott ablakon keresztül
-Úgy gondoltam elvisszük együtt Lilkót az oviba-Mutatott maga mögé a hátsó ülésre-Majd utána elmehetnénk együtt egyetemre-Hajolt át az anyósülésen és kinyitotta az ajtót, mire természetesen én beszálltam. Hülye lettem volna kihagyni ezt a lehetőséget két okból is: az egyik, hogy az észveszejtő hideg kezdte bejárni a testem minden apró porcikáját, a másik pedig, hogy a fiú puszta jelenléte is úgy vonzott magához, mint a jó illat egy finom ételhez. 
Nate fekete kabátot viselt, fekete nadrággal, mely tökéletesen illett hozzá. Haja remekül beállítva feküdt a feje tetején nem úgy, mint szombat este. A parfüm, mellyel ma befújta magát kínzóan szökött be az orromba és azonnal megbántam, hogy ma nem használtam azt az epres tusfürdőt, aminek isteni illata van. A fiú megnézte az időt bőr karóráján, majd visszatette eres kezét a kormányra és gyújtást adott az autóra.
-Mizu?-Pillantott rám méregzöld, ámulatba ejtő szemeivel, mire én meghúztam a vállamat
-Semmi különös, veletek?-Kérdeztem vissza
-Lili kifejezetten nyűgös a mai nap, hisz nem sikerült kialudni magát-Kanyarodott le, de természetesen a reggeli csúcsforgalom most is akadályozó tényező volt. Hátra fordultam a kislányhoz, hogy én is szemügyre vegyem állapotát, de ő plüssével az ablak felé fordulva aludt.
-Bealudt-Intettem a csöppség felé a fejemmel
-Nem baj, addig se hisztizik-Húzta el a száját-Mi volt anyáddal?
-Ami vártuk, hogy lesz-Bámultam meredten előre
-Bántott?-Kereste tekintetem, míg dugóban álltunk, de szerencsére erre nem sok ideje maradt, hisz a kocsisor bár szépen lassan ugyan, de elindult
-Aha-Bólintottam egy aprót 
-Miért nem hívtál fel?-Kapta rám mérges íriszeit
-Mert megbirkóztam vele. Mégis mit gondoltál, mit csinálsz, ha felhívlak?-Rántottam meg vállaimat ismét
-Segíthettem volna-Hitetlenkedett
-Nyugi, minden rendben van-Simogattam meg kedvesen felkarját-Most már-Dünnyögtem magam elé halkan-Mi volt nálatok?
-Semmi, apám kidőlt mire haza értem-Forgatta meg szemeit-Undorító féreg

Lassan haladva a dugóban értünk oda Lili ovijához, mely előtt nehezen ugyan, de találtunk parkolóhelyet. Kipattanva a Nissan anyósülésről tipegtem át a másik oldalra, ahol felébresztve őt szedtem ki a gyerekülésből. A kislány álmosan dörzsölgette bágyadt szemeit, mire én az egyik, Nate a másik kezét megfogva sétáltunk be az épületbe. Sok-sok apró teremtés közt lépkedve közeledtünk a csoport felé, de időközben sokszor köszöntek nekem vagy igényeltek pár percet a saját gyermekükről való beszámoló megosztására, melyet amúgy nagyon szívesen hallgattam volna végig, de most sem kedvem, sem időm nem volt az ilyesmire. Amikor ilyen történt megszorítottam Lilkó kezét, aki ezt tovább adta a testvérének, aki pedig viszonylag finoman koptatta le a szülőket. Nagy nehezen eljutva a csoport öltözőjéhez átöltöztettük Lilót és elbúcsúzva tőle léptünk is le.
-Azt hittem soha nem jutunk ki élve-Dörzsöltem meg a halántékomat, mire Nate egyetértően bólintott és beültünk a kocsiba-Milyen óráid lesznek ma?-Kötöttem be a biztonsági övemet
-Leginkább igazolatlanok-Kanyarodott ki a parkolóból, majd elindult a sulink irányába
-És most komolyan?-Kuncogtam rajta
-Lesz egy közös óránk. Azon kívül semmi izgalmas-Húzta el a száját-Nagyon megütött?-Tért vissza a nemkívánatos témára
-Hát, nem igazán. Mármint nem nagyon látszódnak-Néztem rá fél szemmel, de ő csak szigorúan az utat kémlelte
-Hol ütött meg?
-Mivel most már nem fáj, így annyira nem izgat. Kattanj le a témáról-Mosolyogtam finoman, mire időközben megérkeztünk az egyetem parkolójába
-Biztos, hogy együtt kéne bemennünk oda?-Kételkedtem-Nem fognak jó szemmel nézni rám, hisz félig elloptam az egyetem rossz fiúját-Néztem rá önelégülten, mire ő csak hitetlenkedve mosolyogva megrázta a fejét és képtelenségében röhögve kiszállt a fekete Nissanból. Én is elindultam volna kifelé, de a fiú megelőzött és kinyitotta nekem az ajtót.-Nem hiszem el, hogy tényleg ezt csináljuk!
-Ha nekünk már úgy is mindegy-Rántotta meg vállait-Legalább hozzuk ki a legjobbat magunkból és tegyük még rosszabbá az életünket-Mosolygott tovább, majd átvetette bal karját a vállamon és besétáltunk az egyetemre. Együtt...

-Most úgy érzem magam, mint Bella az alkonyatban mikor besétáltak a gimibe. Ez irtó ciki-Húztam el a számat
-Szeretnéd, hogy vámpír legyek?
-Szeretném, ha normális lennél, nekem ennyi elég-Nevetettem fel, majd elértünk ahhoz a teremhez ahol nekem órám lesz
-Bemegyek veled amíg nem kezdődik. Merre szoktál ülni?-Sétált be az előadóba, majd a sorok közt felvezető lépcsősor előtt megállt rám várva, mire én kitágult szemekkel, kicsit hitetlenkedve ugyan, de követtem őt
-Közép tájon-Mondtam és el is indultunk azon sor befoglalására
-Hamarosan vizsgaszezon. Nem izgulsz miatta?-Kérdezte, mikor leültünk
-Minden tőlem telhető időmet a tanulásba fogom fektetni, ha ez nem lesz elég akkor szívás-Rántottam meg a vállaimat
-Minek hozol magaddal ilyen sok felesleges cuccot?-Nézett rám összehúzott szemöldökkel, miközben az asztalra kipakolt tárgyakra mutatott
-Ezek itt nem feleslegesek-Ráztam a fejemet nevetve-Inni, füzet, tolltartó, zabszelet-Soroltam
-Ki az, aki még jegyzetel az egyetemen?-Értetlenkedett-Miért nem töltöd le netről azokat, amiket más már leírt?
-Két okból is: Az egyik, hogy az azon nem tudok úgy eligazodni mint a sajátomon és én élvezem azoknak az elkészítését, a másik pedig, hogy általában én szoktam feltölteni-Ráztam a fejemet nevetve
-Hé, öcsi!-Bökte meg az előttünk ülő, kissé stréber srác hátát, mire ő természetesen felénk fordult-Miért nem teszed fel a jegyzeteidet?-Kérte számon karba tett kézzel
-Én, én csak...-Dadogott össze-vissza szerencsétlen srác
-Hagyd már békén!-Szóltam rá finoman, meglökve tetovált karját, de szokás szerint ő makacsul megrázta a fejét
-Azt akarod, hogy te legyél az évfolyam első, mi? Önző vagy-Szidta le, majd nem is foglalkozott vele tovább, így a srác megdöbbenve fordult vissza
-Na jó, lassan egész van, úgyhogy én mentem. Még elszívok egy cigit kint aztán én is beülök az előadásra-Mondta, miközben felvette kabátját a szék táblájáról-Az ital automatánál tali, ha végeztél?-Kérdezte, mire én bólintottam, majd elindult az ajtó felé.

Az én előadásom messze nem volt a legizgalmasabb, de szorgosan jegyzeteltem, hogy feltölthessem a többieknek, ha már az előttem ülő srác nem teszik meg. Időközben elmajszolgattam a csokis müzliszeletemet és már nem is tűnt akkor butaságnak. Az óra végeztével a professzor felsorolta a lehetséges vizsga időpontokat, majd a többiekkel együtt, nagy tömeget alkotva indultunk meg kifelé. Ahogy azt Natel is megbeszéltük az automata felé indultam meg. Kicsit még most is feszengve sétáltam végig a folyosón, hisz sokkal több kíváncsi szempár ragadt rám, mint ezelőtt. Messziről kiszúrtam már, hogy Nátániel lazán az automata melletti falfelületnek volt dőlve. Egyszerűen tökéletesen nézett ki.
-Hűha, megérkezett az elveszett bárány-Mosolygott rám, mikor odaértem, majd felém dobott egy dobozos innivalót
-Oh, köszi-Kaptam el bénán-Előbb vége lett az órádnak?-Húztam össze szemöldökömet, miközben az órámat kémleltem, hisz biztos voltam benne, hogy nekem kell rá várnom, nem fordítva
-Kicsi, butus Auróra-Ölelte át vállaimat, úgy ahogy reggel is tette, így megindulva a márványtömbök felé az aulába-Milyen volt Zsolt prof órája?
-Szerinted? És Ildikóé?
-Ugyan olyan-Nevetett fel-Na Auróra, bemutatom neked a legjobb barátomat és valójában az egyetlent is-Irányított egy nekünk hátrafelé ülő fiúhoz-Ő itt Eugén-Mondta mikor a srác elé értünk. A fiú erre felnézett és végigmért. Erős állkapcsát sötétszőke borosta fedte, szemei tengerkék színben pompáztak. Haja tejföl szőke, testalkata még ülve is izmosnak tűnt. Helyes volt, de az engem fél kézzel ölelő srácnál azért nem helyesebb.
-Eugén-Furcsáltam meg azonnal, míg kezet fogtam vele
-Eugén az anyád, kedves Nátániel-Rázott kezet velem, de közben csak Naten tartotta tekintetét
-Jóvan', na-Tette maga elé védekezés képp kezeit-Szóval Csaba-Mutatta be ismét
-Csaba-Memorizáltam a nevét-Örülök, hogy találkozunk-Mosolyogtam rá kedvesen

ғᴏʟʏᴛᴀᴛᴀ́s ᴋöᴠᴇᴛᴋᴇᴢɪᴋ
______________________