ʀᴇᴋᴛᴀɴᴄɪᴀ

𝖳𝗂𝗓𝖾𝗇𝗁𝖺𝗋𝗆𝖺𝖽𝗂𝗄 𝖿𝖾𝗃𝖾𝗓𝖾𝗍

______________________

ℛℯ𝓀𝓉𝒶𝓃𝒸𝒾𝒶

______________________

-Most mi az?-Kérdezte Nate miután meglátta karba tett kezeimet és -valószínűleg- gyilkos nézésemet-Hé, azért kinyírni nem kell, csak adtam neki egy kis rásegítőt-Tette fel védekezően kezeit
-Ez undorítóan szánalmas volt! És nem kellett volna ennyi pénzt odaadni annak a picsának, hidd el hogy egy ötezresért is ugyanígy rázta volna a seggét-Forgattam meg szememet-És legközelebb meg ne merj vesztegetni másokat. Basszus minek jöttél be egyáltalán?-Masszíroztam orrnyergemet jobb kezemmel, de ahogy láttam a mellettem álló fiú igazán élvezte, hogy szívhatja a vérem. A hölgy nem sokkal tért vissza, majd mikor felénk fordult bánó arckifejezéséből már tudtam: ebből semmi állás nem lesz. 
-Sajnálom, de a főnök is úgy döntött nem fogad több jelentkezőt, mivel már megvan a kiválasztott emberük. A viszontlátásra!-Közölte, majd helyére ült és ismét gépelni kezdett.
Nate gyilkos tekintetemre csak békésen mosolygott, majd előttem kitárva a lift ajtaját terelt ki az épületből.
-Én megmondtam, hogy ez lesz!-Fontom keresztbe karjaimat
-Azért egy próbát megért-Miközben próbált lelket önteni belém megnyomta a földszintre vezető gombot-És nézzük a jó oldalát, több időt tölthetsz majd Lilivel-Kacsintott oldalra, majd a bejárati ajtót is kinyitotta számomra
-Ilyenkor annyira kedvem lenne orrba nyomni-Durciztam
-Édes, tönkretennél egy ilyen tökéletes orrot mint az enyém?-Simított végig az említett testrészen, de hangos nevetésével hamar elárulta magát, miszerint messze nem gondolja komolyan saját szavait
-Oh de még mennyire és hogy én mennyire élvezném-Sóhajtottam fel 
-Sosem bántanál-Ült be a Nissan vezető ülésére és mikor én is beültem mellé folytatta:
-Ahhoz túlságosan szeretsz!-Vigyorgott rám, majd elindult
-Ez nekem túl erős, hova is tettem azt a csokit?-Kerestem azonnal a kesztyűtartóban, ahol nem sokkal később meg is találtam
-Eredetileg most szabad vagy, igaz? Mármint az anyád nem fogja leharapni a fejed, ha később érsz haza
-Neki úgy is mindegy, de igen, most ki tudom magyarázni magam. Miért?-Fordultam felé természetesen a biztonsági övet bekapcsolva (még csak az hiányzik, hogy megbüntessék miattam) a milka csokimat eszegetve.
-Akkor teszünk egy kicsi kitérőt-Kacsintott ismét
-Mondd csak: befejeznéd a szemrángásod?
-Nem, köszi
-És hova megyünk?
-Mit szólsz, ha megmutatok valamit ami közel áll hozzám?
-Nagyon örülnék neki-Mosolyogtam rá 
Nem hazudtam, valóban nagyon örültem neki, hogy ismét egy kis időt tölthetünk kettesben, gondtalanul. Az pedig, hogy mindezt aközben tesszük míg összerakom a kirakós egyik darabját még nagyobb boldogsággal töltött el, mert igen. Nate egy igazi rejtély volt, melyet számomra nehéz összerakni. Amúgy is volt valami szexin titokzatos benne, amit minden lány szeretett volna megtudni, mégis engem ért a megtiszteltetés, hogy megtudhatom ezeket. Az odafelé tartó úton sokszor hangzott el köztünk kisebb beszélgetés, de semmi említésre méltó. Ő inkább a kormányon dobolva a zene ritmusát szívdöglesztően szexin vezetett, én pedig mindennél jobban élveztem ezt nézni. 

-Ez itt a Placc-Tárta szét kezeit dramatikusan felém nézve, mikor a hely előtt álltunk. A szépen kivilágított hely a külváros egyik mellékutcájában feküdt. Hangulatosan festett, teljesen a 80-as évekre emlékeztetett. Mikor beléptünk a padló fekete-fehér kockázása azonnal szemet szúrt és tovább folytattam a nézelődést, míg Natet üdvözölték-És kit hoztál magaddal?-Kérdezték tőle mosolyra húzódott ajkakkal, mire a fiú odaintett maga mellé
-Ő itt Auróra. Egy egyetemre járunk és per pillanat az első igazi randinkat töltjük együtt-Kacsintott rám. Jó tudni, hogy ez randinak van nyilvánítva
-Nehogy azt higgyék elkért. Ezt én is most hallom először-Vigyorogtam rá, mire a dolgozók hangosan felnevettek
-Áh, nem változtál semmit-Veregette vállon az egyik bajszos férfi
-Nem is terveztem-Villantott egy önelégült mosolyt
-Foglaljatok helyet, hamarosan felveszem a rendeléseteket-Mutatott kezeivel a vintage stílusú asztalok felé, mire Nátániel karon ragadva húzott oda az egyikhez.
-Tekintve, hogy a legkisebb gatya kellett rád, valami jó zsírosat kell választanod-Kapta fel az egyik étlapot és teljesen elveszve nézegette azt
-Nekem jó így-Rántottam vállaimat, majd én is felkaptam az előttem elterülő barna bőrkötéses mappát
-Mit hozhatok inni?-Sietett oda hozzánk az előbbi bajszos úriember
-Én egy kóla lightot kérnék Auróra pedig egy-Mondta az ő általa kért italt, majd felém pillantva várta a választásom
-Egy narancslevet-Mosolyogtam szelíden, majd a pincér felvéve rendelésünket elsietett-Meg kell, hogy mondjam szörnyen hangulatos ez a hely-Néztem ismét körbe csillogó szemekkel
-Örülök, hogy tetszik. Valami olyat akartam mutatni, ami közel áll hozzám. Ezt a helyet akkor fedeztem fel mikor 12 éves voltam. Az akkori barátaimmal sokat lógtunk erre felé, majd mikor apám részeg volt és én meguntam, erre felé sétáltam. Akkor láttam meg ezt a helyet és azóta mindig ide jövök, ha szükségem van egy kis térre-Mesélte miközben a szemei időről időre köztem és a helyen ingáztak
-Sokszor tartottál apádtól? Mármint..-Húztam a számat
-Tudom, hogy érted-Intett le mosolyogva, hogy ne kelljen befejeznem a kellően kínos kérdésem-Azt hiszem amíg fel nem fogtam, hogy van Lili akire valakinek kell ügyelnie-Mesélte, miközben kihozták az italokat, majd a pincér felvette a rendelést-Kb.: úgy 17 éves lehettem mikor elkezdtem gyúrni és dolgozni azon, hogy ne féljek a véremtől. Nehéz időszak volt, főleg amíg felfogta, hogy többé nem tudd bántani, hisz addig rendszeresen vert. De Lilit soha. Ebben az időben kezdtem vele is igazán jó viszonyt ápolni, egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A biztonságot látja bennem és ez mindennél többe jelent nekem-Derengett el halvány mosollyal ajkain
-És mi a helyzet anyukáddal? Őt nem érdekli, hogy apukád iszik?-Fektettem államat összekulcsolt kezeimbe, tekintetemet belefúrva az előttem ülő fiú méregzöld íriszeibe
-Azt hiszem ő nem lepődött meg rajta-Szemöldökét összehúzva merengett-Szerintem apám már a születésem illetve születésünk előtt is ivott, csak abbahagyta. Viszont újra függőjévé vállt. Azt mondják nehéz róla leállni-Húzta el dús ajkait
-És Lili hogyan viseli ezt az egészet?
-Eddig abban a boldog tudatban éltem, hogy az ő apró termetével még nem képes mérlegelni a helyzetet, hogy nem tudja nyomon követni ezt az egész katasztrófát, de a minap...A minap megkérdezte tőled, hogy mi nem fogunk e veszekedni és akkor csapott arcon az igazság, hogy bizony Lilkó is pont ugyan úgy érzékeli ami körülötte van, mint mi, csak lehet, hogy máshogy fogja fel a gyermeteg buksijával. Ezért akarok minél előbb elhúzni otthonról és magammal vinni a húgomat-Ingatta fejét
-Úgy véled anyád megengedné, hogy elvidd a lányát és te, mint egyedülálló férfi felneveld őt?-Ráncoltam a szemöldököm
-Anyám tudja, hogy még így is jobb élete lenne, mint amellett az iszákos barom mellett
-Itt is vannak az ételek. Egy csirkés hamburger a hölgynek, szigorúan uborka nélkül és egy taco az úrnak-Tette le elénk az ételeket és az evőeszközöket, majd sietett is a másik asztalnál lévő vendégekhez
-És főleg nagyon boldog lenne, ha te is velünk tartanál-Vetette fel ötletét ismét, de tekintetét csak az előtte lévő tányéron tartotta
-Nos, khm....Ezt már megbeszéltük-Tűrtem fülem mögé egy barna hajtincset
-Igen, tudom-Sóhajtott nagyot-És mond csak: Apukáddal mi a helyzet? Anyukádat már átveséztük
-Nos az kényes téma, nem beszélhetnénk meg majd máskor?-Húztam el a számat miközben haraptam egy kicsit a hambiból
-De, persze. Lilkó meddig van ma az oviban?-Kérdezte átlagos beszélgetést indítva, mire én csak rutinból válaszoltam:
-Háromnegyed négy-Rántottam meg vállaimat, majd folytattam tovább az evést, de fél perccel később a kaja megállt a számban és összenéztünk Nátánielel
-Na bazdmeg!-Kaptunk észhez mindketten majd én táskámat felkapva, ő a pénzt az asztalon hagyva futottunk ki az autóhoz, amibe aztán bepattanva siettünk az oviban otthagyott kislányért.

ғᴏʟʏᴛᴀᴛᴀ́s ᴋöᴠᴇᴛᴋᴇᴢɪᴋ 
______________________