ʀᴇᴋᴛᴀɴᴄɪᴀ

𝖳𝗂𝗓𝖾𝖽𝗂𝗄 𝖿𝖾𝗃𝖾𝗓𝖾𝗍

______________________

ℛℯ𝓀𝓉𝒶𝓃𝒸𝒾𝒶
______________________

-Hát hogyne, Csaba az...-Rázta a fejét
-Örülök a találkozásnak-Mondtam neki kedvesen
-Én is. Tedd boldoggá-Kacsintott
-Na jó, ebből elég. Még a végén lenyúlod-Ölelt meg hátulról Nate, mire én összerezdülve kezdtem megint feszengve érezni magunkon több pillantást is
-Mindenki minket bámul, Edward-Mosolyogtam kínosan
-Ne aggódj Bella, az a srác épp csak idenézett-Nevetett fel öblösen, miközben a film sorait idézte
-Oké, ti tiszta bolondok vagytok-Sétált el mellettünk Csaba
-Szerintem tetszel neki-Biccentett fejével a fiú után-Mármint barátilag. Eddig egy lányt se mutattam be neki-Csücsült le a hatalmas kőre
-Örülnék, ha elfogadna. Most lesz a közös óránk?-Ültem le mellé, mire ő bólintott egyet
-Ezután még lesz órád?
-Ühüm. Egy közgazdaság-Húztam el a számat
-Az szívás és azután irány az ovi?-Nézett rám kérdőn
-Előtte még azt terveztem elmegyek kajálni-Mosolyogtam és azon gondolkoztam, hogy az utóbbi percekben finoman kezdett csillapodni a lámpalázam
-Elviszlek-Közölte lazán
-Nincs dolgod?-Kérdeztem mire ő nemet intett a fejével
-Eldoblak kajálni, majd elviszlek az oviba. Te maradsz, én eddig megyek a saját dolgomra, de Liliért én megyek-Mosolyodott el, miközben nagyban magyarázta terveit
-Lilkó nem ébredt fel aznap mikor elmentünk?
-Nem említette-Rázta a fejét ismét, mire én megkönnyebbülten sóhajtottam egyet-Mit gondoltál apámról, mikor először találkoztál vele?
-Nehéz megmondani-Rántottam meg vállaimat-Teljesen ledöbbentem. Tudod a sztereotípiák azt súgták, hogy tökéletes a családod, így teljesen megilletődtem mikor szembe találtam magam a részeg apáddal. Azt hittem, hogy az apád egy kedves, barna, ötvenes úriember, de hát belebuktam. Ebbe is-Kacagtam fel finoman-Ideje lenne elindulnunk. A másik épületben lesz óránk-Emlékeztettem, majd úgy tettünk, ahogy azt javasoltam. Út közben semleges témákról beszéltünk, zenéről főként. A folyósón lévő figyelem, amely ránk hárult kezdett enyhülni, bár még így sem volt az igazi, de ennek eleget téve Natel nem is próbáltunk feltűnősködni. Az előadóterembe beérve ismét helyet foglaltunk közép tájon, majd nem sokkal rá a tanár is besietett és elkezdte az előadást.

-Szóval anyád borderline személyiségzavaros?-Kérdezett vissza normális hangnemben, miután és elmeséltem a fél életem anyámra vonatkozó részét. Természetesen óra közben.
-Igen-Bólintottam, majd visszahajoltam a jegyzeteim felé
-De nem értem-Húzta fel az orrát aranyosan értetlenségében-A személyiségzavar nem gyógyítható
-Nem is-Ráztam a fejemet-De csillapítható-Rágtam meg a tollam végét
-Szóval széthajtod a beled is, de még így sincs elég pénzed anyukád kezelésére-Ízlelgette szavait
-Pontosan-Próbáltam jegyzetelni
-Miért nem kértek állami segítséget?
-Szerinted nem kértünk?-Néztem rá-Dehogynem, de alig kaptunk valamit-Ráztam a fejemet
-Akkor miért nem fogadtad el tőlem a pénzt?
-Mert azt fogadom el amiért megdolgoztam
-Azért megdol....
-Vencel Nátániel! Ha kérhetem hagyja békén Aurórát, hisz ő legalább tanulni szeretne, magával ellentétben-Szakította félbe a tanárúr Natet, mire az előadóteremben mindenki felénk fordult. Kedvem lett volna elpárologni a sok kíváncsi vagy épp megvető tekintet elől, de mint mindig, a mellettem ülő fiú most is rátett egy lapáttal. Jobb kezét finoman a combomra tette, majd megszorította azt, gondolom feszültséglevezetés érdekében. A tanár szavaira így csak bólintott, azonban combomat ezek után sem engedte szabadjára.

Az óra ezek után csak érdektelen dolgokról szólt és Nate beszólásai nélkül a tanár szavai csak csüngtek a levegőben. Bár a mellettem ülő fiú keze lassan levándorolt a combomról, mégis kedvem lett volna ismét visszatenni azt hisz a bizsergető, kellemes érzés hiányzott és miután Nate elvette a kezét nem maradt más csak érintésének hiánya. Az előadás végén a tanár úr is ismertette a lehetséges vizsgák időpontját, majd szabadon engedett minket.

-Még hogy én viszlek a rosszba-Morgott az orra alatt, mire én csak mosolyogtam rá-Hülye fasz, nem hiszem, hogy annyira gondot okozott neki, hogy suttogva beszéltem veled, míg ő magyarázta a hülye anyagát, ami nem érdekelt senkit. Csodálom, hogy meghallotta egyáltalán-Forgatta meg méregzöld szemeit
-Ne húzd fel magad rajta. Kétlem, hogy annyira szíven ütött ez a dolog.
-Mindegy, örüljön, hogy nem mentem neki
-Ne legyél butus-Ráztam meg fejemet
-Muszáj bemennünk a következő órára?-Kérdezte nyafogva
-Nekem igen, te pedig azt csinálsz amit szeretnél-Rántottam meg vállaimat
-Auróra!-Hallottam meg egy hangot magam mögött, mire mindketten megfordultunk
-Mit akarsz öcsi?-Állította meg tisztes távolságra a felénk igyekvő satnya fiút, aki emlékezeteim szerint előttem ült az első órán
-Csak oda akartam adni ezeket-Nyújtotta felém papírokkal teli mancsát
-Mi ez?-Vettem el
-Az előbbi órának vázlatai. Úgy láttam, hogy nem igazán tudtál jegyzetelni-Pillantott a szorosan mellettem álló fiúra célzás jeléül, mire az csak kérdően felhúzta szemöldökeit
-Oh, ez igazán... nagylelkű. Nagyon köszönöm-Tettem el táskámba a jegyzeteket amivel Nate is egyetértett így biccentett egyet a fiúnak, majd vállamnál fogva tessékel arrébb
-Kérleeeek, csak egy óra lógás. Kibírod és előbb találkozhatsz a kicsikkel-Könyörgött tovább
-Tudod, hogy nem lehet. Hamarosan itt vannak a vizsgák és tanulnom kell. Noha nagyon kecsegtető a gyerekek látásának ajánlata, de tudok várni még egy fél órát-Veregettem meg vállát.
-Tudod, hogy semmi sem muszáj!
-Te is tudod, hogy az anyám kicsinál, ha nem megyek be
-Hogy a fenébe húztad ki a gimit?
-Kitűnő átlaggal-Vihogtam fel, majd besétáltam a terembe ezzel faképnél hagyva őt

Miklós prof órája zavartalanul és érdekesen telt. Először eszméletlenül féltem ettől a tanártól, de hát még az egyetemen is van akinél lehetnek csókos diákok. És ki találhatjátok ki volt az egyik. Az előadáson a jegyzeteim tökéletesek voltak és mindig szörnyen odafigyeltem rajta, ezáltal Miklós jobban szeretett a többieknél. Az előadás nem volt hosszú, de cserébe -valamit valamiért alapon- kettő volt belőle a héten. A fél óra elteltével összeszedtem a cuccom ügyelve, hogy semmit se hagyjak ott, majd elindultam kifelé.

-Mehetünk?-Csatlakozott hozzám Nate
-Aha
-Nem baj, ha teszünk egy icike-picike kitérőt?-Nyitotta ki az autó ajtaját nekem, mibe én egy nemleges fejrázás közepette beszálltam. A fiú megkerülte a fekete kocsit, majd beült mellém
-Hova megyünk?
-Meglepi
-De ne már, nem lehetsz ilyen gonosz-Húztam össze a szemöldököm
-Ha elmondanám nem egyeznél bele
-De ez így emberrablás-Fontam össze karomat mellem előtt-Követelem, hogy mond el hová megyünk!
-Mindjárt odaérünk és meglátod. Ez így pedig nem emberrablás, mert önszántadból ültél be az autóba-Világosított fel, amivel természetesen jogilag egyet értettem, nőileg pedig nem, szóval játszottam tovább a sértettet és kiöltöttem rá a nyelvem.

ғᴏʟʏᴛᴀᴛᴀ́s ᴋöᴠᴇᴛᴋᴇᴢɪᴋ
______________________