ʀᴇᴋᴛᴀɴᴄɪᴀ

𝖳𝗂𝗓𝖾𝗇𝖾𝗀𝗒𝖾𝖽𝗂𝗄 𝖿𝖾𝗃𝖾𝗓𝖾𝗍

______________________

ℛℯ𝓀𝓉𝒶𝓃𝒸𝒾𝒶
______________________

-Nem fogok bemenni oda!-Fékeztem le a bolt előtt keresztbe font karokkal
-Légyszíves-Nézett rám könyörgően

Amint kiszálltunk az autóból a plázánál -ahol nem is olyan rég Lilkóval együtt mászkáltunk- sietősen megragadta a kezemet és elkezdett befelé húzni, mintha attól félne, hogy nem tartok vele. Apró kezemet, mely elveszett az ő tetováltjában, egy pillanatra sem engedte szabadjára, míg az elektronikus eszközöket kínáló bolt elé nem értünk. És akkor már világos volt minden. Még szép, hogy úgy húzott, mintha menekülni akarnék, mert így is van. Ma több dolog is a bögyömbe volt, amit ő gyerekes ésszel csinált, és hogy most telefont akart nekem vásárolni az több a soknál.
-Nem, menjünk-Fordultam el az üzlettől, mire a fiú nevetségesen szánalmas duzzogásomat megelégelve fogta meg a kezemet és normális emberi viselkedés híján -finoman szólva is- berángatott oda.
Az üzlet zsongott az emberektől, mindenki egymás nyakára lépkedve billegett egyik sorból a másikba. Láthatóan az eladók belegebedtek a munkába, ide-oda vágtattak a vásárlók igényei közt, kivéve egyet, aki a helyén kuporogva a gép előtt, a chipstől sós ujjakkal gépelt és tátott szájjal nézte a monitort. Guszta, mondhatom.
-És mit szólsz ehhez?-Mutatott rá egy készülékre az első kisebb szigetnél, mire én elhúztam a számat
-Addig nem megyünk el innen, míg nincs egy jó telefonod, hogy elérjelek. Szóval ennek nagyon jó adatai vannak, nagyon szép és nőies-Mutatott egy másikra
-Ja....meg az ára is nagyon szép-Mérgelődtem
-Segíthetek?-Billegett oda hozzánk egy szőke hajó eladó nő, aki engem figyelembe sem véve tetette magát Natenek
-A hölgynek szeretnénk egy megfelelő telefont-Mutatott finoman rám
-Értem. Tudom ajánlani a szigeten kihelyezett készülékeket és saját márkás termékeinket-Mutatott egy sort, majd ment is tovább a következő vásárláshoz
-Válassz!-Vezényelt vissza
-Nem akarok választani! Telefont sem akarok, jó az ami most van-Mérgelődtem kétségbeesetten
-Akkor visszük ezt-Kapott le egy dobozzal majd a pénztárhoz sétált. A kassza mögött ülő férfi hatalmas lelkesedéssel húzta az előttünk sorban álló két ember dolgait így csak közel fél óra múlva jutottunk sorra.
-Tedd bele a mostani kártyádat és csörgess meg-Adta oda a dobozt, melyben a készülék lapult
-Nem akartam ezt-Duzzogtam tovább
-Én viszont igen. Hol szeretnél enni?-Kérdezte, de én csak tovább játszottam az agyam, noha ez őt egy kicsit sem hatotta meg
-Jó akkor veszünk valamit a mekiben és mehetünk a kis taknyosokhoz.-Fordult le
-Legalább a blokkot add már oda!-Könyörögtem miközben felhúztam az egyik lábamat magam alá
-Hogy visszavidd?-Pillantott felém egy pillanatra önelégülten, de szemét gyorsan az útra vezette vissza. Ezek után már csak a halk zene volt az egyetlen kellemes hang, mely az autót betöltötte. Sem én -aki még mindig duzzogott-, sem pedig Nátániel -aki szemmel láthatóan élvezte ezt- nem szólalt meg, így hát a Kowalsky meg a Vega erőteljes hangja töltötte be a kicsinyke teret.

-Biztos, hogy nem jössz be?-Kérdeztem, míg kikászálódtam a fekete Nissan anyós üléséről, mire ő csak nemlegesen a fejét rázta-Hát akkor szia!-Csuktam be az ajtót
-Fél ötkor itt vagyok értetek-Kiabált át a lehúzott ablakon
A csípős téli hideg ártatlan tüdőmet bejárva fullasztó érzések közepette vette át helyét, míg én ez elől menekülve szedtem apró lábaimat az épület felé. Gyermeteg kacagás hangja töltötte be hallójárataimat már akkor, mikor a portán áthaladtam.
-Hát sziasztok, Tubicáim!-Léptem be a csoporthoz kikkel foglalkozni szoktam
-Szia, Auróra néni!-Kiáltottak fel néhányan
-Egyetek nyugodtan addig én lepakolok, utána pedig játszunk egy nagyot-Vigyorogtam rájuk
A táskák, melyek mellé ma pakoltam, inkább Editére hasonlítottak, mintsem Katalinéra. Edit fiatalos volt, modern felfogással, de valahogy nem igazán kedveltük egymást. Nem érzékeltettük a másikkal, de a levegő mindig feszült köztünk, így Katalinnak megemlítve ezt kérte magát akkora, mikor én nem vagyok.
A gyerekek viszonylag nyugodtan ebédeltek meg, csak pár leevésről volt szó. Ebéd után volt akikkel játszottunk vagy rajzoltunk, majd délutáni pihenő előtt mesét olvastam nekik, hisz Edit inkább a körmeit nézegette helyette. Mikor minden gyermek álomra hajtotta csöppnyi buksiját én kimenekültem a konyhába segédkezni. A gyermekek között gyorsan eltelt az kis idő is amíg bent voltam köztük, így nem sokkal később már arra eszméltem fel, hogy lassacskán az összes gyermeket elvitte valamelyik hozzátartozója.

-Nyugtass meg, hogy ebből nem lesz rendszer!-Ültem be mellé az autóba, miután Lilit is bekötöttem a hátsó ülésen. Borús felhők gyülekeztek a fejünk fölött, őszintén azon sem csodálkoztam volna, ha nyakunkba szakad az ég
-Hát, kitudja-Rántotta meg vállait-Beüzemelted a telefonod?-Indult el kikanyarodva a parkolóból a négy órás forgalomba keveredve. Mint mindig, most is kezdtem az emberek figyelését, hisz érdekesebbnél érdekesebb történeteket szőttem a fejemben
-Aha-Vettem elő egy kis kutakodás után fekete táskámból, majd odanyújtottam hozzá
-Beírtam a számom-Ügyködött rajta egy kézzel és visszanyújtotta a készüléket-Amint hazaértél 10 percen belül hívsz. Ha nem fogsz akkor visszamegyek érted-Jelentette ki teljes nyugodtsággal, mire bár nemet akartam mondani nem tudtam, hisz ez nem kérdés volt
-15-Alkudoztam vele egyik lábamat felhúzva felé fordulva. Az eső eközben lassú, apró cseppekben indult el az eget borító felhőkből.
-9-Nézett rám kihívóan, míg sorban álltunk az egyik kereszteződésben piros lámpát kapva
-Oké, legyen 10, de ha nem hívlak akkor előbb hívj fel te is, hátha én elfelejteném-Nyújtottam felé tenyeremet, amit ő természetesen meg is rázott.
-Lilkó!-Szólította meg Nate a hátul ülő kislányt, mire az előrébb dőlve figyelt rá, már amennyire a gyermekülés engedte-Milyen napod volt?
-Úúúú nagyon jó, képzeld el ma reggel Kata volt velem ebéd után meg Edit-Csillantak fel gyermeki ártatlanságban úszó hatalmas zöld szemei és innentől a mese véget nem érő volt

Öt óra után nem sokkal álltunk meg a házunk előtt, mely most is felettébb kopáran festett. A fekete Nissan bőr üléséről kiszállva hiányzott máris a fiú illata, melyet most csak a hideg levegő töltött be, de kabátomat összébb húzva elindultam az épület felé.

-10 perc!-Kiáltott utánam, majd miután látta, hogy átlépem a küszöböt elhajtott.
Szenvedésem kapuját átlépve levettem meleg kabátom és felakasztva a fogasra siettem be az étkezőbe tudva, hogy anyámat azon helységbe tartózkodik.
-Hol voltál?-Kortyolt egy nagyot fehér bögréjéből, melyben sejtésem szerint kávé gőzölgött
-Az óvodában dolgoztam-Ültem le vele szembe-Főztél?-Kérdeztem, mire csak egy nemleges fejrázással válaszolt, így a hűtőhöz léptem feltérképezni az itthon lévő étel mennyiségét, de nagy bánatomra semmi különöset nem találtam
-Felmondtam-Bökte ki
-Hogy a mi csináltál?-Nyitottam nagyra szemeimet megilletődöttségemben-Anya miből fogunk megélni, mond! Hm? Normális vagy?
-Majd megoldod-Legyintett, majd kortyolt még egyet.
-Én? Ne élj álomvilágban, anya! Ez a te sarad, oldd is meg-Világosítottam fel, majd mérgemben felszaladtam a szobámban
Nátánielnek hálát mondva a telefonomért gyorsan elővettem azt és elkezdtem munka után kutakodni, hisz bár reménykedhettem, de tudtam, hogy anyám nem fog újra munkába állni. A gondolataimban elveszve keresgettem a neten, míg nem reszkető kezemben rezegni kezdett a mobil.

-Ne haragudj-Vettem fel sietősen
-Semmi baj. Minden oké?
-Anyám felmondott-Ecseteltem el a problémám
-Tessék?
-Nincs miből megélnünk kb. Úgyhogy épp munkát keresek
-Gyere hozzánk dolgozni
-Biztos hogy nem 
-Szörnyen makacs vagy. Nem bántott ugye?
-Nem, apukád otthon van?
-Ááá, sosincs itthon 10-nél előbb.
-Hol voltál ma míg én dolgoztam?
-Találkoztam valakivel, semmi különös
-Okéé. Holnap találkozunk?
-Persze. Biztos, hogy nem jössz hozzánk? Anyám és Lili is szívesen fogadnának
-Szóval te nem?
-Ne butáskodj, dehogynem. Szimplán nekem ilyenkor, miután hazahozom a húgom van egy kis dolgom és nem valószínű, hogy találkoznánk. Ha nem hozzánk jönnél, akkor milyen munkát végeznél?
-Bármit, amivel be tudom hozni anyám havi volt keresetét.
-Gondold át, a lehetőség nyitott számodra. Holnap reggel a házatok előtt várlak. Jó éjt!
-Álmodj angyalokkal, jó éjszakát!
-Na az meglesz-Nevetett bele a telefonba, majd a hívásnak vége lett.

ғᴏʟʏᴛᴀᴛᴀ́s ᴋöᴠᴇᴛᴋᴇᴢɪᴋ
______________________