Dobszerkó

9. Fejezet - April

Nagyon furán éreztem magam, mikor Bryan azzal keltett fel, hogy vacsorázni megyünk. Az ajánlatáról meg ne is beszéljünk. De én meg hülye voltam és belementem. Szerintem abba aludhattam bele, hogy azon gondolkoztam, hogy mit kell csinálnom a többiek előtt. Mert azt mondta, játszanom kell a nagy szerelmest. Nem fogok színpadiasan rámászni. Nagyon sürgősen ki kellesz találnom valami módszert.
Szemben ült velem és az étlapot böngészte. Felpillantott és észrevette, hogy nézem.
- Miért nem azt olvasod?- mutatott a kezemben lévő italos lapra.
- Ja,- tértem magamhoz.- izé, csak elbambultam.
- Tudom én, hogy szép vagyok.- vigyorodott el és komolyan rám nézett.- De most tényleg, mi a baj?
Felsóhajtottam.
- Félek ettől az egésztől.- mondtam meg az igazat.
- Mitől?
- Amit bevállaltam. Eljátszani a barátnődet a legjobb barátaid előtt, teszem hozzá, nagyon nehéz és egyben szerintem gonosz dolog. De te tudod, végülis a főnököm vagy.
- Ne csináld már.- letette a papírt és meg akarta a fogni a kezem, de visszahúzta a sajátját, mert eszébe jutott mit ígért. Megdobbant a szívem. Betartja. - Mondtam, hogy ne úgy tekints rám, mint a főnöködre. Csak egy barátra, akinek segítened kell. Pénzért.
Erre nem mondtam semmit, csak felsóhajtottam és az ölembe ejtettem a kezem. Eszembe jutott, miért is lakik nálam.
- Na és a betöréssel mi a helyzet?- kérdeztem.
- Mi lenne?- vonta meg a vállát.
- Bryan ne mondd, hogy még nem mondtad a rendőrségnek!- felkönyököltem az asztalra és dühösen a szemébe néztem. - Mit képzelsz? Hogy majd egycsapásra megfogják őket, ha nem is tudnak róla?
- Nem is fogok szólni nekik.- mondta halál nyugodtan én meg nem hittem a fülemnek.
- Na, akkor majd én.
- Nem!- elgondolkodott, majd egy nagy sóhaj kíséretében nekikezdett.- Tudom kik voltak. Az apám és a testvéreim.
Eltátottam a szám csodálkozásomban.
- Ez biztos valami rossz vicc.- ingattam a fejem és azt vártam, hogy helyeseljen, de nem tette. Kiment az összes levegő a tüdőmből.
- Nem, nem az. - lassan rázta a fejét.- Azért nem jelentem be, mert ismerem őket és tudom, hogy nem kapnák el őket soha a büdös életben. Szerinted a médiában, miért nem hallottál még a családomról? Mert az van bemesélve mindenkinek, hogy egy normális, mexikói felmenőkkel rendelkező zenész vagyok. Nem, pedig egy olyannal, amiben az apa veri az összes gyerekét, a feleségét földig, ja és a legnagyobb maffiavezér a környéken.
Elhallgatott, én meg a könnyeimmel küszködtem. Szerencsétlen. Én meg mindig azt hittem, hogy a szülei nevelték ilyen egoista vadbarommá. De tévedtem. Ezzel a személyiséggel akarja a múltját valahogy, nem is tudom, feljavítani. Csak ültem ott és néztem, ahogy hátradől a székén, az asztal szélét fogva. Félig dühösen, félig pedig sajnálva engem, amiért rám zúdította mindezt. A könnycseppem legurult az arcomon. Gyorsan odakaptam, hogy letöröljem. Bryan előrehajolt és megint a kezemért nyúlt, de elhúzta. Nem érdekelt és megmarkoltam a hatalmas kezeit. Tágra nyílt a szeme.
- April, megígértem..- nem hagytam, hogy folytassa.
- Sss.- csitítottam- Én akartam így. És nem érdekel, hogy megígérted. Láttam, hogy minden erőddel azon vagy, hogy betartsd, és nekem ez bőven elég volt.
Megszorította a kezem és mindketten mélyen a másik szemébe néztünk. Megjött a pincér és megszakadt a varázs. De ezek után már még közelebb éreztem magamhoz.

Várj, most komolyan megetted a poloskát?- nevetett Bryan és ivott egy kis vizet, mert félrenyelt.
- Igen.- nevettem vele. - Miért te nem csináltál ilyeneket?
- Nem.- végre rendesen tudott nevetés nélkül beszélni.- Na és mi a helyzet a fiúkkal? Egy ilyen jó csaj, mint te biztos korán kezdte.
Kitágult a szemem, hogy ilyet kérdezett.
- Tévedsz.- válaszoltam- Mert, tizenhét voltam, mikor az első barátommal komolyabb szintre léptem.
- Az úgy tök jó.- bekapott még egy falatot- Ugye nem bántott?- kicsit megijesztett az elsötétült tekintete.
- Nem, dehogy.
- Akkor jó. És hogy lett vége?
Nagyot nyeltem, mert még mindig nehéz volt erről beszélnem, akármennyire is régen volt.
- Megcsalt. Nagyon csúnyán.
Bryan nem válaszolt.
-Na és neked? Volt egyáltalán egy normális kapcsolatod?
- Volt.- mondta, de semmi többet.
- Ééés..- forgattam a kezem, hogy szeretném hallani.
Letette a villát és rám emelte a sötét szemét, amiben megint sikerült elvesznem. Gondolkodott én meg vártam, hogy mondjon valamit. Nagyon sokára szólalt meg.
- Volt egy barátnőm. Rettenetesen szerettem. Már az életemet is odaadtam volna érte, de ugyanúgy jártam, mint te. Ezek után döntöttem úgy, hogy nem fogom megint tropára tenni a lelki világom egy lány miatt. Nagyon összetörtem. Mindennek már nyolc éve.
- Sajnálom.- megfogtam a kezét és ijedtséget láttam a szemében. Elhúztam a kezem és a kajámra koncentráltam, mert nem tudtam már ránézni. Ízlelgettem azt, amit mondott. Nem akar többet szerelmes lenni? Valamiért megbántottnak éreztem magam. Eszembe jutott, mi is ez az érzés. Fülig bele voltam esve Bryan-be.