Dobszerkó

6. Fejezet- Bryan

Ahogy kijöttem, kifújtam a benntartott levegőt. Ez nem igaz! Mi a franc van velem? Több ezer csajszi van, aki rám akar mászni. Rengeteg tette már meg, ezt tegyük hozzá. De valamiért ez a lány az őrületbe kerget már akkor, ha ránézek. Egyszerűen nem tudom távol tartani magamtól. Ez így nem mehet. Az isten szerelmére, a főnöke vagyok!
Lehuppantam a kanapéra és beszívtam a számat. Nagyokat sóhajtottam, hogy nehogy felálljak és visszamenjek, hogy most azonnal többet akarok.
Kis idő múlva bejött a nappaliba April és halkan, szinte hangtalanul szólt, hogy menjek vacsorázni. Biztos még a hatásom alatt van. Na és pont én mondom ezt.
Mire beértem már ki volt készítve szépen, szalvétával meg mindennel együtt a kajám. Összegyűlt a nyál a számban, mert olyan illata volt a csirkének, hogy még szerintem simán egy vegetáriánus is elgondolkozott volna az életén. Leültem szembe vele.
- Jó étvágyat!- mondta és nekikezdett a sajátjának.
- Neked is.- válaszoltam és vágtam egy szelet húst. Mikor bekaptam csillagokat láttam. Na, ilyet sem ettem még. Ezt a csajt megtartom. Olyan ízvilága volt, amit sosem tudtam megunni. Csak lapátoltam befelé, April nagy szemekkel nézett rám és mosolygott az orra alatt.
- April, ezt komolyan mondom: imádlak.- bekaptam az utolsó falatot a szemében meg megpillantottam valami furcsa árnyékot. Akkor esett le, hogy mit is mondtam valójában. Csendben felálltam, elmostam a tányéromat, beletettem a csepegtetőbe és az ülő April mellé léptem. Lehajoltam, megpusziltam a reszkető arcát és a fülébe suttogtam, hogy:
- Köszönöm szépen!- ezzel kisiettem az ebédlőből, mert már nagyon nem bírtam egy légtérben azzal az őrjítő tekintetével.
Este telefonon meséltem el a srácoknak pontosan mi is történt.
- Várj, akkor most nála laksz?- kérdezte hitetlenkedve Chris.
- Igen.- válaszoltam már vagy hatodjára. Megint huhogtak és röhögtek. – Most mi van?
- Csávókám, neked rövid időn belül kelleni fog a szex, az a csaj meg rád sem bír nézni a bunkó stílusod miatt.- mondta Nate.
- Na, ez az, ami nem igaz.- vágtam rá azonnal, de nem hagyták, hogy befejezzem.
- Mi nem igaz?- kérdezte Zach.- Hogy kelleni fog a szex?
- Hagynátok, hogy végigmondjam? Úgysem fogja kibírni. Előbb-utóbb beadja a derekát. Nekem nem kell barátnő. Miért nem értitek meg?- tényleg nem értik. Évek óta mondom nekik, de egyszerűen nem tudják, hogy mégis mi lehet az oka. Pedig nem egyszer mondtam nekik, hogy nem akarom úgy végezni, hogy majd valami csaj ellágyít, teljesen neki szentelem az életem és utána meg megcsal valami utolsó szarházival. Ja, hogy ez megtörtént? Igen. Erre mindig azt mondják, hogy nem olyan csajt kell fogni. Kössz. Azt nem látod eleinte.
- Na, szerintem térjünk vissza a betöréshez.- szakította félbe a szapulásomat Luke. Ő volt az én állandó megmentőm ilyen helyzetekben. – Szóval, úgy gondolod, hogy ennek az egésznek lesz következménye?
- Igen. Biztos vagyok benne. – mondtam és végigfutott rajtam a félelem.
- Akkor nagyon elővigyázatosnak kell lennünk. – mondta Chris.- Skacok én léptem.- ezzel kilépett a csoportos beszélgetésből.
- Figyeljetek!- szólalt meg Luke. – Ez nem ide kapcsolódik, de szeretnélek meghívni titeket az én szervezésem alatt álló estélyre. Három hét múlva leszünk Sophieval egy évesek és meg akarom kérni a kezét.
- Azt a rohadt!- Nate teljesen elhalt. – Ne már, haver. Lauren hozzám fogja vágni, hogy én miért nem vagyok ilyen romantikus. – jót nevettünk, mert ahogy ismerjük Laurent tényleg megcsinálja. Nagyon pörgős csaj. Jó hogy meghívtuk a tóhoz anno, mert akkor nem hiszem, hogy lett volna bármi is kettejük közt. Erre tessék. Már ők is együtt vannak kilenc hónapja. Mondjuk azelőtt is kavargattak, de nem mondták ki nyilvánosan. Azóta Laurent felkapta a modellkedés és nagyon szép sikereket ér el. Sophie pedig beindította a szólókarrierjét, amiben természetesen segítettünk neki mindenben. Néha azért megsajnál minket és besegít egy-két számnál.
- Luke, ez nagyon komoly döntés.- kezdtem- De gratulálok. Ha te így érzed, ez a helyes.
- Köszi. Ó- esett le neki, hogy ezt én mondtam.- mi lett veled? Még egy egész napja se laksz April-nél, de már változtál.- elnevették magukat. 
- Jaj, nem akartok elhúzni a hadd ne mondjam hova? Na holnap találkozunk. – ezzel bontottam a vonalat és magamban azért mosolyogtam, mert furcsa módon azt éreztem, hogy egy kicsit igazuk van.
Másnap reggel csörömpölésre keltem.
- Mi a …- kikászálódtam a konyhába és megláttam Aprilt, amint egy törött tányér darabjait szedi össze. Odasiettem és segítettem neki.
- Hagyd csak.- mondta és rám sem nézett.
- De segíteni akarok. – megfogtam a csuklóját. Megállt a kapkodásban és lecsukta a szemét. Nagyot sóhajtott és „udvariasan” kihúzta a kezemből a kezét. Nem tudom mi késztet állandóan arra, hogy megérintsem, de megijesztett. Nagyon. Összekapkodtam a nagyobb darabokat és bedobtam a kukába. Kiegyenesedtem és elővettem a seprűt. April felállt és rám nézett. Teljesen magával ragadott a reggeli kinézete. Össze-vissza kuszálódott haja, annyira vonzotta a kezem, hogy majdnem meg is fogtam, de inkább elnyomtam ezt a késztetést.
- Ezt komolyan nem engedem, hogy csináld.- mondta és a seprűért nyúlt. Elhúztam előle.
- Kislány. Mától a főnököd vagyok, szóval én mondom meg, mit csinálj. Menj szépen és öltözz fel. Én fogok összeseperni.- Lenéztem a fehér pólójára. Anyám. Egy szál pólóban volt, semmi melltartó. Nagyot nyeltem és elkaptam a tekintetem, mert ha tovább néztem volna biztos, hogy az asztalon köt ki.- Menj már!
Nem mondott semmit, csak kiment.
Összeszedtem a szilánkokat és elmentem én is felöltözni.

Ma kell menni a fellépés megszervezésére. Egy nagy szabadtéri színpadon fogunk játszani nem sokára. Minden apró részletet tudnunk kell. Sophie is megígérte, hogy besegít a közös számoknál. Mindent Lukért!- felkiáltással tette mindezt. Persze, ezen jót nevettünk utána, mert tudtuk, hogy szeret minket is valamennyire.
A kocsiban ültem és vártam, hogy April beszálljon mellém. Figyeltem, amint becsukja az ajtót és lassan elindul az autó felé. Nagyon csinos volt. Egy királykék póló volt rajta és egy fehér szoknya. Bár, ahogy belegondoltam ezt sem akartam rajta látni. Behuppant mellém és rám nézett azokkal a hatalmas szemeivel.
- Mehetünk.- mondta és az útra fordította a tekintetét.
Nem mondtam semmit, csak sebességbe tettem a kocsit és elindultunk a megbeszélésre. Viszont nem tudtam megállapítani, hogy miért ilyen semleges velem. Elhatároztam, hogy megkérdezem.