Dobszerkó

1. Fejezet - April

-De rohadt jó a tested!- mondta nekem Bryan DiNozzo, a Taking Back Winter dobosa, miközben lerángatta a melltartómat és megint vadul csókolózni kezdtünk.
Nem is emlékszem, hogy kerültünk a lakásomra. Egyszerűen az első sorban álltam a koncerten és utána elhívott inni valamit. Ezek után meg már csak ez van meg. Hogy itt fekszik rajtam, azzal a gyönyörű, kidolgozott testével és éppen készülök megtenni életem egyik legjobb döntését. A kedvenc bandám dobosával fogok szexelni. Anyám!
Bryan egyre lejjebb haladt a nyelvével és megtalálta a mellbimbómat a másikat meg masszírozni kezdte, de úgy, hogy majd beleőrültem. A hajába markoltam és nagyokat sóhajtottam.
- Bryan!- nyögtem.
- Hmmm?- nézett fel rám fél szemmel, miközben vigyorogva cuppogott rajtam.
- Ujjak, most!- Néztem bele a szemébe.
- Ejnye, de türelmetlenek vagyunk.- de engedelmeskedett és lenyúlt a lábam közé. Ahogy belém mélyesztette az ujját, a hátam ívbe hajlott és hangosan felnyögtem. Eszembe jutott, hogy holnap meglepetés meghallgatásra megyek, amit a barátnőm szervezett le nekem. Csak egy címet adott meg, semmi mást. Legalább kipihenten, és feltöltődve lépek be a terembe. Kíváncsi vagyok, kikkel állok majd szemben.
Bryan lassan, majd egyre gyorsabban kezdte mozgatni az ujját, kicsivel később pedig hozzátett még egyet. Egyre gyorsult és vele együtt a pulzusom és a lélegzetvételem is. A feszültség annyira nagy volt bennem, hogy a végén nem bírtam és csillagokat látva élveztem el. És ez még csak a keze volt. Lehajolt, és a zsebéből kikapott egy óvszert, feltépte a fogával és elkezdte felhúzni. Én mindezt csodálattal néztem végig. El se akartam, hinni, hogy Bryan alatt fekszem és azt várom, hogy mikor hatol belém. A széttárt lábaim közé helyezkedett és először lassan kezdte, de pillanatokon belül olyan gyors tempóra váltott, hogy az ágytámlám elkezdte ütögetni a kábé egy centire való falat. A fejemet hátra szorítottam, mert azt reméltem, hogy így valamennyire ki tudom engedni azt a rengeteg levegőt, amt bent tartok, hogy nehogy elkezdjek visongatni. Nem sikerült, mert mikor elértem arra a bizonyos pontra hangosan sikítottam a nevét. Nem sokkal később ő is elment, és teljesen kimerülve rám hanyatlott. A teste forró volt és teljesen befedett vele. Imádtam. Legurult rólam és gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasa. A szemem becsuktam, hogy felidézzem életem egyik legszebb élményét. De, már nem nyitottam ki, csak reggel, mikor a mellettem lévő hely üres volt.

Nem vártam mást igazság szerint. Bryan híres volt arról, hogy minden reggel más csajok ágyából mászik ki. Én is csak egy voltam a szerencsések közül. Nagyokat sóhajtva álltam fel. Reménykedtem benne, hogy el tudok indulni és nem felejtettem még el járni is, attól amit tett velem. Sikeresen elindultam a konyha felé, hogy reggelizzek valamit. Ránéztem a hűtőre kirakott cetlikre. Megpillantottam azt, amelyikre a mai interjú időpontja volt kiírva. 10:00. Basszus. Már fél van. Nem érek oda időben. Gyorsan felkaptam magamra egy farmer feszülős, térdig érő szoknyát egy csíkos blúzzal és kifelé rohanva elcsíptem a pultról a táskámat. A járdára érve feltettem a kezem egy taxi elé és szerencsémre megállt.
- Vigyen, kérem a Mission Streetre.

Éppenhogy beestem az ajtón, mikor egy csinos nő kiszállt a liftből.
- April Todd?- kérdezte kedvesen mosolyogva rám, miközben én még azon voltam, hogy normálisan levegőt tudjak venni. Franc essen a reggeli dugókba!
- Igen.- préseltem ki magamból a választ. Kezet nyújtott, én meg megráztam.
- Nagyon örvendek! Greta vagyok. Kövess, kérlek.
Így is tettem, azon gondolkozva, hogy hány éves lehet. A kinézetéből ítélve lehetett volna akár velem egy idős is, de a nyakán lévő ráncok elárulták, hogy már bőven a negyven felé közelít. Nagyon karcsú derekára egy vastag fekete övet tett, amivel egy függőlegesen csíkos ruhát fogott össze. Hosszú szőke haja begöndörítve ugrándozott a hátán. A szememmel azt követve léptünk be egy irodába. Felpillantottam a székekben ülőkre. Leesett az állam. Ott ült Nate Palmer és Luke Cox. Pislogtam és megdörzsöltem a szemem.
- Szia!- dőlt hátra a székében vigyorogva Nate.
- Ööö.- a fülem mögé simítottam egy hajtincset és megköszörültem a torkom. – Sziasztok!
- Ennyi!- kiáltotta Nate, -Fel vagy véve.
- Haver!- a vállára tette a kezét Luke- Először mondjuk már el neki, mit is kéne csinálnia. A legtöbben ezért menekültek el.
Megfagyott a vér az ereimben. Ugye nem valami pszichopata munkára vállalkoztam?
- Ó,- legyintett Nate- úgyis elvállalja.
- Oké, - tette fel a kezét megadóan Luke.- Ha te mondod.
Mindezt némán és ledöbbenve hallgattam. Csak kapkodtam a fejem közöttük.
- Gyere!- pattant fel Nate. Hihetetlen mennyi energiája van. Na meg az a pozitivitás, amit sugároz!
- Hová? Ez valami rossz vicc?- öleltem magamhoz a táskámat.
- Hát a munkádat megmutatom, te butus.- intett, hogy kövessem.
Néhány perc múlva egy hatalmas szobába léptünk be, ahol egy kerek üvegasztal állt, hozzá illő székekkel. Nem volt bent senki. Legalábbis először nem vettem észre, hogy az ajtó mögötti kis kanapén ül valaki.
- Tesó!
- Mi van?- kérdezett vissza egy ismerős hang, amitől dejavu érzésem lett és egyszerre melegem, de még nem láttam, ki lehet az.
- Bemutatom az új asszisztensedet. Betolt az illető elé. Elkerekedett a szemem a csodálattól, na meg a szégyentől. És valamiért a pumpa is felment bennem.
- Na bazdmeg!- mondtuk egyszerre.