Dobszerkó

11. Fejezet - April

Tág szemekkel ültem egész éjjel az ágyamon és nem tudtam másra gondolni, csak és kizárólag Bryanre. Miért vagyok ilyen gyenge? Magamhoz öleltem a párnámat és megérintettem az ajkam. Nem is merem felidézni. Ha tovább folytatjuk csak rosszabb lesz. Pedig elhatároztam, hogy semmi ilyesmi nem történhet meg. Pláne nem vele. Az Isten szerelmére, hiszen ő Bryan. Egy cseppet sem vagyunk egy súlycsoportban. Ez csak egy szerencsétlen véletlen.
Nem bírtam tovább. Már órák óta kellett pisilnem, de nem mertem kimenni, mert féltem, hogy még ő is fent van. Kipattantam az ágyból és halkan kinyitottam az ajtómat. Síri csend. De ez még nem jelenti azt, hogy alszik. Lábujjhegyen végigmentem a folyosón, de úgy, hogy talán még levegőt se vettem, és beugrottam a fürdőszobába. Nagyokat sóhajtottam. Nem csinálhatom ezt a saját házamban. Nem bujkálhatok előle, csupán azért, mert félek attól, hogy miket fogok még érezni. Igenis állnom kell a sarat. Ha ő is így, én is. Hát legyen. Én is ki tudom készíteni őt. Önelégült fejjel pattantam fel a wc-ről és direkt úgy sétáltam vissza a szobámba, hogyha még fent van jól hallja.
Reggel nyolc körül keltem fel, mert három óra után sikerült elaludnom, nagy nehezen. Kikászálódtam a puha ágyamból és elindultam a konyha felé. Még nem értem oda, de tudtam, hogy van itt valaki, mert Bryan beszélt hozzá. Beléptem és megpillantottam Christ.
- Szia.- köszöntem.- Hát te?
- Kitette az asszony.- mutatott rá Bryan, mire Chris meglökte.
- Szia April. – köszönt.- Igen. De remélem csak ideiglenesen. Nagyon összevesztünk ma reggel és elküldött, hogy végiggondolhassa a dolgokat.
- Ó, sajnálom. – szegény vállát megsimogattam.- Segíthetek valamiben?
- Igazság szerint, már segítesz. – válaszolta Bryan.- Mivel úgy döntöttünk, hogy együtt könnyebb lesz, így gondoltam, nyugodtan felajánlhatom helyetted, hogy aludjon itt. – nézett rám olyan szemekkel, hogy azt hittem menten átutalja az én agyamnak minden tudását. Ekkor esett le, hogy elő kéne vennem a barátnő szerepét. Francba. Esküszöm, hogy direkt csinálta. Annyira biztos vagyok benne. Mikor érezte, hogy leesett, mit akar, elvigyorodott. Volt bőr a képén vigyorogni! Azt hittem kiverem azt a gyönyörű fogsorát. Felvettem a cuki arcomat.
- Hát persze. Nyugodtan.- mosolyogtam rá kedvesen, mire Chris megölelt.
- Nagyon köszi. Elugrok pár cuccomért. – felkapta az asztalról a kocsikulcsot, de még mielőtt kiment volna ezt mondta.- Komolyan nem hiszlek el Bryan. Pedig fogadalmat tettél.- kinevette és elment.
- Te nem vagy normális!- meglöktem a mellkasát.
- Nyugi!- feltartotta a kezét és nevetett.- Legalább kipróbálhatjuk, elhiszik-e egyáltalán.
- Ez most komoly? És megmondanád, hova fog feküdni?
Nem válaszolt, csak keresztbe tette a karját és felhúzta a szemöldökét. Homlokon csaptam magam.- Nagyon sunyi és alattomos ember vagy, tudsz róla?- megfordultam és elindultam a szobám felé, hogy rendet csináljak.
- Tudom.- kiáltotta utánam. Nekem meg erre a középső ujjam adta meg a választ, amire hangosan nevetett.
Beértem a szobámba és rajtam is kijött a jókedv. Fogalmam sincs, mi miatt. Elrendeztem az ágyam és elpakoltam a ruháimat. Betoppant az ágyneműjével és a ruháival együtt Bryan.
- Juj, mik lesznek itt.- letette az ágyra a cuccokat és felém indult.
- Ne legyél már ennyire gyerek. Nem lesz semmi.
- Nyugi, megígértem. Csak persze akkor, ha te akarod. – felfuttatta a kezét a karomon, amitől kirázott a hideg.
- Nem változol.- elnevettem magam kínomban. Istenem, pedig annyira akarnám. De nem szabad. Azok alapján, amiket elmondott, nem lenne nagy jövője a dolognak, így meg legalább kisebbet fogok koppanni. Remélem.
Hirtelen magához ölelt. Nem tudtam mire vélni a dolgot és hirtelen is volt, így visszaöleltem.
- Köszi.- suttogta a hajamba. Elhúzódtam.
- De mit?
- Mindent eddig. Hogy kibírtad mellettem. Akármennyire is rövid volt ez az idő, mióta itt vagyok. Mások fél napig nem bírnák. De benned van valami, ami nem engedi, hogy kétszeresen ekkora bunkó legyek. Ezt is köszönöm. Sokkal jobb érzés ilyennek lenni.
- Várj, lehetnél ettől bunkóbb is?- tettem fel a mutatóujjam. Bryan meg elröhögte magát.
- Látom, ez megmaradt.- készült közelebb húzni magához én meg védekezés gyanánt a mellkasára tettem a kezem.
- Dehogy. Mindent felfogtam. Csak ez valahogy… Mindegy hagyjuk.
- Skacok!- hallottuk Chris hangját. Bryan futólag magához húzott és egy gyors csókot lehelt az ajkamra, amitől majdnem elestem. Kiszaladtunk a szobából.- Ó, megzavartam valamit?
- Nem!- vágtam rá.
- Aha- Chris meghúzogatta a szemöldökét és elindult a szintén csak pislogni tudó Bryan után.