Köszönöm, exem! [BEFEJEZETT]

육

Yoongi megdermedt.

Hoseok halkan szuszogott a nyakában, mintha elaludt volna.

A zene üvöltött a fülében, szinte kiszakította a dobhártyáját.

Egy férfi a derekára tette a kezét, hozzásimult, és Yoongi egy borostás, alkoholtól bűzlő arcot érzett a nyaka hajlatában.

A levegő kiszakadt belőle, és pánik rezgett végig a testén.

Elrántotta a fejét, és előrelendült. Hoseok lecsúszott a válláról, a lábaik egymásba akadtak, és Yoongi megbotlott. Két kézzel tartotta Hoseokot, de a fiú magasabb és nehezebb volt nála. Az előttük táncoló lánynak esett, és Yoongi csak az utolsó pillanatban tudta elkapni. A fiú kábán pislogott, bágyadt félmosollyal hunyorgott fel Yoongira, aztán motyogott valamit, aminek se füle, se farka nem volt.

Yoongi bocsánatkérően biccentett a lány felé, aki rosszallóan végigmérte.

Yoongi a pokolba elkívánta a barátját.

Aztán a telefonja újra rezegni kezdett.

Majd újra. És újra.

A fiú dermedt tagokkal tartotta a barátját, és arrafelé nézett, ahol az előbb azt a fiút látta.

Könnyektől csillogott az arca. A telefon remegett a kezében, a szeme fókuszálatlanul meredt az előtte kibontakozó erotikára.

Aztán újra írt.

Yoongi telefonja pedig megrezdült.

Hoseok próbált felegyenesedni.

Yoongi dermedten állt a vonagló tömeg szélén, és a telefonjára meredő fiút nézte, ahogy írt. 

Írt, Yoongi telefonja rezgett, írt, és a telefon újra rezgett.

Csak véletlen.

Ezt mondogatta magában, miközben Hoseokot támogatva megindult az egyik kanapé felé.

Minden olyan gyorsan történt. Olyan ösztönösen.

Yoongi a legtávolabbi kanapé felé akart menni, de a lábai nem engedelmeskedtek neki. Egyszer csak azt vette észre, hogy a smároló pár felé tart, és mire ráeszmélhetett volna, hogy a tudatalattija mire készül, már késő volt.

Szándékosan hagyta Hoseokot kicsúszni a kezei közül; késve utána kapott, de ettől megbotlott az egyik srác lábában, és rájuk ejtette Hoseokot, ő maga pedig hasmánt, keresztben elterült az asztal és a kanapé között.

A nagy csattanás a háta mögött Hoseok hosszú teste volt, ahogy legurult a kanapéról. A káromkodás és fájdalmas sziszegés pedig a két kanos csávótól eredt. Yoongi csak akkor jött rá, mit akart elérni, amikor már sikerrel járt; Hoseok zuhanása ugyanis szétrebbentette a szerelmes párt, akik így kénytelenek voltak abbahagyni a smacizást. Yoongi nem tudta, miért ült ki önelégült vigyor a szája sarkába.

– Haver, mi a franc! – dörrent egy furcsán irritáló hang. Yoongi, a sokkhatás után kábultan, felkecmergett a padlóról. A magasabbik óvóan fogta át a kisebbiket – mi a franc, ez a srác úgy néz ki, mint egy plüss kiscsibe! –, és leplezetlen dühvel meredt rá.

Yoongi összeszedte a maradék méltóságát, és kihúzta magát.

– Bocs, a barátom taccson van – mondta érzelemmentes hangon, vállat vonva. Valamiért úgy érezte, rohadtul nem tartozik magyarázattal ezeknek a pöcsfejeknek. Hogy miért is tartotta őket pöcsfejeknek, arra még nem jött rá.

– Hát akkor vidd innét valahová, mielőtt ide okádik!

– Ha hányni fog, akkor az nem a piától lesz.

– Mit mondtál? – A magasabbik előredőlt, a hangja fenyegetően csattant.

Yoongi most először vette igazán szemügyre őt. És az égvilágon semmi vonzót nem látott benne. Fekete haja kócos volt, és az arcára tapadt, a szeme vádlóan csillogott, és még életében nem látott annál ellenszenvesebbet, mint ennek a fiúnak a fintora a túlságosan kisfiús arca közepén.

– Semmi olyasmit, amit feltétlenül hallanod kellett volna. – Aztán valami olyasmit mondott, amivel épp annyira meglepte saját magát, mint őket. – Jeon Jungkook.

A fiú szeme kitágult. Az arca megdermedt. A párja kérdőn nézett rá, majd Yoongira.

– Honnan tudod a nevem?

Yoongi hátán jeges borzalom futott végig. Eleget hallott.

Lehajolt, és a földön kuporgó barátja hóna alá nyúlt. Kezét átvetette a vállán, majd felállt vele; kissé megrogyva a súlya alatt. Emlékeztetnie kell magát, hogy állítsa le Hoseokot, ha legközelebb gumicukrot akar enni.

– További jó szórakozást. – Azzal hátat fordított az ellenszenves párnak, és a kijárat felé húzta Hoseokot. A fiú halkan motyogott valamit arról, hogy tud ő járni, de a lábai minden második lépésnél összeakadtak. Aztán valami olyasmit morgott, hogy ő bulizni akar, és hová a francba viszi őt Yoongi, meg hogy azonnal forduljanak vissza; de az ellenállása kifulladt annyiban, hogy csukott szemmel, csúnyán összehúzta a szemöldökét, és dühösen csücsörített. Yoongi könyörtelenül tört utat a tömegben a kijárat felé.

Csak az ajtóból nézett vissza.

De a fiúnak nyoma veszett.