Köszönöm, exem! [BEFEJEZETT]

삼십이

Taehyung majdnem hasra esett a saját lábában, de időben megkapaszkodott a temető kapujában. Fejét forgatva keresett egy alacsony, sötét hajú fiút, de a színek összefolytak, ahogy kapkodta  a fejét. Öreg hölgyek és fiatal férfiak jöttek-mentek csendesen, a gyorsan sötétedő várost az út szélén álló lámpák tartották világosban, a temető békéjét csak Taehyung zihálása törte meg.

Talán rossz helyre jött. A temető hatalmas volt, és több bejárata is volt. Mi lesz, ha elkésik? Az órájára nézett.

17:31.

Máris elkésett.

Futásnak eredt. Csúnyán néztek rá az emberek, ahogy elrohant mellettük, szemével még mindig egy sötét hajú fiút keresve. A temető szinte üres volt, Yoongi nem tűnhetett el. Egyik út a másik után, egyik sír a másik után.

Ebben az utcában már járt. Türelmetlenül visszafordult, másikat választott. Az utca kihalt volt, és rohamosan sötétedett.

Kiabáljon? Még a végén kitennék.

Tovább rohant, egyenesen az északi bejárat felé. Nem tudta, miért épp oda, két másik is volt még keleten és nyugaton. Talán épp olyan megérzés volt, mint hogy el kell mennie a telefonjáért. Nem gondolkozott sokat, csak rohant tovább, lélekszakadva.

***

Yoongi mindig jobban érezte magát, ha maga mögött hagyta a sírt. Szar érzés volt, bűntudata volt miatta, és remélte, hogy a holtak nem tudnak olvasni a gondolataiban. Az évek óta tartó bűnhődés kimerítő és terhes. Teher. Hiába jogos, és hiába tudta, hogy megérdemli, akkor is teher. Teher minden áldott nap bűntudatban dagonyázni, teher emlékeztetnie magát, hogy nem érdemli meg a boldogságot, amikor a lány, akit szeretett ott fekszik a sírban, és ő küldte oda. Teher, de nem mert boldog lenni. Nem mert még egyszer felelőssé válni valakiért, majd újra elbukni.

Yoongi csendben sétált az északi kapu felé, és az járt a fejében, vajon üzent-e neki valaki, amíg ő elvolt. A telefonja az ágyán hevert, nem merte magával hozni ide. Nem akarta magával hozni azt a kis boldogságot, amit az üzenetek jelentettek ide, ahol csak megbánás és büntetés volt az osztályrésze. Nem akarta beszennyezni. Ő és a lány csak szennyek voltak. Ő szennyezte be, de a lány most őt szennyezi a szüntelen bűntudattal.

Annak a fiúnak a telefon másik végén meg kellett maradnia tisztának, meg kellett maradnia érintetlennek az ő bűnös kezeitől.

Így hát csak sétált tovább, míg el nem érte a kaput.