Köszönöm, exem! [BEFEJEZETT]

십구

Yoongi lebukott, és az öltöző felé vetődött. Beverte a térdét a szekrény sarkába, fájdalom nyilallt végig a lábán, elvesztette az egyensúlyát, és hasra esett.

– Hyung! 

Namjoonnak időben leesett a szituáció, és ezért halkan förmedt rá Yoongira. Elkapta a vállát, felrángatta a földről, és testével takarva belökte az öltözőbe; ahonnét épp Hoseok készült kicsörtetni. Yoongi görnyedve próbált meg beiszkolni, így fejjel Hoseok hasának ütközött, és majdnem seggre esett. A fiú felkiáltott döbbentében, és megpróbált a hátrahőkölő Yoongi után kapni. Namjoon hátulról meglökte, és Yoongi átbucskázott a küszöbön.

– Ti meg mi a fészkes fenét műveltek? – Hoseok a hasát dörzsölve ráncolta a szemöldökét a két jómadárra.

– Ezt elég bonyolult lenne elmagyarázni – mondta Namjoon hátra sem fordulva. Yoongi felegyenesedve az ajtóra meredt, és úgy tűnt, úgy döntött, nem hajlandó elmozdulni arról a szent helyről.

– Mi baja? – Hoseok csettintett Yoongi arca előtt. Az idősebb szeme meg se rebbent. – Úgy néz ki, mint aki rémeket látott.

– Valami ilyesmi történt. 

Hoseok felvonta a szemöldökét. 

– Magyarázatot kérek, de azonnal!

Yoongi nem volt hajlandó megszólalni; úgy állt az öltöző közepén, mint akit odaragasztottak. Hoseok Namjoonra nézett.

– Pasi problémák – mondta Namjoon sokat tudóan.

Hoseok majd' lenyelte a saját nyelvét. A szeme hirtelen kitágult, az arcát elöntötte a pír, és akkorára tátotta a száját, hogy be tudta volna kapni Yoongi egész fejét.

– Mi-mi-mi-mi-mi-mi-mi? Pasi? Hol? Hol van? Odakint?

Hoseoknak több se kellett. Sarkon fordult, és kirontott az öltözőből. Namjoon még időben kapcsolt, és utána rohant, hogy megállítsa, mielőtt a fiú valami bődületes hülyeséget követ el; például, hogy a srác elé áll, és közli, hogy a hyungja odáig van érte, és ő örömmel vállalja a kerítő szerepét. Nem ez lett volna az első eset. Hoseok a pult mögé érve lefékezett, és mindenféle szégyenérzet nélkül végignézett a kávézó hímtagjain. 

– Túl öreg... Túl fiatal... Túl csúnya... Túl szociális... Túl hangos... Túl vidám... Túl szomorú...

Namjoon a szemét forgatta, és közben a három srácot figyelte, akik felett Hoseok elsiklott azzal a megállapítással, hogy "túl szociális".  Ő sem tudta, melyikük lehet az, de azért lett volna egy tippje.

– Gondold át újra a "túl vidám" és "túl szociális" kategóriákat – adott egy tippet a fiúnak. Hoseok elhallgatott, és csillogó szemmel a három srácra vetült a tekintete, akikre mind a kettő ráillett. A nevetésük a pultig hallatszott, és akármiről is beszélgettek, attól a vigyoruk a fülükig ért.

Aztán Hoseok egyszer csak megindult.

– A-a-a-a-a! – Namjoon elkapta a fiú vállát, és lendületesen a kávégép felé indítványozta. – Hová készülsz?

– Csak felveszem a rendelésüket! – kiáltott Hoseok ártatlanul, és a válla felett a fiúk felé pislogott.

– Ne aggódj miatta, majd én elintézem – kacsintott Namjoon.

– Még csak az kéne! – dohogott Hoseok. – Te szépen itt maradsz Yoongi hyunggal! Én pedig viszek nekik egy itallapot.

– Felejtsd el, Hoseok!

– A főnök ki fog akadni, ha meglátja, hogy nem csinálok semmit! – döfött Hoseok rafinált pillantással.

Namjoon amolyan "na kit nézel te hülyének" pillantással biccentette félre a fejét.

– Még csak azt sem tudod, melyikük az!

– A kis barna! – mutatott feléjük lendületesen.

Namjoon elismerőn szortyintott. El kellett ismernie, Hoseoknak nem csak jó szeme volt, de nagyon jól ismerte Yoongit is. Namjoon is a "kis barnára" tette volna a voksát. A széles vállú, hirtelenszőke srác túlságosan tagbaszakadt, és lendületes személyiségnek tűnt, míg a feketének túl kisfiús és visszahúzódó kisugárzása volt. De a kis barna valami egészen más volt. Namjoonnak el kellett ismernie, hogy nagyon is vonzó és érdekes srácnak tűnt. A szemében volt valami nyíltság, a tartásában valami megnyugtató, a mosolyában valami fesztelen. Mindenben Yoongi ellentéte volt, már csak ránézésre is, és Namjoon biztos volt benne, hogy ez fogta meg Yoongit.

– Én megyek oda hozzájuk, és nincs vita! 

– De...

– Semmi de! Te nem tudod visszafogni magad! Még a végén elijeszted!

– De én nem...

– Te most szépen visszamész Yoongihoz, és kifaggatod – kacsintott rá Namjoon. – Mindent tudni akarok!

Hoseokon látszott, hogy alig várja, hogy megtudja a részleteket, még talán jobban is, minthogy a srác közelébe férkőzzön. Úgyhogy pár pillanatnyi gondolkozás után rávigyorgott Namjoonra, és már ott sem volt.

* * *

Yoongi gyáva féreg módjára addig nem volt hajlandó elhagyni az öltözőt, míg a három fiú el nem ment. Ő maga sem tudta, minek bujkál, hisz semmi oka nem volt rá. De a gondolatra, hogy a fiú észrevegye, és felismerje kiverte a víz. Nem állt még készen erre. Főleg azok után, hogy akkora bunkó volt.

A mellkasban valami sürgető érzés azonban arra ösztökélte, hogy csináljon már valamit! Szóval amíg Namjoon kiszolgálta őket, majd összeesküvők módjára elújságolta Yoonginak, hogy a fiú hogyan szereti a kávét, és milyen süteményt kért, Yoongi úgy döntött, kezébe veszi a dolgokat! 

Elővette a telefonját, és fittyet hányva az egyetlen szabályra üzent a fiúnak. Most először izgult, mielőtt megnyomta a küldés gombot.

Pici hyung: Játszunk '20 kérdés'-t. Egy kérdés, egy válasz! Benne vagy?

Elküldve: 15:55