Takami Yuki

1. Japánban

A tokiói repülőtéren álltam bátyám, Hawks mellett. Ő még akkor jött el Amerikából, amikor felvették a UA-be, aztán ott is maradt, és profi hős lett belőle. Miért is éltünk Amerikában? Mert az anyukánk amerikai, aki még régen ismerkedett meg Tokióban apukámmal, aztán anyu újra kiment, apu meg követte. Azóta él apu illegálisan Amerikában, mert munkát vállalt, amit külföldinek beleegyezés nélkül nem lehet. Anyu egy magas, gyönyörű nő, dús, szőke hajjal, és olyan vörös színű szárnnyal született, mint én meg Hawks. Apunak fekete haja van (mint minden japánnak), de sajnos képesség nélküli. Ő egy kicsit zömökebb. Idén ajánlás útján bekerültem a UA- be. Annyira nem örültem neki, nem akartam otthagyni az előző életem, a családom, a barátaim, mind ott maradtak.
- Elbambultál Yuki?- kérdezte Hawks, kirángatva engem a gondolataimból.
- Nem, csak gondolkodtam. - feleltem. - Az sose baj - mondta.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze - válaszoltam. Amint kiléptünk a légkondicionált helységből, arcon csapott a nyári meleg. Hiába éltem az Egyesült Államokban, lenyűgözött a város éjszakai élete. Mindenhol fények, táblák, bulizó korombeliek.Az árusok tarka árujukat mutogatták. Volt ott minden, mochitól kezdve a 100 yenes ruhákig minden. Hawks kocsija a parkolóban állt, egy piros Suzuki. Kicsit leharcolt volt, de nekem tetszett. Becsatoltam a biztonsági övemet. Mivelhogy Hawks nem Tokió szívében élt, egy kicsit kellett kocsikázni. Addig elbeszélgettem vele arról, hogy milyen volt a repülőn egyedül (wooow, de nagy dolog), meg hogy anyuék üdvözlik. 10 perc autóút után megérkeztünk Hawks lakásába. Nem volt túl nagy, normál lakás méretű. Nem fogok róla ódákat zengeni, csak egy normális agglegény lakás volt. -Éééés? A-s vagy B- s leszel? - kérdezte Hawks. -Asszem A-s. - mondtam. Aztán megcsörrent a telóm a zsebemben. - Apu hív.- olvastam le a készülékről. -Mondd meg neki, hogy üdvözlöm!- szólt ki Hawks a konyhából. -Jó.- mondtam, és felvettem a telefont. - Szia apu!
-Szia kicsim! - szólt a telefonba egy rekettes hang, furcsa volt apát így hallani. - Megérkeztél már? -
-Igen, itt vagyok már Hawks-szal.
-Jó, akkor hangosítsd ki, kérlek.
- Ok... - valahogy, furcsáltam, hogy ezt kérte.
- Hawks hallasz?
-Igen apu, tisztán hallak. - szólt bele Hawks is a telefonba.
-Srácok... anyukátok... - mondta apu el el csukló hangon.
- Igen, mi van anyuval?! - aggódtam. Már akkor tudtam a hangjából, hogy valami baj van.
-Anyukátok...
-IGEN?! - kérdezte idegesen Hawks.
- Meghalt.