Takami Yuki

12. Erő

- Ne vicceljetek már velem! Ez egy egész város! -  néztem rá az elöttünk lévő hatalmas falra, amiből kisebb felhőkarcolók lógtak ki. Ebből feltételeztem, hogy  Chicago lebutított változata van odabent. All Might odalépett hozzám, és rátette a kezét a vállamra.
- Jól mondod Yuki! - helyeselt, majd odasétált a bejárat elé, és ránk nézett.
- Ma a B6 - os pályán fogunk mentési gyakorlatokat tanulni!
- Mit mentünk? - vetette oda félválról Sohji.
- Állatokat! - válaszolta All Might.

   
                             ****

Elválasztottak minket 7db, 3 - as csoportra. All Might nem volt valami kreatív, úgyhogy névsor szerint osztott be minket. Elég furcsának találom ezt az országot, mert itt a családnév van elöl, nem pedig a keresztnév. Így osztottak be engem Tokoyamihoz, és Todorokihoz. A csoportokat kisseb körzetekbe rakták a pályán belül, így nem segíthettünk egymásnak. Todorokin, és Tokoyamin is  hős ruha volt, így csak én voltam egy kis tesiruhás nyomorék. Úgy gondoltuk, hogy kéne egy terv, hogy ne zavarjuk egymást a munkában, és hatékonyan tudjunk dolgozni. Közben körülöttünk dúltak a katasztrófák, a különböző épületekben. A tűztöl kezdve az összedőlt romokig minden volt.
- Oké, - kezdtem bele - nektek mi a képességetek?
- Jég és tűz. - felelte a legnagyobb életkedvel Todoroki, miközben a két kezével gyakorolta a képességét.
- Árnyék. - mondta a még nagyobb életkedvel megáldott Tokoyami, és a háta mögül előjött egy lebegő árnyékmadár. Ekkor realizáltam, hogy összelettem  zárva az osztály két emósával.
- Yuki, te a magas házakban benragadt állatokhoz mész, Tokoyami neked a romokat kell felemelned az árnyékoddal, én pedig a tüzeket, és az ilyesmiket fogom kezelni. - ismertette a tervét Todoroki.
- Jó! - mondtuk egyszerre Tokoyamival. Ezután mindannyian elindultunk menteni. Felszálltam az égbe, hogy körül nézzek. Jobbra tőlem volt egy hatalmas ház, ami erősen tüzelt. Egyből odamentem. Egy modern, üvegekből álló irodaház volt. A legfelső emeleten vinnyogást hallottam, úgyhogy gyorsan odarepültem az ablaka elé. Nem láttam semmit a füsttől, ami odabent volt, ezért a szárnyammal megpróbáltam azt elhesegetni. Egy hatalmas szárnycsapással, az  összes füstöt kihesegettem, viszont a tűz felerősödött. Deee... megláttam a bentragatt tengerimalacot. Szerencsétlen  a szoba közepén állt mint egy szobor, és fenhangon visított. Gyorsan berepültem egy kitört ablakon, és felkaptam a tehetetlen állatot, majd kirepültem vele. Elrepültem vele a legközelebbi ápoló ponthoz, mert az egyik lába elvolt törve. Ezután még számtalan állatot mentettem ki magas épületekből, és gondolom a többiek is keményen dolgoztak. Mikor vége lett az órának, elmentünk átöltözni a lányokkal. Ezután szerencsére vége lett számomra a napnak, és a maradék időmben random sétálgattam.
Útközben találkoztam Aizawa tanár úrral, aki azt mondta nekem, hogy holnap délután majd mennem kell Bakugoékkal ideiglenes hős engedély edzésekre. De az mégis mi?!
Egyenlőre nem gondolkodom rajta.