Takami Yuki

11. Hős

Egy szexi nő jött be a terembe. Egy kicsit kirívó ruhát viselt, de nem volt vele semmi baj. Jó nagy fekete haja volt, és szemüvege.
- Jó napot!- mosolygott kedvesen a nő - Te vagy az új tanuló, igaz? - nézett felém.
- Igen - válaszoltam.
- Jujj, ez olyan jó! - ujjongott - Tudod már a hős nevedet?
- Nem gondolkodtam még rajta.- vallottam be.
- Nem baj! - mosolygott - Itt egy tábla, erre írd fel óra végéig!
- Jó!
- És a hős jelmezed már megvan?- érdeklődött.
- Fejben igen.
- Akkor majd rajzold le egy lapra, és add oda nekem! - kérte a nő.
- Jó.- mondtam, miközben a lapfölé görnyedve rajzoltam. A nő, (aki amúgy bemutatkozott nekem Midnight a neve, nem tudom miért éjfél) elkezdte az órát a többieknek, miközben én rajzoltam, és a hősnevemen gondolkodtam. Valami madarasat akartam, olyasmit mint a Hawks. Elkezdtem gondolkodni menő ragadozó madár neveken angolul.
Hawks = Héja, ez már foglalt.
Eagle = Sas, ez anyukámé volt,ez se jó.
Falcon= Sólyom....hmm. Ezt a nevet még senki nem használta! És tök jól hangzik az is, hogy Falcon! Megvan a hősnevem! Fel is írtam a táblára, amit Midnight adott nekem, és feltettem a kezem.
- Megvan a neved?- nézett rám Midnight.
- Igen.
- Akkor kérlek gyere ki! - szólított fel.
Kisétáltam a pódiumra, Midnight mellé.
- Megmutatnád a nevedet nekünk?
- Persze!- mosolyogtam, és az osztály felé fordítottam a táblát.
- Jujj! Ez a név nagyon jó! Passzol a családodhoz is!- örvendezett Midnight.
- Falcon... - olvasta ki Midorya - Az mit is jelent?
- DEKU TE RETARDÁLT, HOGY MÉG EZT SE TUDOD!!- ordított rá Bakugo.
- Hé srácoook, nyugi! - szóltam közbe - Sólyomot jelent. - néztem rá Midoryara.
- Elkussolsz Liba!- mondta nekem Bakugo.
- Neked ez liba szárnynak tűnik?- sértődtem meg.
- Te magad vagy a liba!- vágott vissza csípőből.
- De agresszív ma valaki! - szólalt meg Midnight.- Álljatok le gyerekek!
- Jó.- morogtam.
- Kész van a hősjelmezed Yuki?
- Mindjárt...- mentem a helyemre a rajzomért. Megfogtam a lapot, és visszasétáltam vele.
- Nagyon szépen rajzolsz! - dicsért meg Midnight, amikor odaattam a lapot.
- Ugyan, ezt csak most csaptam össze...- szóltam szerénykedve, mert szerintem tényleg nagyon rossz lett.
- Nem baj, még ma odaadom a jelmezcsinálódnak! - mondta Midnight.
- Köszönöm! - hajoltam meg elötte az Iida-által tanultak alapján. Visszasétáltam a helyemre, és leültem.
- Nagyon jó a jelmezed!- hajolt oda hozzám Midorya.
- Igen, nekem is tetszik!- mondta mellettem Tsuyu.
- Köszönöm srácok!- mosolyogtam, majd újra visszafordultam Midnight felé.  Kényelmetlen volt sokáig ülnöm, úgyhogy a szárnyamat egy kicsit kitártam. Még egy darabig fészkelődtem, de nem volt semmi baj. Ezek  a "gamer" székek tényleg nagyon kényelmesek. Az óra további része csöndben telt számomra, de azért még így is  megkaptam Bakugo lenéző pillantásait (ANYÁD A LIBA!!!), és a többiek érdeklődő tekintetét. Megintcsak kicsöngettek. Megnéztem az órarendem. Végre egy kis mozgás! Tesink lesz (vagy mi)!
- Lányok! Hol van az öltöző?- kérdeztem tanácstalanul.
- Gyere menjünk együtt!- fogott karon Mina, a rózsaszín űrlénylány.
- Jó! - mondtam, és már húzott is magával. Miközben elhalattunk a termek és ehez hasonló iskolai dolgok mellett, elmagyarázta, hogy mi hol van. Ami most irtó nagy segítség volt, mert nem tudtam a kandzsikat lelolvasni. Végül is eljutottunk az öltözőig. Bementünk, letettem a táskám, és elkezdtem átöltözni. Kivettem a tesiruhám amit kaptam.
- Ó, basszus! - szisszentem fel.
- Mi az? - kérdezte tőlem Hagakure.
- Ezt így nem vehetem fel! - mutattam fel a tesipólóm - Nem tudom rajta átdugni a szárnyaimat!
- Jaaa! Az egyenruhád hátulján is van lyuk!- emlékezett vissza Uraraka.
- Nem tudjuk valamivel kivágni? - gondolkodott Jiro.
- Deeee! Majd a savvammal
leolvasztom!- mondta Mina.
-  Inkább ne! Akkor lehet, hogy a másik oldala is kiégne! - mondtam.
- Várjatok! Csinálok egy ollót! - mondta Momo.
- Hogy?! - csodálkoztam el.
- Momo képessége az alkotás, aminek tudja az alkotóelemeit, azt megtudja kreálni a testéből! - válaszolt a kérdésemre Uraraka.
- Itt az olló! - nyújtotta felém Momo az éles tárgyat, amit most kreált meg.
- Ez igen! - vedtem át. Gyorsan vágtam rá egy akkora lyukat, hogy a szárnyam kényelmesen kiférjen rajta, és már felis vettem.
- Köszönöm lányok! - hálálkodtam.
- Semmiség! Mostmár inkább menjünk, a fiúk biztos kint vannak! - mondta Tsuyu.
Kisétáltunk együtt az öltözőből, és elmentünk az óra helyszinének szolgáló sportpályához. De nem mondhatnám, hogy ez egy szokványos sportpálya volt.