Takami Yuki

7. Csirke

Ültem, és magával ragadott a vászon, a színek, az, hogy kifejezhetem magam, egy festményen.... megfogott. Talán ezért szeretett anya annyira festeni. Mostmár úgy is mindegy. Észre se vettem, hogy mit festettem, hogy hogy telt az idő, és azt, hogy végre kivont a mindennapos depresszióból. Már vagy 2 órája festettem, amikor Hawks odajött, hogy megnézze mit csinálok.
- Azt a rohadt! - ámult el.
- Mi az? - kérdeztem
- Mióta tudsz te festeni?! - röhögte.
Én is ránéztem a képre. Egy angyalt ábrázolt.
- Lerajzoljalak? - kérdeztem
-IGEN!-  vidult fel. -De ebben a pozícióban!-állt nekem modellt.
- Lefotózlak, hogy ne keljen órákig így maradnod- mondtam.
- Jó!
És már le is fotóztam.
- Jó lett! - vigyorogtam
- Muti! - kíváncsiskodott Hawks - De szexi vagyok! - ámult el, én pedig hangosan felnevettem.
- Gyerekek! Kész a vacsi!- kiáltotta ki a konyhából apu.
Mindketten kisétáltunk a konyhába, és leültünk az asztalhoz.
- Mit eszünk? - kérdezte Hawks.
- Csirkét. - válaszolt apu
- JAAAAAAAS!!- ordítottuk egyszerre Hawksal. Semmi könyörület nem volt bennünk madártársainkal szemben.
- Néha komolyan nem értelek titeket!- sóhajtotta apu.
- Hogy nem lehet ezt érteni?- kérdeztem
- Ez a legjobb kaja a világon!
- Igaza van!- helyeselt Hawks teli szájjal. Mindketten tömtük magunkba a csirkét. Apu pedig érdeklődve figyelte mit csinálunk az étellel.
- Nálad van a só? - kérdezte Hawks. Én pedig szó nélkül átnyújtottam neki, és ettem tovább. Tééényleg imádjuk a csirkét. És 2 óráig azt is, aki elkészítette nekünk. Példának okáért vacsora után aput körbe rajongtuk.
- Imádlak!- öleltem át aput már hatodjára.
-Köszönöm kincsem, de mostmár elég lesz!- kérte. Aztán megjött Hawks.
-Jaaaaj apu annnnyira imádlak! - szállt fel apuval a levegőbe.
- Jól van na, tegyél le! - könyörögte apu.Miután leszálltak, Hawks odafordult hozzám.
- Akkor lefestesz? - kérdezte.
- Persze! - válaszoltam.
- Yuki fest? - lepődött meg apu.
- Inkább megyek, és elkezdem...- kéreckedtem el.
- De utána mutasd meg! - kérte apu.
-Jóó!- igértem meg, és vissza mentem a műterembe. Elővettem a telefonomat, megnéztem a képet, és elkezdtem festeni. 1 óra múlva kész is lettem.
-Haaaawks! - kiáltottam - Kész vagyoook!
-Jövök!
- Jó lett? - mutattam felé a kész képet.

- Tényleg rohadt szexi vagyok! - ámult el Hawks.
- Dehogy is! - nevettem. Hawks telefonja megcsörrent.
- Oh, All Might az! Mindjárt jövök! - mondta, és elvonult a telefonjával.
Amíg ő elvolt, én egy kicsit még javítottam a képen, árnyékoltam, élesítettem, stb. Aztán olyan 10 perc után megjelent a telefonnal.
- All Might veled akar beszélni! - nyújtotta felém a telefont. Egy kicsit értetlenül néztem rá, mire ő megvonta a vállát, és a kezembe nyomta a telefont. A fülemhez vedtem, és beleszóltam.
- All Might?
- Yuki! - szólt bele a telefonba - Meg szeretném kérdezni, hogy pontosan mi történt.
- Jó. - válaszoltam, nem először beszéltem vele. Nem mondanám őt régi barátnak. Anyunak volt a munkatársa, amíg itt volt Amerikában. Én akkor még nem is éltem, de ezután is tartották a kapcsolatot. Mindenről beszámoltam neki, az elejétől a végéig.
- Rendben, köszönöm. Még annyit akartam mondani, hogy én is a U.A tanára lettem.
- Ó igazán? Ez remek. - tettettem azt, hogy érdekel a suli. Pedig jelenleg volt annál nagyobb bajom is.
- Az iskola adott neked pár hónapot, hogy feldolgozd a történteket. - sóhajtotta - Az 1 - A  osztályába fogsz járni, az osztálytársaidnak egyelőre nem mondtuk el, hogy te is jönni fogsz. Eljövök a temetésre, és elhozlak.
- Miért nem Hawks? - kérdeztem.
- Őt megkértem, hogy maradjon, és egy kicsit szaglásszon körbe.
- Értem. Most mennem kell! - mondtam, és szó nélkül rácsaptam az első számú hősre a telefont. Elkezdtem zokogni.