Takami Yuki

6. Otthon

A pasi ájultan rogyott a földre, a talaj abbahagyta a rengést és az "olvadást". Leszálltam, és egyesével odasétáltam az ájult ellenfeleimhez. Ellenőriztem a pulzusukat, és a szekrényben talált kendőkkel megpróbáltam megkötözni őket. Nem lett annyira erős. Aztán miután ezzel is megvoltam, kirohantam a teremből. A megjegyzett útvonal alapján vissza rohantam a recepcióig. Azt próbáltam meg összegezni a fejemben, hogy mit is tudok az All For Oneról. Hawks egyszer elmondta nekem, hogy ki vagy kik is azok. Az All For One az One For All ellentéte. A használója elszívja az ellenfele képességét, és azt használja. Ellentétben az One For Allal, ami egy adott képességet fokoz a legnagyobb erejéig. Mindkettő nagyon erős. Miközben ezen gondolkodtam, elértem a recepciót.
- Hívják a rendőrséget!- mondtam zihálva angolul.
- Mi történt?!- riadt meg a recepciós.
- A kórház egyik részében gonoszok vannak. Már elintéztem őket. - válaszoltam.
- Azonnal tárcsázom!- vette fel a telefont a recepciós. Én pedig visszarohantam apuékhoz. Benyitottam az ajtón. Két ideges férfit láttam föl-alá sétálni.
- Kik voltak azok?!- aggódott Hawks
- Az All For One. Elintéztem őket. - mondtam.
- Mit kerestek ők itt?!- ijedt meg apu.
- A szárnyamat akarták.
- Ezt majd jelentenem kell All Mightnak - mormogta Hawks - Hol vannak?
- Ájultan, megkötözve fekszenek egy teremben, már kihívtam a rendőrséget.
- Jó. - mondta Hawks, és kirontott a kórteremből megkeresni őket.
- Haza kell mennünk! - jelentette ki apu.
- Most?
- Most. - válaszolta, és a kezembe nyomta a csomagom.
- Öltözz fel! - adta ki az utasítást. És ott hagyott, hogy a rendőrség elé menjen.
Kivettem egy fekete farmert, és egy kém haspólót. Körübelül így nézhettem ki :

(a fantáziadús emberek ezt most képzeljék el my hero academia stílusban)
Az oldaltáskát amiben a holmim volt, felvetettem az oldalamra, és apu után indultam.
Odalent Hawks a rendőröket igazította el, apu pedig rám várt.
- Mehetünk? - kérdezte, miután részletesen elmagyaráztam mindent a rendőröknek, és Hawks is abbahagyta a segítést.
- Igen. - mondtam, és kimentünk az épületből. Beültünk apu kocsijába, és haza hajtottunk.
Miután megérkeztünk, bementem a szobámbma, lefeküdtem az ágyamra, és a hirtelen rámtörő gyász miatt, 2 órát zokogtam. Aztán hajlandó voltam felkelni, és körbemenni a házban. Anya műterménél megálltam. Másodállásban festett. A műterem a konyhából nyílt, és a kertre nézett, a fali 180°ban üvegből voltak, így rá lehetett látni a kertre. Mindenfelé kitámasztott festményálványok és vászonok voltak. Oldalt, volt egy öreg asztal, amin ecsetek és festékek voltak. Középen egy felállított álvány volt, rajta egy vászonnal. Előtte egy szék volt, melette pedig egy kis szekrényen ecsetek és pár festék. Mintha valaki festeni akart volna. De már nem tudott. Oda mentem, és leültem. "Még sose festettem, de ezt most anyáért csinálom" gondoltam, mert ha már ő nem tudta elkezdeni, akkor megcsinálom helyette. És elkezdtem festeni.