4. Kórház

351 26 0
                                    

Kinyitottam a szemem. Egy kórházi ágyban feküdtem. Minden homályos volt.
- Hol van a szemüvegem? - kérdeztem. Csak hogy nem volt kitől. Homályosan bár, de valamennyire ki tudtam venni hol vagyok. Egy 1 ágyas kórteremben voltam,  az ágyam mellett volt egy éjjeli szekrény szerűség. Elmosolyodtam,  ott volt rajta a szemüvegem. Érintetlen volt,  a kerek formája megmaradt,  az üvege nem tört be,  és az arany festék sem kopott le róla. Mivelhogy a családom nem a látásáról híres ( Hawksnak is szemüvege van), egyből felvettem, hogy rendesen körbe tudjak nézni. Semmit nem láttam a testemen ami arra utalt volna,  hogy fejbe vertek. Egy dolgot kivéve. A fejemen egy kötés volt.A homlokomon ment körbe, de a fejem tetejét is érintette. Egy kórházi köpeny volt rajtam, biztos nem egy napja vagyok itt. Már éppen kikeltem volna az ágyból,  körbenézni,  de ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. Apu, Hawks, és egy orvos jött be.
- Yuki! - szaladt oda hozzám Hawks - Végre felkeltél!
- Ne ijesztgess többet!- ölelt át apu - Már azt hittem nem kelsz fel.
- Hány napja fekszek itt? - kérdeztem - És miért? - tettem hozzá.
- Már 8 napja!  Erősen fejbe vertek. Halálra aggódtuk magunkat. - mondta apu.
Kinyújtóztattam a szárnyaimat. Eléggé elzsibadtak  amíg rajtuk feküdtem.
- És tulajdonképpen mi is történt?- kérdeztem.
- Még mi sem tudjuk teljesen, nagy valószínűséggel valamit kerestek a házban anya gyilkosai. Az egyik még mindig a házban volt. Feletted. És leütött téged.- válaszolt Hawks.
- És utána?
- Keigo elkapta, és a rendőrségre vitte. Én pedig téged ide. - mondta apu.
- És mikor mehetek el innen? -  tettem fel a kérdést az orvosnak.
- Még egyszer megvizsgálunk, ha már nincs baj, akkor holnap elmehetsz.
-  Rendben. És mikor lesz az a vizsgálat?- kérdeztem.
- Most. - mondta - Velem tudnál jönni?
- Persze. - álltam fel. Még egyszer ránéztem apáékra,  ahogy az orvos kikísért az ajtón. Ők nem jöhettek velem.  Láttam a szemükben,  hogy aggódnak. De nem az a szokásos " aggódom, hogy jó legyen a viszgálat" tekintet,  hanem az a " basszus valami nincs rendben" tekintet. Elkezdtem aggódni. És már vissza akartam menni. De becsukták az ajtót.

Takami YukiWhere stories live. Discover now