Takami Yuki

9. U.A

- Eléggé sok mindenben benne voltak!- mondtam All Mightnak a taxiban. Épp az osztálytársaimról beszéltünk.
- Igazi bajkeverők!- nevetett Al Might
- És most hova megyünk?
-  A kollégiumokba!- válaszolta
- De ők most nem ott vannak?
- Amikor odaérünk már reggel lesz, mert hajnali hatkor szállt le a gépünk. - gondolkodott.- Mire mi ott leszünk, ők már nem. Addig van időd berendezkedni, amíg a 4. óra el nem kezdődik.
- Értem.
Nem tudtam mire számítsak. Mekkora lesz a szoba? Gondolom átalakíthatom. Most akkor velük kell élnem? Ilyen és ehez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben szűkszavúan válaszolgattam All Mightnak.
- Megvisel anyukád halála?
- Meg.
- Mit ettél tegnap?
- Csirkét.
- Olyan vagy mint Hawks!- nevette
- Sokan mondják.
Ilyen kérdésekkel bombázott egész út alatt, de nem nagyon nyíltam meg neki. Aztán (végre) megérkeztünk. Igaza volt, már senki nem volt az épületben, amikor mi odaértünk.
-Nekem mennem kell tanítani! Itt vannak a kulcsok a szobádhoz!- dobta a kezembe  a kulcscsomót. És elindult.
- Köszönöm.- suttogtam a távolodó alakjának. Bementem az új otthonomba. Szép volt,egy nagy tágas modern térben találtam magam. Tetszett, hogy sok ablak volt, mert így több fény jött be. Oda mentem a falonlévő eligazító táblához, hogy megnézzem, hol vagyok. A 4. emeleten helyeztek el, egy Uraraka nevű ember mellett. Már akkor tudtam, hogy bajban leszek a Japán nevekkel. Bár az enyém is Japán név volt, nem tudtam, hogy ez  az Uraraka most fiú, vagy lány?! De most komolyan, miért?
- Itt még bajok lesznek...- sóhajtottam felfelé menet a lépcsőn. A 4. emeleten megálltam, és elmentem a szobám felé. Eléggé nagy volt ez a térség is, az egész kollégium baromi nagy volt. Mint egy szálloda. Benyitottam a szobámba.

- Na....!- lelkesedtem fel - Lakjuk be!
Elkezdtem átalakítani az ágyat. Otthon egy fészek ágyam volt, mert a szüleim viccesnek találták, hogy egy madár ember fog fészekben aludni. De amúgy kényelmes volt, meg menő is, úgyhogy megcsináltam az eredeti ágyból a fészkes fajtát. Az íróasztalt is átalakítottam. Ez már egy kicsit más tematikát kapott az ágyhoz képest. Egyszerre volt modern és bohém, az aljára pedig könyveket raktam.

Csináltam még egy szekrényt a ruháimnak.
A rajzolás idő közben hobbivá nőtte ki magát, annyira megszerettem. Minden olyan fontos embert lerajzoltam, akivel eddig találkoztam, és találkozni fogok. Szerintem az osztálytársaimat is megrajzolom.
Az egyik sarokba beraktam a festő álványomat, egy széket, meg egy kis fiókos szekrényt az ecseteknek meg a festékeknek. A ceruzákat és az ehez hasonló dolgokat az íróasztalomba raktam. És pár vászont is hoztam magammal, amiket most nekitámasztottam a falnak. Ránéztem az órámra. Még 20 perc. Addig felkéne vennem az iskolai uniformist! Átöltöztem a szürke öltönybe, amihez járt egy fehér ing, és egy piros nyakkendő. Felkellett még vennem egy zöld szoknyát, ami egy kiiiiicsit kicsi volt. Feszengtem az uniformisomban, annyira nem tetszett.

- Basszus 5 percem van!- néztem rá az órámra. Gyorsan bepakoltam a türkizkék táskámba, felkaptam a vállamra, majd kimentem. Lélek szakadva rohantam az iskola felé.
-Így soha nem fogok odaérni! - morogtam. Inkább levettem a táskám,és a kezembe fogtam. Kitártam a szárnyaimat, és elrepültem az iskola felé. Közben megfigyeltem az alattam elterülő tájat. Szép volt.   Sportpályak, kollégiumok, pihenőhelyek voltak szétszórva a fás területen. Egy kicsit süvített a szél a fülemben, de már hozzászoktam az ilyenekhez. Kamikaze repülésben leszálltam a bejárat elé, és bementem. Oké... itt vagyok, de hol a terem?!