Takami Yuki

15. Kisgyerekeket csúzdáztatunk

Visszahajtogattam a ruhámat a bőröndbe, és lecsuktam. Belenéztem az íróasztalom fölötti tükörbe. Egy boldog, mégis gondterhelt  madár nézett vissza rám. Ami annyira nem is érdekelt. Egy darab dolgon akadtam csak fenn.
Festékes volt a fülem. És én így csináltam végig egy napot. Lehet, hogy nekem nagyon komolytalan problémáim vannak, de nekem ezek eléggé felkavarják a mindennapjaimat. Legutóbb például ( ez kábé 4 hónapja volt ) festékes volt az arcom, amit nem vettem észre, és beleszáratt a hajam. Meg kellett várnom, amíg lejön.
Megigazítottam a ruhámat, és kilépetem az ajtón, a bőröndel a kezemben. Kulcsra zártam az ajtót, és elindultam a kijárat felé. Odakint már vártak rám Todorokiék, és az osztályfőnök.
- Elnézést a késésért! - hajoltam meg, ami inkább egy térdrogyasztásnak felel meg.
- Vá... Várjatok! - érkezett meg lihegve All Might.
- Hát nem csak én késtem. - suttogtam mosolyogva.
- Min mosolygunk? - nézett rám All Might.
- Semmin, semmin!
Aizawa betessékelt minket a minibuszba, és elindultunk.

                            ******
Megálltunk, egy modern sportcsarnok előtt, és kiszáltunk a buszból. Volt melettünk még egy hasonló busz, ami előtt 4 diák ácsorgott. Mindegyikőjükön egy fekete kalap volt, amin egy sárga S betű díszelgett. Bakugo látta, hogy furán nézek rájuk, és "elmagyarázta", kik ők.
- Ezek a Shiketsu-s kurvák. Elég hülyék. - adta tudtomra.
- Kösz. - motyogtam. Kalaposak észrevettek minket, és odajöttek hozzánk.
- INASA YOARASHI VAGYOK! - ordította az arcomba egy tagbaszakadt srác, és olyan mélyen meghajolt előttem, hogy hangosan koppant a feje a kövön.
- Ííjj... Jól vagy? - kérdeztem.
- Természetesen! - nézett rám pshichopata mosollyal, és vérző fejjel. Erre nem tudtam mit mondani, úgyhogy ráhagytam.
- Nmhamomm! - biccentett rám egy szőr tömeg.
- Neharagudj, de mit mondtál? - néztem rá.
- Ő itt Nagamasa barátom! - veregette meg a vállát Inasa. - Nagyon kedves srác, csak nehéz megérteni! - mosolyogta.
- Aham... Örvendek a szerencsének. Takami Yuki vagyok. - biccentettem én is.
- Óóó... Te új lány vagy? - nézett rám mosolyogva egy szőke cicababa. - Szióka, Camie vagyok! - nyávogta.
- Szervusz... - mondtam. Egy kicsit ráfagyott a mosoly az arcomra, mit ne mondjak. Hirtelen egy kéz félre tolt mindenkit, és a kéz gazdája elém állt.
- Shishikura Seiji. - hajolt meg előttem a srác. Aztán hirtelen elkapta a kezem, és megcsókolta. De nem olyan jelképesen, ahogy szokták, hanem rendes, bő nyállal. Na erre én annyira meglepődtem, hogy nemcsak elhúztam a kezem, hanem reflexből beleöklöztem vele a gyomrába.
- Gyerekek! - szólt nekünk oda Aizawa. - Nincs csata! Yuki, kérj bocsánatot!
- Öömm, jól vagy? Ne haragudj, hogy megütöttelek! - hajoltam meg Seiji előtt. Srác még mindig összegörnyedve feküdt a földön, szóval inkább odaslisszoltam a Todorokihoz, és Bakugohoz.
- Elintézted a sznob mitugrászt! - röhögte Bakugo.
- Kénytelen kelletlen. - morogtam. - Elég rossz érzés volt, ahogy végignyalta a kezem. - grimaszoltam.
- Hffp... Meghiszem azt. - mondta Bakugo.
- Szerintem mennünk kéne. - nézett rá Todoroki az immáron befelé igyekvő Shiketsu-sokra. Elindultunk Aizawa tanár úrral társulva befelé.

Öszvissz 15 - en voltunk a lányöltözőben, szóval nem volt nagy zsivaly. Betettem a ruháimat a szekrénybe, és elkezdtem öltözni. Felvettem a kezeslábasomat, és ráhúztam a dzsekimet. Ezután felvettem a szemüvegem, és a fülemre illesztettem a pici fülest. Szerintem elég menőn néztem ki, de ezt a gondolat menetemet megszakította a szintén készen levő Camie ( olyan feszes volt az ő kezeslábasa, hogy még én is zavarba jöttem ).
- Te mit gondolsz Todorokiról? - kérdezte.
- Ezt, hogy érted, és ez hogy jön ide? - néztem rá furán.
- Háát... neked bejön? - pirult el. Oh jaj. Belezúgott az emóba.
- Ömm, ezen még nem gondolkoztam. De amúgy szép fiú. - válaszoltam.
- Rendben! - mosolyogta. - Akkor megtarthatom magamnak! - karolt belém, és elindultunk az edzőteremhez.
Amikor beértünk a terembe, körbenéztem, és odasétáltunk a fiúkhoz. Mindegyikőjük néma csöndben álldogált, kivétel Seijit, és Inasat. Az előbbi azért, mert fent ült a lelátón, az utóbbi pedig azért, mert ordítva kérlelte Bakugot, hogy árulja el, mi a teljes neve ( ??? ). Egy kicsit beszélgettünk, aminek egy kardszárnyú delfin vetett véget.
- U.A-sek, és Shiketsu-sok itt maradnak, többiek a B6-os terembe! - ordította. Miután kiürült a terem, újra felüvöltött.
- Mivel hogy TI, egyáltalán nem tudtatok összedolgozni a vizsgán, - nézett Todorokira és Inasara. - és téged elraboltak, - mutatott Camiera. - Veletek külön kell foglalkoznunk. Emelett a terroristánk, - tekintett Bakugora. - jól csinálta meg a feladatot, de olyan agresszív volt, hogy nem engedtük át a vizsgán!
- Nem is te lennél... - morogta neki Todoroki.
- Kuss legyen két fejű! - fröcsögte Bakugo.
- Ooo, és majdnem elfelejtettem! - szólalt meg újra kardszárnyú. - van egy új tagunk. - mutatott rám. - Remélem már betutatkoztatok egymásnak. - mondta, és témát váltott. - A mai napon, meghívtuk a Masegaki privát iskola tanulóit. A feladatotok az, hogy kordában tartsátok őket! - ekkor kicsapódott az ajtó, és kb. 30 db elsős gyerek özönlött be. Mindegyiknek volt valami képessége. A gyerekek után kifutott egy tanárnő, aki elkeseredésében sírva fakadt. Nem kötélből voltak az idegei, az biztos. A gyerekek ellepték a termet, és kisebb csoportokba verődve rosszalkodtak. A legtöbbjük odahorant hozzánk, és elkezdtek minket kínozni. Páran a tollaimat próbálták meg kihúzgálni, de voltak olyanok is, akik felugráltak a hátamra, és azt mondták, "Repülj galamb!" Abban reménykedtem, hogyha felszállok, békén hagynak, mert nem érnek el. Inasa is valami ilyesmire gondolt, szóval már ketten voltunk odafent. Természetesen a kis genyók nem álltak le, szóval akik megtehették, valamilyen úton - módon feljöttek hozzánk. Aztán egyszer csak visszavonultak, és a terem másik végében megálltak velünk szemben. Kivéve egy srácot. Ő tovább álldogált a sarokban, karba tett kézzel. Biztos ő csinálta az egészet.
- Ti hősök vagytok? - kérdezte a sorban az egyik kis srác.
- Igen. - mondta Bakugo.
-Akkor legyőzünk titeket, hogy a hősöknél is erősebbek legyünk! - ordította a kis csávó.
- Legyen, akkor támadjunk. - mormogta Todoroki, amit úgy tűnik csak én hallottam, mert a többiek még mindig mereven álltak. Mielőtt még megtehette volna amit akart, gyorsan odarepültem, és visszahúztam a karjánál fogva.
- Lehet, hogy megakarnak támadni minket, de attól még gyerekek, nem bánthatjuk őket. - húztam őt vissza.
- Jó... de akkor mit csináljunk?
- Van egy ötletem... - húzódott elmebeteg mosolyra Bakugo szája. Kíváncsian köré gyűltünk.

                            ******
Na jó, Bakugo terve király volt, nem is tudtam, hogy van agya. Amikor rohamra indultak a törpék, mindannyian munkához láttunk. Camie egy gyönyörű illúziót bocsájtott az égre, amitől olyan lett, mint az atmosfera. Todoroki csózdát csinált a jegéből, és tűz karikákkal díszítette. Bakugo tüzijátékkal örvendeztette meg a törpéket, Inasa pedig a szelével felkapta őket, és lecsúsztatta őket a csúzdán.
Én pedig, füttyentettem egyet, és a megfigyelő madaraim bejöttek az ablakon, és utasításomra, elkezdtek játszani a gyerekekkel. Ilyenkor az ember megkérdezheti, hogy "Miii, neked vannak ilyen madaraid?! ". Let me explain! Anyukám képessége egyszerre volt védekező, és támadó jellegű, de leginkább a kémkedésre volt alkalmas. Amikor mi, Hawks, meg én megszülettünk, ez a képesség kétfelé osztódott. Hawks kapta a védekező részét, én pedig a támadót. Amit viszont mindketten megkaptunk az kémkedéses része. Ennek az egyik legjobb oldala, a madarak. Ha vannak olyan madarak, akik hajlandóak nekünk segíteni, akkor szövetkezhetünk velük ( vagy mi ), és az ő bármikor láthatjuk a szemükön keresztül a világot. Így például a madarakat rá lehet küldeni a célpontokra, hogy figyeljék őket.
A gyerekek boldognak tűntek, és szerintem még a tanáruk is örömében sírt, mert ilyet még biztos nem látott. Kardszárnyú megdicsért minket, és mehettünk is haza. Mit ne mondjak, gyorsan lerendeztek minket. Mikor hazaértünk, már besödétedett, ezért gyorsan elbúcsúztam a srácoktól, letusoltam, és végre... nem ruhástul feküdtem be az ágyba.