2. Törés

434 28 0
                                    

- MI?! - fakadtam ki egyszerre Hawksal.
- N - Nem lehet... - sírtam.
- Hogy halt meg? - kérdezte Hawks.
- Emlékszel Yuki? Még mielőtt elindultál a reptérre, mondtam, hogy anyukád megbízásra ment. - sírta apu.
- Igen. - hebegtem,akkor már patagzottak a könnyeim.
- Eredetileg 1 gonosszal kellett volna kűzdenie, de ketten voltak,  és csak az egyik gonoszt sikerült legyőznie! - zokogta. - A második... ő megmérgezte anyádat,  ami 10 perc alatt végzett vele.. - sírta apu.
- Vissza megyünk Yukival,  jó?! - mondta már zokogva Hawks.
- Holnapra ideértek? - kérdezte apu.
- Igen,  azonnal indulunk! - határozta el Hawks.
- Várlak titeket... - mondta apu,  majd letette.
- Hawks... - suttogtam. - mit csinálunk anyu nélkül?
- Megoldjuk, minden rendben lesz. - ölelt át Hawks. Pár percig ölelkeztünk a könnyeinket nyelve. Ezután Hawks összepakolt,  és újból a reptérre mentünk.

20 percel később:

A reptér várójában ültünk a gondolatainkal,  nem szóltunk egymáshoz. A leghamarabb induló gép Amerikába elvileg 2 óra múlva indul. Szóval elvoltunk egy darabig. De az idő csak rohant,  ahogy a gyásszal és az indulatainkkal küzdöttünk.  A karórámra pillantottam,  30 perc és indul a gép.
- Hawks,  mostmár bekéne
csekkolnunk. - mondtam.
-Hány óra?
- Kb.  éjfél. 30 perc múlva indul a gép.
- Rendben, menjünk.
Felkászálódtunk,  és elindultunk becsekkolni. Elhaladtunk pár alvó utas mellett,  ő nekik később indult a gépük. De voltak, akik velünk jöttek,  volt akivel egy gépre száltunk,  de akadt olyanis,  aki csak autogrammot akart kérni Hawkstól. Aztám végülis felszáltunk. Szörnyű volt az a 6 óra,  nem tudtam magammal mit kezdeni. Csak ültem, és próbáltam feldolgozni mi történt, még nem éreztem anya közvetlen hiányát bármiben is, de valami eltört. És nem egy puszta váza. Ott bent, valami felfoghatatlan üresség lett. Már fizikailag fájt anyu elvesztése. Az egész utat végig sírtam. Minden stewardess  legalább kétszer odajött megkérdezni, hogy mi a bajom. Egyszer se tudtam válaszolni a sírástól. Nem ment. Nem ment semmi sem már úgy, mint ahogy régen. Aztán egyszer csak leszállt a gép.

Takami YukiWhere stories live. Discover now