Akaratomon kívül 3 - Aki Szeret Az Sokat Veszíthet |Befejezett|

6.

Arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtómon. Kidörzsöltem a szememből az álmosságot, és felültem az ágyban. Egy nagy ásítás kíséretében kikiáltottam, hogy jöjjön csak be, aki az ajtómat veri. Aaron dugta be a fejét, és szólt, hogy ideje reggelizni. Sokkal jobban nézett ki, mint előző nap. Nem tudtam, mennyit aludt, vagy aludt-e egyáltalán, esetleg a kertbe romantikázott Mike-al egész éjjel. Mindenesetre jól állt neki a boldogság. Az arca kivirult, a szeméből sütött a megkönnyebbülés. Na igen, ő nem volt ott a vacsoránál.

Kikászálódtam az ágyamból, és bebotorkáltam a fürdőszobámba. Egy gyors zuhany után bebújtam egy fekete farmerbe, és egy fekete kapucnis pulcsiba. Leültem a fésülködőasztal elé, és boldogan vettem tudomásul, hogy kevésbé tűnők kialvatlannak, mint előző nap. Mindenesetre elkészítettem a szokásos sminkemet, és magamra aggattam a tucat nyakláncomat. Beletúrtam a jellegtelen, szinte fehér hajamba, és azon gondolkodtam, mit kezdhetnék vele.

Végül egy sóhajtás kíséretében úgy hagytam, ahogy volt, és beleléptem a bakancsomba. Kimentem a szobámból, és komótosan elsétáltam az étkezőig.

Mivel az étkezések nem voltak időhöz kötve, az emberek jöttek-mentek, ahogyan megéheztek. Körülnéztem a helyiségben, és rögtön kiszúrtam az Igaz Társam hozzám hasonlóan túl világos haját. Mike mellett ült, velük szemben pedig Ethan és Angel falatoztak a kitett aprósüteményekből.

Leültem Aaron másik oldalára, és magamhoz vettem rögtön öt sütit.

- Valaki éhes. – Vigyorgott rám Ethan, mire nemes egyszerűséggel rá nyújtottam a nyelvemet.

- Csak ne egyszerre edd meg az összeset. – Nézett rám Aaron. – Kiskoromba egyszer betömtem a számba rengetek csokis sütit, és majdnem megfulladtam.

- Vagy megteheted, de várd meg, hogy hozzak egy kamerát. – Tette hozzá Ethan, mire megforgattam a szemem, és bekaptam egy lekvárosat.

- Az alvástól megéhezem. – Vontam meg a vállam.

- Aaron! – Hallottunk meg egy hangot az ajtó felől. Idegesen pillantottam hátra a vállam fölött Pennyre, aki integetve jött felénk.

- Szia Penny! – Állt fel Aaron, és mosolyogva megölelte a lányt. Mike érdeklődve mérte végig Pennyt, aki kínosan hosszasan ölelte Aaront.

- Te biztos Mike vagy. – Fordult Mike felé, miután elengedte az Igaz Társamat.

- Teljes életnagyságban. – Bólintott Mike.

- Már sokat hallottam rólad. – Ült le Penny Angel mellé, mire összehúzott szemmel néztem végig a társaságon, de láthatóan csak engem zavart a jelenléte.

- Te pedig...? – Húzta fel a szemöldökét Mike, ugyanis neki fogalma sem volt, ki ölelgette éppen a barátját.

- Penny. – Mutatta be Aaron, miközben visszaült mellém, és megbökte az oldalamat. Ettől abbahagytam Penny ellenséges méregetését. Sajnos pont velem szemben ült, így akaratlanul is mindig ráterelődött a tekintetem. Az egyetlen örömöm az volt, hogy felfedeztem, hogy az egyik körmén felpattogzott a világoskék körömlakk, így azt néztem, miközben gesztikulálva beszélt. A körömlakkja természetesen tökéletesen ment a kék pulcsijához, de még a hajgumijához is, amivel ízléses lófarokba kötötte fekete haját.

Rájöttem, hogy nem is figyeltem oda a beszélgetésre, ezért inkább felálltam, és mondtam a többieknek, hogy megkeresem Stuart-ot.

Mindenki egy bólintással nyugtázta, így megfordultam, és kimentem az étkezőből.

A gyülekezőbe mentem először, ahol meg is találtam, akit kerestem. Éppen egy szőke hajú lánnyal beszélt, így kivártam a soromat, és megvártam, míg felém fordul.