Akaratomon kívül 3 - Aki Szeret Az Sokat Veszíthet |Befejezett|

5.

Xandennel az élen bementünk a betegszobába, ahol már majdnem mindenki ott volt. Mike helyére csúszott a tekintetem, és meglepődve vettem észre, hogy az ágy üres.

Aaron mellé léptem, és úgy szóltam hozzá, hogy csak ő hallja meg.

- Aaron, hol van Mike?

- Kapott egy szobát.

- Beszéltél vele? - Kérdeztem, mire Aaron válaszul csak megcsóválta a fejét.

A számra ráharapva fordultam Noah felé, aki nyitott szemmel, mosollyal a szája szélén hallgatta az ágya szélén ülő Tara beszámolóját.

- Úgyhogy nem láttam más megoldást, minthogy porig égessem a kócerájt. - Adta elő történteket Tara. Noah türelmesen hallgatta, miközben jegeskék szemével a lány arcát fürkészte. Olyan volt, mint aki nem is figyel oda különösen a történet részleteire, sokkal jobban leköti az, aki meséli. Tyler a barátja melletti ágyon ült, és őszinte mosollyal figyelte Noah-t, miközben a keze az immár előkerült Lizzy derekán nyugodott.

Boldogan vettem észre, hogy Lizzy sokkal jobban nézett ki, mint amikor megjöttünk. Fejét Tyler vállára hajtotta, és már olyan volt, mint aki ismét közöttünk van, nincs elveszve a saját gondolataiban. Tiszta ruhát viselt, a haja pedig frissen mosva omlott a vállára.

- És Ginny idehozott minket, úgyhogy egy ideig biztonságban vagyunk. - Fejezte be a mondandóját Tara, Noah pedig lassan bólintott.

- Jó sok mindenből kimaradtam. - Jegyezte meg rekedt hangon.

- Az nem kifejezés. - Adott neki igazat Tyler.

- Most pedig térjünk rá arra, hogy mit művelt veled Peb, miután beszéltél vele. - Tette keresztbe Tara maga előtt a karjait, miközben Noah-nak elsötétült a tekintete.

- Tudtam, hogy valami nincs rendben, mert nem tudtam használni a képességeimet. - Idézte fel az eseményeket, miközben fájdalmas grimaszba torzult az arca az emléktől. - Amikor már biztos voltam benne, hogy a házzal nincs valami rendben, szembesítettem vele Pebet. Azt mondta, fogalma sincs miről beszélek, és adott egy gyógyszert, amire azt mondta, javítani fog az állapotomon. Megmondtam neki, hogy nem fogom bevenni, mire ideges lett. Azt hittem, sikerült feldühítenem annyira, hogy kiszedjem belőle az igazságot, de egyszer csak belém döfött egy injekcióstűt. Egy sötét teremben ébredtem. Megpróbált rábeszélni, hogy működjek együtt vele. Amikor nem adtam be a derekamat, ezt tette. - Mutatott magára. Mindenki elborzadva mérte végig újra Noah-t. Az arcát, és a karjait vágások és lila foltok borították. Láttam, ahogy Tyler keze ökölbe szorul, Tara állkapcsa pedig megfeszül, de nem szóltak semmit. Lizzy is ideges fujtatott, Xanden pedig feszülten pillantott ki a betegszoba egyik ablakán. - Egy idő után már összefolynak a napok, azt sem tudtam, milyen napszak lehet. Aztán nem bírtam tovább, annyira ki voltam merülve, hogy olyan volt, mintha folyton aludnék, és csak álmodnám az eseményeket. Nem tudtam, mi a valóság, így csak sodródtam az ismeretlenben. Hallottam magam körül néhány hangot, de nem bírtam beazonosítani őket. - Magyarázta, miközben mindenki csendben hallgatta. - De most már jól vagyok. - Fejezte be, végig járatva tekintetét a társaságon.

- Ezt még megbánja az a nő. - Csóválta a fejét fogcsikorgatva Tyler.

- De még mennyire. - Értett egyet rögtön Tara. Noah csak egy mosollyal vette tudomásul barátai agresszivitását. Úgy tűnt, kimerítette a mesélés. Miközben a fáradtan szuszogó Noah-t figyeltem, rájöttem, hogy őt sem hallottam gyakran felszólalni.

Ő is mindig inkább meghúzta magát, viszont ő volt az az ember, aki ha megszólalt, mindenki figyelt rá. Amikor kiderült róla pár napja, hogy eltitkolta előlünk a rejtett képességeit, korántsem voltam meglepve. Mindig is éreztem azokat a ki nem mondott szavakat, amik körülötte keringtek. Titokzatos volt, ugyanakkor nem hívta fel magára a figyelmet, így nem gyanakodtak rá. Viszont nekem többször is feltűnt az az átható tekintet, amitől néha felállt a hátamon a szőr, ugyanis olyan volt, mintha olyan dolgokat tudna, amiket senki más.