Akaratomon kívül 3 - Aki Szeret Az Sokat Veszíthet |Befejezett|

39.

Egy hatalmas villám cikázott át a felhőkkel sűrített égen, mire a furcsán rám hasonlító katona előkapott valamit a háta mögül, és Eko felé hajította. Egy kés állt bele a zsoldos vezér karjába, mire meglepődve elejtette a kezében tartott fegyvert. Egy szó nélkül kitépte a kést a kezéből, és nyúlt a gépfegyverért, de ennyi idő bőven elég volt Pebnek, hogy eltűnjön a katonái sűrűjében.

Eko szitkozódva kezdett meg felénk hátrálni a zsoldosaival együtt, miközben tüzet nyitottak. A katonák nem viseltek golyóálló mellényt, viszont elképesztő gyorsasággal tértek ki a támadás elől, miközben felénk vetették magukat.

Ekkor elérkezettnek láttam az időt, hogy támadásba lendüljünk, így a fülemhez nyúltam, hogy működésbe hozzam a headset-emet.

- Támadás.

Ebben a pillanatban minden oldalról alakok bontakoztak ki a fák közül. Tőlünk jobbra Tyler, Noah, és Lizzy jelentek meg Tyler barátainak társaságában, akik tanulmányi kirándulásra hivatkozva elhagyhatták az Intézetüket egy hétre. Szóval ők eljöttek egy véres háborúba. Azt hiszem, ezt nevezhetjük sajátos tapasztalatszerzésnek.

A bal oldalunkon Apám és Aiden tűnt fel ráérősen sétálva, de izzó tekintettel. Amint közel kerültek az első katonához, azonnal támadásba lendültek.

Mindeközben a felénk tartó katonák lassan elértek hozzánk, így Ethan gondolkodás nélkül kapta elő a pisztolyát, és belevetette magát a kavalkádba. Én vettem egy mély lélegzetet, amivel elfogadtam a tényt, hogy nincs visszaút, majd elhajítottam a kezemben tartott kést. Még az emberfeletti gyorsaságával sem tudta kikerülni a srác, aki éppen az egyik zsoldost támadta meg, így a késem egyenesen a szemébe állt. A zsoldos kikerekedett szemekkel nézett körbe, hogy honnan jött a hirtelen támadás, de engem akkora már elnyelt a forgatag.

Még tudtam Aaronnal váltani egy pillantást, mielőtt valaki hátulról nekem ugrott volna. A támadás szerencsére nem ért váratlanul, így rögtön reagáltam. Nemes egyszerűséggel hátravetettem magamat, amitől a katona szorítása rögtön engedett, én pedig gond nélkül pattantam fel. Megpördültem, és a támadómba akartam rúgni egy embereset, de addigra már ő is felpattant, így szemtől szembe kerültünk.

A bakancsom felé nyúltam, hogy a másik jól rejtegetett késemet is felhasználjam, de ezt kihasználva a velem egykorúnak tűnő srác felém küldött egy tűzgolyót. A földre vetve magamat tudtam csak kikerülni a támadást, így viszont kiszolgáltatott helyzetbe kerültem. A hátamra fordultam, mire megpillantottam egy bakancsot, amint az arcom felé közeledik. Fellendítettem a kezemet, és megragadtam a katona lábát, ami szerencsére meglepetésként érte, így egyszerűen magam mellé tudtam rántani.

Amilyen gyorsan csak tudtam feltérdeltem, és felé helyezkedtem. A kezeit lefogva ráültem a mellkasára, majd hagytam magamnak egy másodperci kárörömöt, mielőtt behúztam volna neki egy hatalmasat. A feje oldalra hanyatlott, de nem veszítette el az eszméletét, így rögtön kiosztottam a következő ütést, csakhogy eközben a felszabadult kezével oldalba vágott. Felnyögtem, és oldalra estem, de nem hagytam magamat. Rögtön felpattantam, ahogyan ő is, így újból farkasszemet néztünk. Ezúttal én támadtam előbb, és egy csettintéssel egy mini tornádót varázsoltam az ujjaim hegyére, amit utána az arcába fújtam.

Meglepődve hőkölt hátra, mire egy jól irányzott rúgással a földre terítettem. Már lendültem volna előre, hogy újból az arcának eshessek, csakhogy ekkor valaki megragadott hátulról. Az egyik karját a nyakam köré fonta, és fojtogatni kezdett, miközben a másikkal egy pisztolyt nyomott a fejemhez. A nyakamat szorító kézhez kaptam, és elfogott a halálfélelem.
A következő pillanatban azonban a legnagyobb meglepetésemre a pisztoly elkerült a fejemtől, a kéz pedig a nyakamról. A mögöttem álló katona holtan esett össze mögöttem, mire meglepődve fordultam felé. A fején egy vérző seb adta a tudtomra, hogy lelőtték.