Akaratomon kívül 3 - Aki Szeret Az Sokat Veszíthet |Befejezett|

44.

A Candela közösség tanácstermében félhomály uralkodott, csak a pódiumra kihelyezett gyertyák szolgáltak fényforrásként. Pontosan annyi égő gyertyát raktunk az emelvény szélére, ahányan elestek a csatában. Rövid, éjfekete ruhámat igazgatva nyeltem vissza a könnyeimet, miközben beálltam az ajtó mellé köszönteni a hozzánk látogatókat. Nem tudtam, hogy csak a helyzet miatt érezem magam kényelmetlenül a pántos ruhában, vagy alapvetően is úgy készítették, hogy olyan helyeken legyen szoros, ahol nem kellene annak lennie, de nem tudtam abba hagyni a szoknya szegélyének a birizgálását. Megéreztem valakinek az érintését a vállamon, mire felkaptam a fejemet. Aaron nézett le rám enyhe mosollyal a szája szélén.

- Jól nézel ki. – Biztosított, mire elmosolyodtam. Az Igaz Társam meglepően jól viselte a történteket, és ő volt az, aki mindenkibe erőt akart önteni. Az eltelt napokban valahogy egyszerre volt Mike támasza, Lizzyék örömforrása, és az én segítőm is. Ha Mike beborult, vagy eljött az ideje az ellenszer beadásának, Aaron rögtön mellette termett, mégis végig támogatta Tarát, akit a csata után pánikrohamok kezdtek gyötörni, és Lizzyt, akinek pedig szörnyű rémálmai voltak. Amikor pedig nekem volt szükségem segítségre például a tárgyaló feldíszítésével, kérdés nélkül ajánlkozott. Így Aiden és Ethan társaságában előkészítettük a helyszínt a gyászünnepségre, amit előző nap terveztünk meg.

- Te is. – Simítottam meg a karját, mire büszkén húzta ki magát. Előzőleg mindenkit megértünk, hogy az eseményen elegánsan jelenjen meg, amit Aaron kissé átértelmezett a glitteres öltönyével, de így is visszafogottabb volt, mint általában. A Candela közösség alapból is elegánsan öltöző tagjai ezen a napon ugyanolyan ruhákat húztak, mint amilyeneket apám viselt. Néhányukon még gyűrűket is láttam, amit a tiszteletére szereztek be. Miközben figyeltem, ahogyan megtelik a terem, egyre nagyobb lett a gombóc a torkomban. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy apám nélkül mi lesz velünk. Nagyon régóta volt ő az irányítója a közösségnek, és mindenki szerette és tisztelte őt. Beharaptam a számat, és Aaron keze után nyúltam. Az Igaz Társam megértően szorította meg a kezemet, majd mosolyt varázsolt az arcára, és köszöntötte az éppen belépő Lizzyéket. Tara még nálam is rövidebb ruhát húzott, és maga előtt összefont karral nézett körbe a teremben. Lizzy ezzel szemben egy térdig érő, régi stílusú szoknyába bújt, és az öltönyben feltűnően jól festő Tyler kezét markolászta idegesen. Noah fekete ingben és öltönyben volt, amitől feltűnően világosnak hatott a jégkék szeme, világos haja, és sápadt arca. Ő is Lizzyék társaságában érkezett, de valami furcsa volt a kis csapatukkal kapcsolatban, és amikor leültek az első sorba, rá is jöttem, hogy mi. Noah és Tara a lehető legnagyobb távolságot tartották egymás között, és kínosan kerülték egymás tekintetét. Összehúzott szemöldökkel vizslattam őket, ugyanis nem tudtam hová tenni a váltást kettőjük között. Megismerkedésük óta egyre több időt töltöttek együtt, és egy ideig meg mertem volna rá esküdni, hogy akár többek is lehetnének, mint barátok.

- Tarának bűntudata van. – Súgta Aaron a fülembe, amikor meglátta az értetlen arckifejezésemet. Pár másodpercig nem értettem, hogy mire akar ezzel utalni, majd leesett. Tara Xandennel volt együtt egy ideig, és bár sajnos nem működött kettejük kapcsolata, egyértelműen jóban maradtak, és továbbra is fontosak voltak egymás számára. Egy idő után viszont Tara sokkal gyakrabban volt Noah társaságában, mint Xandenében, és a csatatéren is Noah mellett harcolt. Ha Tara nem érezte magát már elég nyomorultul, amiért más iránt támadtak érzései a volt barátja orra előtt, a szóban forgó volt barát még életét is vesztette a háborúban. Szomorúan sütöttem le a szememet, majd inkább ismét az ajtó felé fordultam. Ekkor lépett be a fehér ingben és elegáns öltönyben lévő Mike, mire Aaronnak felszaladt a szemöldöke.

- Rá kell vennem, hogy gyakrabban öltözködjön így. – Mérte végig Aaron a barátját, aki valóban nagyon jól festett elegáns ruhákban. Mike enyhe mosollyal a szája szélén lépett hozzánk, és egy csókkal köszöntötte Aaront.