Akaratomon kívül 3 - Aki Szeret Az Sokat Veszíthet |Befejezett|

25.

Másnap reggel álmosan baktattam az étkező felé. Nem gondoltam volna, de furcsán üresebbnek tűnt a hely a Vihar közösség tagjai nélkül. Előző nap mindannyian elmentek, köztük Zeph és Stuart is, akiktől fájdalmas volt elköszönni, bár úgy gondoltam, hamarosan viszontlátjuk majd egymást.

Éppen az étkezőbe vezető folyosó felé mentem, amikor összefutottam Xandennel és Hullócsillaggal. Az első gondolatom az volt, hogy megfordulok, elfutok, és rájuk hagyom a nyálas beszélgetéseiket, de a korgó gyomrom ezt nem hagyta. Végül az éhség győzött, így magamra erőltettem egy mosolyt és intettem nekik amikor észrevettek.

- Sziasztok! – Néztem végig rajtuk, miközben odaléptek hozzám. Hullócsillag egy farmert viselt, és egyszínű pólót. Egyszerű, mégis ízléses volt, ahogy mindig. Haja fájdalmasan szoros copfba volt kötve. Xanden mosolyogva nyugtatta a kezét a lány hátán, mintha még tőlem is meg akarná őt óvni.

- Szia Rosalind! – Intett Hulócsillag, mire felé kaptam a fejemet.

- Ezt honnan hallottad? – Kérdeztem egyel indulatosabban, mint szerettem volna.

- Így hívnak, nem? – Kérdezett vissza összeráncolt szemöldökkel.

- Ginnynek hívnak. – Mondtam. – Ethan-en kívül senki nem hív az eredeti nevemen, és ez nem véletlen. Utálom. – Tisztáztam le, miközben Hullócsillag furcsán méregetett.

- Rendben, sajnálom. – Mosolygott rám. – Biztos ettől az Ethan-től hallottam. – Vonta meg a vállát, mire értetlenül néztem rá. Az, aki találkozott már Ethan-el, annak határozottan az agyába vésődik az emlék, és nem szoktak rá úgy utalni, mint „az az Ethan". - És ő miért hívhat az eredeti neveden? – Kérdezte Hullócsillag, miközben tovább indultunk.

- Ő akkor is úgy hívna, ha nem engedném meg neki. – Legyintettem, miközben még mindig azon pörögtem, hogy miért vette természetesnek, hogy Rosalindnak hívjon. Hiszen Xanden mindig is Ginnynek hívott.

- Értem. – Bólintott Hullócsillag, majd amint beléptünk az étkezőbe, az asztalunk legtávolabb pontja felé húzta Xandent, aki egy szó nélkül követte.

Én sóhajtva ültem le Tarával szemben, majd idegesen nyugtáztam, hogy Noah ismét nem jelent meg az étkezőben. Ugyanakkor be kellett látnom, hogy valóban sokkal kevesebben méregetnek minket ellenségesen, mint előző nap.

Végig néztem a társaságunkon, ugyanis úgy éreztem, még valaki hiányzik, Noah-n kívül. Nem voltak ott Aaronék, de róluk tudtam, hogy Mike öccsénél vannak. Ethanéket sem láttam, de ők rendszeresen később estek be az étkezésekre. Amikor rájöttem ki az akinek nem értettem a hiányát, kérdőn fordultam Tara felé.

- Ty merre van? – Kérdeztem. Furcsa volt nem a nővére mellett tudni a félénk fiút.

- A betegszobában. – Válaszolt nyugodt hangon, mire felkaptam a fejemet.

- Hogy micsoda? – Kerekedett ki a szemem. – Mi történt?

- Ja, semmi! – Rázta meg a fejét Tara. – Csak megtalálta Sophie gyógynövényekről szóló könyveit, és azóta azokat bújja.

- Ohh. – Könnyebbültem meg, majd mosolyogva nyúltam egy szendvicsért. Láttam magam előtt Ty-t, ahogy a gyógyítónk könyveibe belemélyedve tölti a szabadidejét, és valahogy nagyon passzolt hozzá a dolog. Biztos voltam benne, hogy Sophie lelkesen fogja adni neki az újabb és újabb köteteket, hogy elfoglalhassa magát a mindig kíváncsi Ty.

Miközben ezen gondolkoztam, ismét Hullócsillagra esett a pillantásom. Feltűnt, hogy a lehető legmesszebb ültek le Xandennel a társaságunktól. Az elején ezt még betudtam annak, hogy kettesben szeretnének lenni, de már kezdtem soknak érezni. Volt egy olyan érzésem, hogy Hullócsillag külön akarja vonni tőlünk Xandent és ez egyáltalán nem tetszett.