23.

590 52 8
                                    

A gondolataimból Ethan zökkentett ki, amikor mellém huppant az étkezőben.

- Rosalind! – Köszönt rám hatalmas vigyorral, mire annyira meglepődtem, hogy majdnem elejtettem a kezemben tartott kanalat.

- Ne ijesztgess! – Szóltam rá, aztán megenyhülten elmosolyodtam. – Inkább fogadd gratulációmat, titoknok.

- Köszönöm! – Hajolt meg látványosan. – Most már a jövőm is olyan fényes, mint a fogsorom. – Mutatta meg egy vigyorral az említett fogsort.

- Szóval szuvas a jövőd? – Huppant le elénk Tara felhúzott szemöldökkel. Mellette Noah foglalt helyet, a szokásosnál is mogorvább arckifejezéssel. Közben Aaron is befutott, és mellém telepedett.

- Mi újság Mattel? – Fordultam felé, miközben folytattam az evést.

- Egész jól haladunk. – Mosolyodott el. – Már beszélt Mike-al. Úgy értem, normálisan, nem csak sértegette. – Pontosított. – Bevált a kis beszéded.

- Akkor jó. – Bólintottam magabiztosan, majd felkaptam a fejem, ugyanis Tara nem túl barátságos módon förmedt rá éppen valakire.

- Mit bámulsz? – Kérdezte egy mögöttünk ülő sráctól, aki valóban látványosan felénk fordult. Tara finom megnyilvánulására összehúzta magát, és elfordult tőlünk. Összehúzott szemöldökkel figyeltem a jelenetet, majd körbenéztem a helyiségben. Indokolatlanul sokan bámultak felénk, és súgtak össze, ránk szegezve a tekintetüket. Idegesen ráztam meg a fejemet. Azt hittem, már leálltak vele, hogy kiemelt figyelmet szentelnek nekünk, amiért visszafoglaltuk a közösséget. Csakhogy amikor újra végig járattam a tekintetemet a termen, rájöttem, hogy ezúttal nem erről van szó. Nem minket néztek, hanem kifejezetten Noah felé pillantgattak. És ahányszor Noah ránézett valakire, elkapták a tekintetüket, és beszélni kezdtek a mellettük ülőkhöz.

Miközben az étkezőt fürkésztem, megérkezett Tyler és Lizzy, és frusztráltan fordultak körbe. Ők is észrevették a kialakult szituációt.

- Mi folyik itt? – Néztem Noah-ra, aki csak kavargatta az előtte lévő ételt, de nem evett belőle. A válla megfeszült, a szeméből pedig sütött az idegesség, még ha az arckifejezése nemtörődöm is volt.

- Tegnap kezdődött. – Válaszolt helyette Tara idegesen. Ő sem nyúlt az ebédjéhez, de ő kavargatás helyett idegesen trancsírozta az ételt. – Noah-t bámulják, és összesúgnak a háta mögött.

- És messze elkerülik. – Tette hozzá Tyler.

- Ma egy kissrác eltakarta a szemét, miközben elment mellette. – Folytatta Tara. – Nevetséges. – Forgatta meg a szemeit, én pedig egyre idegesebb lettem. Éreztem, hogy Aaron is megfeszül mellettem, és elönti a harag.

- Ez azért van, mert...? – Hajoltam közelebb, mire Tara beharapta a száját, majd bólintott.

- Kiderült, hogy visual vagyok. – Mondta ki Noah, és végignézett a társaságon. Idegesen nézetünk vissza rá, miközben mindenkinek megfogalmazódott a kérdés a fejében: honnan tudta meg mindenki, hogy Noah látó? Átpörgettem a fejemben a lehetőségeket, majd grimaszba torzult az arcom, ahogy megfogalmazódott a fejemben a válasz.

- Megölöm. – Jelentettem ki, és leraktam a kanalamat.

- Kit ölsz meg? – Kérdezte valaki a hátam mögött, én pedig ijedten fordultam meg. Hullócsillag állt mögöttem aranyosan mosolyogva, de kérdő tekintettel. Közben megjelent mellette Xanden is, és együtt leültek az asztalhoz.

- Pennyt. – Válaszoltam, és már álltam is fel. Még láttam, ahogy a többieknek is leesik, miért szándékozom éppen kicsinálni a Vihar közösségbe tartozó lányt, majd elindultam kifelé. Mögöttem megnyikordult a pad, amin a barátaim ültek, így tudtam, hogy többen is követnek. Egy gyors pillantással a vállam fölött felmértem, kit tudhatok magam mögött. Természetesen Aaron és Noah követett, mellettük pedig Tara lépkedett, és az ő arcáról is hasonló gyilkos szándékot olvastam le, mint amit én is éreztem. Mögöttük jött Lizzy, Tyler és Ethan, aki véletlenül sem hagyott volna ki egy ilyen drámát.

Akaratomon kívül 3 - Aki Szeret Az Sokat Veszíthet |Befejezett|Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang