Akaratomon kívül 3 - Aki Szeret Az Sokat Veszíthet |Befejezett|

19.

Xanden Taráékkal elvitte Hullócsillagot a betegszobába kivizsgáltatni, én viszont apámmal szerettem volna beszélni, így utána siettem, amikor dühöngve kiviharzott az étteremből, át a tárgyalón.

- Apa! – Kiáltottam utána, mire felém pillantott, de nem lassított.

- Ne most, Ginny. – Lökte ki a tárgyaló ajtaját, de én nem álltam meg, és utol is értem az előtérben.

- Apa, állj meg! – Szóltam rá erőteljesen, mire megtorpant, és felém fordult. Közben Aaron és Mike szintén kiléptek a tárgyalóból, és kikerülve minket a lakosztályok felé indultak.

- Hova mentek?! – Mordult rájuk apám, mire Aaronék ijedt tekintettel torpantak meg.

- Az öcsémhez. – Válaszolt Mike, miközben értetlenül pillantott a lakosztályok felé. – Carterékkel hagytuk, de... Nincsenek oda érte. Nekem kéne figyelnem rá.

- Ohhh abban biztos vagyok. – Bólintott apám. – Csak először elbeszélgetek vele. – Jelentette ki, mire Mike ijedten nézett össze Aaronnal.

- Apa. – Szóltam közbe, mire újra felém nézett. – Direkt nem kérdeztem rá Peb előtt, de tudni akarom milyen titokról beszélt. – Tettem keresztbe a kezeimet. Apám elgondolkodva nézett a szemembe, majd elmosolyodott.

- Nincs semmiféle titok, Ginny. Peb csak játszadozni akart. Elérni, hogy egymásnak essünk. – Fordult ismét a lakosztályok felé. – Ne hidd el egy szavát se annak a nőnek. – Magabiztosan indult meg ismét, Aaronék pedig követték. Én még pár másodpercig emésztettem apám orbitális hazugságát, majd megráztam a fejemet, és utánuk siettem.

Apám nagy hévvel rontott be a szobába, ahol Matt volt, és kiküldte Carter-éket, akik szívesen hagyták el a helyszínt.

Matt éppen az ágyán ült, és amikor beléptünk, felénk kapta a fejét. Értetlenül mérte végig apámat, majd láttam az arcán, hogy felismeri. Elmosolyodott, miközben apám elé lépett.

- Beszélgessünk egy kicsit. – Nézett le Mattre fenyegetően, de a srácot nem lehetett ilyen könnyen megijeszteni. Mosolyogva nézett fel apámra, és hanyagul dőlt kissé hátra, hogy a szemébe nézhessen.

- Magának nem éppen egy közösséget kéne ugráltatnia? – Húzta fel a szemöldökét.

- Szóval képben vagy. Tudod, ki vagyok. – Bólintott apám elégedetten. – Egyébként a közösség megvár.

- Nem tudtam, hogy így működik egy közösség. – Vágta rá Matt pofátlanul.

- Az én közösségem. Megvár. – Jelentette be apám ellenkezést nem tűrő hangon, majd egyel közelebb lépett az előtte ülő fiúhoz. Én közben aggódva néztem össze Aaronnal. Tudtam, mit szeretne apám Mattől, és biztos voltam a kudarcban. – Viszont, ha olyan sokat tudsz erről a világról, aminek aligha vagy rendesen a tagja, mesélhetsz is róla egy-két dolgot.

- Nem tartok történelem órát különlegesekről. – Vonta meg a vállát hanyagul Matt. Mike mellettem idegesen fújtatott, én pedig beharaptam a számat, ahogy a jelenetet figyeltem. Apámnak kezdett fogyni a türelme.

- Nagyon magabiztosnak tűnsz, de ha nem tűnt volna fel, egyedül vagy. – Hajolt közelebb hozzá apám, mire Mattnek a szemében mintha idegesség csillant volna. – És hozzám aztán nem köt téged semmiféle rokoni kapcsolat, így lelkiismeretfurdalás nélkül iktatlak ki, ha nem vagy hasznos számomra. Ugyanis, ha feltűnt volna, itt én vagyok a főnök. Én hozom a szabályokat. – Mutatott magára, miközben a hangja egyre halkabb és fenyegetőbb lett. Matt mosolya kezdett halványodni, és a tekintetét elkapta apámról. – Te itt egy senki vagy. Úgyhogy most megkérdezem, és a te érdekedben remélem, hogy hasznos választ adsz: mit tudsz Pebről, és a tervéről? – Tette fel a kérdést, mire visszatartott lélegzettel figyeltem Matt reakcióját.