Ha elég, hát elég

IX.

brbsjobbmintkolnay üzenetet küldött a PUF csoportba

gyerekek

Husi meghalt

bestofcsa

MI A FRANC?!

UGYE CSAK VICCELSZ

az öcsém meg fog ölni

Boka

Találkozó a Grundon! Tizenöt perc múlva!

Reggel fél hét volt, mikor Nemecsek a Grundra érkezett, öltönyben és törifüzettel. A körmeit előző este már tövig rágta az aznapi vizsga miatti izgalomban. A fiúk lehorgasztott fejjel állták körbe Husi ernyedt kis testét, majd arrébb húzódtak, helyet szorítottak neki a körben. Nemecsek szemét elfutották a könnyek.

Mégis hogy történhetett ilyesmi? Megszorították? Vagy a stressz tette?

– Ez rossz ómen, papuskáim – rázta a fejét Csónakos. – Ez nagyon rossz ómen.

– Most mihez kezdünk? – kérdezte Csele. Mind Bokára néztek.

A fiú, mintha álomból ébredt volna, felkapta a fejét, és a hajába túrt. Az arca falfehér volt.

– El kell tüntetnünk, mielőtt elkezdődnek a vizsgák. Kolnay, hozz egy szemeteszsákot!

Nemecsek megszorította a karját.

– Szép temetést kell neki rendeznünk – vágott a szavába –, nem dobhatjuk csak úgy el egy műanyag szemeteszsákban!

A többiek szaporán bólogattak.

– Kérlek, Boka...!

– Az öcsém is így akarná!

– Adjunk Husinak egy rendes temetést!

– Van a ház előtt egy virágágyás, oda eltemethetjük. Nagyon szép virágágyás – szipogott Csele –, az első emelet hétben lakó néni ültette.

– Koporsó is kell... Van itt valahol egy cipősdoboz! – mondta Kolnay, és már el is indult megkeresni.

– Írok gyászbeszédet! – vágta le magát a kanapéra Barabás, és a telefonját előkapva gépelni kezdett.

– Csele meg én megássuk a sírgödröt! – jelentette ki Csónakos.

– Hozom anyukám kisásóját!

– És én? – nézett körbe Nemecsek tanácstalanul.

– Te énekelni fogsz – közölte Kolnay. – A Halleluját. Tanuld be!

A fiúk ezzel szétszéledtek, magára hagyva egy lelassult, döbbent Bokát.

Egy félórával később Csele és Csónakos vállalták a koporsóvivők szerepét, a koporsó maga pedig egy fekete Nike-s dobozból készült, a fehér Nike-lógót Kolnay keresztté alakította. Mikor kiértek a virágágyáshoz, Barabás oldalba lökdöste Nemecseket.

– Most énekelj!

– Now I've heard there was a secret chord – kezdte Nemecsek bizonytalanul –, that David played and it pleased the Lord...

Lassan a földbe eresztették Husit, muskátlik és orgonabokrok közé, Nemecsek hangja puhán szétfutott a lakótelep házai között, szárnyalt és zuhant a néma csöndben (and love's not a victory march, it's cold and it's a broken Hallelujah), és mikor a dalnak vége lett, Barabás megköszörülte a torkát.

– Kedves egybegyűltek! Azért vagyunk most itt, hogy eltemessük közös barátunkat, Husit. Husi mindannyiunk életének nagy része volt, mióta Csónakos részegen betört a saját házába, és ellopta az öccsétől, hogy szerencsét hozzon nekünk. – Csónakos a szemét törölgette. – Két hétbe és ezer forintba került, mire meggyőzte az öccsét, hogy legyen szíves nem kiverni a balhét a szüleiknek, és azóta Husi csapatunk szerves része lett, és több alkalommal hozott nekünk szerencsét, például a kerületi Ki-mit-tudon, és mikor Kolnay elvesztette az anyja igazi aranynyakláncát, de kiderült, hogy csak Husi ketrecébe esett, mikor tisztította.