Ha elég, hát elég

XIX.

– Oké, akkor ma csak arcmimikával fogunk foglalkozni.

Nemecsek felfújta az arcát, és bandzsított, Boka pedig elnevette magát.

– Szóval ez az, amit nem csinálunk. Meg tudod mutatni, milyen, amit csinálunk? Éneklés közben, milyen a jó arckifejezés?

Nemecsek megtámaszkodott Boka ágyán, dobogó szívvel felnézett rá.

– Jó tanár vagy – jegyezte meg.

– De te a hízelgéstől nem leszel jobb énekes – mosolygott le rá Boka. – Szóval, egy, két, és...

A fiú lakásában gyakoroltak a két hét múlva esedékes zsúrra. Nemecsek énekelni kezdett.

– I'm lying here... on the floor where you left me, I think I took too much...

Boka lassan bólogatott a ritmusra, a szemével kísérte Nemecsek arckifejezését, és alig ért a refrénhez, már megállította:

– Állj, állj, állj, álljunk meg egy kicsit!

– Mi az? – torpant meg Nemecsek kifulladva.

– Összehúzod az arcodat. Mikor valami erősebb rész van, összehúzod az arcodat, eddig mindenhol igy láttam.

– És?

– És úgy néz ki, mintha székrekedésed lenne.

Nemecsek elnevette magát, de beharapta az ajkát. Boka szája mosolyra rándult, pedig nagyon igyekezett elfojtani.

– Fontos, hogy megtanuld kontrollálni a mimikádat. Egy jó énekes egyben jó színész is, ráadásul most krumpli leszel, egy krumplinak pedig csak egy lehetősége van, hogy befolyásolja a közönséget, és az az arca.

– De miért nem te vagy a krumpli? – Nemecsek oldalra döntötte a fejét. – Téged krumplinak teremtettek, ahogy így nézem.

Boka felkacagott, felfedte torkának puha, fehér ívét, és Nemecsekkel forrón megpördült a szoba.

– Azért vagy te a krumpli, mert a mesében a krumpli a vezető – magyarázta Boka.

– De te vagy a vezető...

– De azt ők nem tudják. Itt te fogsz elől állni, te vagy az énekesünk, szóval te leszel a krumpli. Na, akkor most kezdd újra!

– I'm lying here on the floor... – kezdte újra Nemecsek, és csak a feléig jutott, mikor Boka megállította, a két kezébe fogta az arcát.

– Ne grimaszolj! Mindig grimaszolsz, próbálj meg nem grimaszolni!

Nemecsek csücsörített ajkain keresztül préselte ki magából:

– Nem tudok.

– Miért nem?

– Annyiszor próbáltam, de sosem ment.

Boka sóhajtva lerogyott az ágyra.

– Van valami más ötleted, hogyan szoktassalak le az ügyetlen színpadi mozgásodról?

Nemecsek összefonta maga előtt a karjait.

– Te egyre gorombább leszel, minél régebb óta ismerlek.

– Én csak... – Boka mélyet sóhajtott. – Gerébéknek megint új videójuk van, és egyszer még valami Hooligans tag, vagy mit tudom én kicsoda is lájkolta őket, én meg egy saját dalszöveget sem tudok összehozni.

– Miért nem kéred meg a Barabást, hogy...

– Tudom! – csattant fel Boka. – Tudom, már megbeszéltük egyszer, szarul írok, engedjem át valaki másnak, de... De én élvezem... Én szeretnék jól írni.