Ha elég, hát elég

VI.

A HÉV hangosan zakatolva haladt a Batthyány tér felé, odakint a sötétben fel-felvillantak az elhaladó utcai lámpák fényei. Boka a fejét az ablaknak döntötte, úgy bámult kifelé, míg Nemecsek a szemközti ülésen vacogott, a vállain az ő dzsekijével.

– A Geréb még egy rántottát sem tudna megcsinálni... Hallod, Csaba? A Geréb még egy rántottát se tudna megcsinálni, voltam vele egyszer táborban... – magyarázta egy nagyon részeg Csónakos egy kevésbé részeg Cselének a fiú ölébe dőlve két üléssel arrébb. Mellettük Barabás vihogva kamerázta őket, Kolnay pedig már csak a hányingerét igyekezett visszatartani.

Nemecsek óvatosan megbökte Boka térdét.

– Haragszol?

– Igen – felelte Boka csendesen, és nagyon-nagyon fáradtnak tűnt. Nemecsek még sosem látta ilyennek.

– Sajnálom.

– Azt legalább elárulod, mi vitt rá a botránykeltésre?

– Dühös voltam.

– Gerébre? Két nappal ezelőttig azt sem tudtad, kicsoda, miért lettél most hirtelen ennyire dühös rá?

– Mert láttam... Mert te... – Nemecsek a szavakat kereste. – Mert ő... Úgy tűnt, mintha...

Boka megmasszírozta az orrnyergét.

– Nem fogok magyarázkodni.

– Nem, a világért sem! – dőlt előre Nemecsek hevesen, mire Boka csak bólintott. Ismét beállt közéjük a csönd.

– Ha nem fogod be a szádat, én fogom! – csattant fel Csele. Csónakos felkönyökölt.

– Igen? És hogyan? – vigyorodott el. Cselének hátra kellett húzódnia, hogy ne koccanjon össze a homlokuk. Összeszorította a száját.

Volt egy végtelen pillanat, amíg egymásra meredtek, Csónakos mosolya csálé az alkoholtól, Csele arca dacos, lázadozó. Nemecsek szíve lüktetett a csöndben. Majd Barabás elvihogta magát, és a feszültség megtört. Csele kifújta a levegőt, mikor a HÉV lassított.

Végül a Kálvin téren váltak el egymástól, a fiúk lassan eltünedeztek, Csele támogatta Csónakost, Csónakos támogatta Kolnayt, Barabás pedig videózott, így haladtak egyre távolabb az utcai lámpák fényében. Csónakos kurjantásaitól visszhangzott az utca. Boka indulni készült.

– És a dzsekid? – szólt utána Nemecsek.

– Nem kell most rögtön visszaadnod. Tartsd magadon, nehogy megfázz! – intett Boka. Nemecsek közelebb lépett.

– Bocsánatot kérek, amiért gondot okoztam. Kérlek, ne küldj el.

Boka megviselten kifújta a levegőt.

– Ezt már elmondtam máskor is: nem a hangoddal van a baj. Tisztán énekelsz, csak...

– Velem van a baj, igaz?

– Nem, én nem úgy értettem...

– Jót akartam – suttogta Nemecsek. – Jót akartam, mert te annyira jó voltál hozzám, és most... És a Geréb...

Boka hátrébb lépett.

– Otthon már biztosan várnak. Vigyázz magadra! – A hajába túrt. – Jobb, ha én most megyek.

És azzal elindult, az alakja egyre kisebb és kisebb lett, ahogy távolodott, Nemecsek arcán pedig forrón megindultak a könnyek.

*

16:30. Kolnay röplabdameccse. Ezzel ébresztette Nemecseket hétfőn fél tízkor a Boka által mindenkivel megosztott Google naptár. A meccset a sportnapok keretében tartották, így Nemecsek legalább délelőttre szabadnapot kapott, és most a hátára fordulva nyújtózott, kiélvezte pillanatnyi szabadságát.