Ha elég, hát elég

XIV.

– Hé, Csabika! – Csónakos rejtélyesen maga köré tekerte a pulóverét, amint bevonult a Grundra. Nemecsek csak nézett, hogy bírta ki ezt a meleget.

– Hm? – Csele fel sem pillantott a pszichológia könyvéből, meztelen talpát Nemecsek ölében pihentette. Olyan volt, mint mindenki kedvenc külvárosi anyukája, aki épp lábmasszázsra vár, és kiborul, ha a szomszéd gyerekei átrúgják a labdát az ő makulátlan pázsitjára.

Csónakos feltette a napszemüvegét, teátrálisan közelebb csúszott, és megbökte Csele vállát.

– Psszt. – Sejtelmesen suttogott. – Akarsz egy kis... mentás Magnumot? – tárta szét a pulóverét, mint valami szatír. És valóban ott volt a mentás Magnum a belső zsebében. Csele kacagva hátravetette a fejét.

– Neked hoztam – dobta az ölébe Csónakos csupa várakozó izgalommal.

Csele mosolya elnyúlt, húzódott az arcán az udvarias gumimaszk.

– Köszönöm. – Mikor Csónakos elfordult, hogy a dobjai mögé üljön, ő odasúgta Nemecseknek: – Kéred?

– Én megeszem! – kapott a lehetőség után Barabás, mikor Nemecsek a fejét rázta.

Csónakos sértődötten pislogott, miközben az egyik cintányérját igazgatta, csak hogy csináljon valamit a kezével.

– Neked hoztam, nem a Barabásnak. Nem mérgező, meg semmi...

Mióta Csele visszatért Horvátországból, és újrakezdődtek a próbák, a viszonyuk egyre furcsább lett, Nemecsek pedig tehetetlenül figyelte. Ha Cselére nézett, minden rendben volt, ugyanúgy ugratták egymást, mint azelőtt, simán, hiba nélkül dolgoztak együtt. Csupán Csónakos reakcióiból lehetett látni, hogy valami nem stimmel.

– Inkább kezdjük el a próbát! – tapsolt Boka.

A Nemecsek által kiválasztott számot próbálták, a Panic Vertigót. Kolnay és Barabás felállították az Instagram Live-ot, hogy közvetítsék a rajongóiknak, annak a kevésnek, akinek nem volt mit csinálnia a nyári szünetben. A zene szétáradt a szobában, Csónakos diktálta az ütemet, és Nemecsek igyekezett bársonyosra mélyíteni a hangját.

„And so it goes: I'm drinking whiskey by the pint..."

Csónakos gyorsított, a gitárok lemaradtak, és Nemecsek már hadart, hogy utolérje.

„Now I'm up against a wall, but don't worry, itsgonnamakeonehellofastory..."

– Elég! – kiabálta Boka. – Elég!

Csónakos elhajította az ütőit.

– Mi a franc bajod van?! – pördült meg Csele.

– Nem írhatok neked, oké! – tárta szét a karját Csónakos. – Nem akarsz velem kettesben lenni, oké! De, hogy még azt a fagyit is visszaköpd, mert tőlem van...!

– Nem szeretem a mentát – védekezett Csele.

– Faszomat nem szereted a mentát!

A mentás Magnum volt Csele kedvence, ezt mindenki tudta.

– Elég volt – próbált Boka a fiúk közé lépni, de Csele közbevágott.

– Tudod, mit? Mi közöd hozzá, úgy őszintén?! Miért kell neked magyarázkodnom, hogyha nem eszek meg valamit?!

– Egy hete hordok ide minden szart, és eddig egyszer nem etted meg!

– És akkor mi van?!

– Végigkoslattam érte három boltot, az van!