Ha elég, hát elég

II.

16:34. Boka mély sóhajjal lezárta a telefonját, majd kisvártatva újra feloldotta. 16:35. Nemecsek késett.

Boka nekidőlt a Lónyay utcai Református Gimnázium falának, és megnyitott a telefonján egy üres jegyzetet, az ujjai haboztak a billentyűzet fölött. Nem jöttek a szavak.

– Bocsánat, hogy késtem! – Nemecsek elviharzott mellette, majdnem megpörgette a tengelye körül, és Boka szédülten nézett utána.

– Semmi... baj?

– Csak tesim volt, és tesi után mindig kések, de igyekezni fogok... – Nemecseknek meg kellett kapaszkodnia a falban, mikor a térde megroggyant. Boka riadtan kapott felé, de a fiú elhessentette a kezét. – Jól vagyok, megesik... Megesik... – A falnak dőlt, mélyeket szippantott az asztmapipájából. – Előfordul – mosolygott fel Bokára. – Akkor indulunk?

Hallgatagon ballagtak egymás mellett az utcán, Nemecsek izzadó ujjakkal szorongatta a hátizsákja pántját.

– Köszönöm, hogy... – kezdte, pont mikor Boka azt mondta:

– Mi újság a...

Elhallgattak.

– Kezdd te! – mondták egyszerre. Boka elnevette magát. Nemecsek beharapta az ajkát.

– Mondd előbb te – szólalt meg Boka.

– Csak... köszönöm, hogy bízol bennem – sütötte le a szemét Nemecsek.

– Ugyan. Bizonyítottál, és remélem, még ezután is bizonyítani fogsz – biccentett Boka. – Mi újság az iskolában? – kérdezte, és Nemecsek hirtelen úgy érezte, mintha a saját apjával beszélt volna.

*

Mikor megérkeztek a Grundra, Csele és Csónakos egymás mellett térdeltek a földön, és intenzív figyelemmel vizsgálták a kanapé alatti rést. Nemecsek zavartan megtorpant az ajtóban, a cipőjét ügyeskedte le magáról, amíg Boka a sarokba fektette a táskáját.

– Mi van? Elveszett?

– Elveszett! – kapta fel a fejét Csónakos.

– Mi veszett el? – kérdezte Nemecsek zavartan.

– Husi, a tengerimalacunk – magyarázta Csele. – Ő a kabalaállatunk. Csónakos az élete kockáztatásával lopta az öccsétől még kilencedikben.

– Mégis hogy történhetett ez? – kérdezte Boka szigorúan. – Ezen a héten te voltál a felelős...

– Nem is, mert a Csónakos volt – állt fel Csele, és leporolta a nadrágját. – Én ennél beljebb nem megyek, ez a legjobb nadrágom.

– Páva – morogta Csónakos, miközben igyekezett a kanapé alá préselni a fejét. Nemecsek tétován kezdett nézelődni bármi után, ami halványan is tengerimalacra emlékeztette. Az egyik sarokban, Csónakos dobfelszerelése mögött megpillantotta a ketrecet, amelyből félig kiömlött a faforgács.

– Megtaláltam! – rontott be a szobába Kolnay lélekszakadva.

– Én találtam meg! – lökte arrébb Barabás, és Kolnay átdugta a fejét a fiú hóna alatt, ahogy igyekezett visszaszerezni a főszerepet. – A harmadik emelet huszonnégyes lakásában van – mondták ki egyszerre.

– És ezt honnan tudjátok? – nézett végig rajtuk Boka.

– Láttuk, ahogy beszaladt a nyitva hagyott ajtórésen, mikor a nő a gangot sasolta – bólogatott Kolnay.

– És nem volt annyi eszetek, hogy felszedjétek?!

– Én mondtam, hogy szedjük fel! – sziszegte Barabás.