Ha elég, hát elég

XVIII.

Elöljáróban, köszönöm mindenkinek, aki követi a történetet és kommentel rá. Nem jutottam el odáig, hogy minden kommentre külön válaszoljak, de mindegyiket elolvasom, és mindegyik feldobja a napomat. Köszönöm, hogy olvassátok a történetet és reagáltok rá. :)

– Csabika, bajusz – szólt rá a fiúra Csónakos, miután Csele belekortyolt a sörébe. Csele válaszul csak kiöltötte a nyelvét.

Már kicsit spicces volt, vigyorogva imbolygott egy távoli előadás megtört zajaira. Nemecsek közte és Csónakos között ücsörgött mint bébiszitter, amíg Boka Kolnayt és Barabást felügyelte valami koncerten.

– Honnan van ennyi pénzetek? – kérdezte.

– Én tavaly dolgoztam, Csabika meg... Csabikát elkényeztetik – vigyorodott el Csónakos, mire Csele helyesbített.

– Csak az ajándék a szeretetnyelvük.

Csónakos keze néha elindult felé, hogy megsimítsa a hátát, átkarolja a derekát, vagy csak megtámassza, de aztán mindig visszarezzent, és úgy meredt az ujjaira, mintha elárulták volna őt. Csele valami Lana del Rey számot dúdolt.

– Szervusz, Nemecsek. – Geréb olyan hirtelen csapódott be mellé, hogy Nemecsek meglepetésében majdnem leesett a székéről. – Hogy megy a beilleszkedés?

– Hagyd békén a Nemecseket! – toppant közéjük Csónakos. Csele óvón átkarolta a Nemecseket, az állát a fiú nyakának ívébe támasztotta.

– Ahogy látom, jól. – Geréb mosolygott, csak a szeme maradt fénytelen, fekete. – Mert hát a barátságnál nincs is fontosabb a világon, nem igaz?

– Jobb, mint az árulás – szúrt oda Csele. Geréb tekintete végigfutott rajta, ingó tartásán, kipirult arcán, és elvigyorodott.

– Nicsak, Csele, a haladó alkoholista...

– Hagyj minket békén! – lökte el Csónakos. – Nem kérünk belőled, oké?! Minek jössz ide folyton?!

– Hiányzunk neki – vihogta el magát Csele, de elharapta, mikor melléjük toppant a fiatalabb Pásztor.

– Zaklatnak, Geréb?

– Ő zaklat minket! – csattant fel Csónakos.

– Úgy van! – értett egyet Csele. Nemecsek feszengett.

– Verekedni akartok, he? – lépett melléjük a nagy Pásztor is a kezét ellenségesen ökölbe szorítva.

– Igen! – dugta ki a fejét Csele Csónakos háta mögül, majd gyorsan visszabújt.

– Csabika, kuss! – mordult rá Csónakos. – Igen! – fordult vissza a Vörösingesek felé.

– Nem! – lépett közéjük Boka.

– Kolnayékat hol hagytad? – kérdezte Csónakos.

– Lángosoznak. Mi folyik itt?

– A Geréb idejött, és elkezdett zaklatni – panaszolta Csónakos. Áts Feri ebben a pillanatban érkezett.

– Ők zaklatták a Gerébet! – mondta az idősebb Pásztor. – Azt mondták, verekedni akarnak.

– Ernő! – meredt a fiúra elképedve Boka. – Tényleg így volt?

– Hadd verekedjenek! – Áts Feri mosolygott, élesen, kihívón, elővillantak szép, fehér fogai. – Győzzön a jobbik, nem igaz?

Boka felemelte a kezét, hogy elhallgattassa. Áts Feri a szemét forgatta.