Egészen a csillagokig

{6}

{6.fejezet}

2020.02.07
(Egészen a csillagokig)

-Jó napot!David Matthews-et keresem.

-Az édesapám nincsen itthon.Miben segíthetek?-kérdeztem és a férfi mögött parkoló hatalmas költöztető autóra kaptam a tekintetemet,amin a költöztető cég neve volt  felírva,nagy piros betűkkel.

-Meghoztam a holmikat.-mondta a középkorú úr és az teherautóra mutatott.

-Milyen holmikat?-vontam fel a szemöldökömet kérdően és értetlenül cikázott a tekintetem a férfi és a teherautó között.

-Nézzük csak...-vette elő jegyzeteit és felém mutatta.A papíron csupán egy cím és egy név állt én mégis majdnem hanyatt vágódtam a meglepettségtől.

"Ella Hammer"

-Megbocsájtana egy pillanatra?!-erőltettem magamra egy gúnyos mosolyt és bevágtam orra előtt az ajtót ami hangosan kattant amint a zár bezáródott.Nem akartam  udvariatlan,sem goromba lenni,mégis sikerült,annyira össze voltam zavarodva.Lábaimat gyorsan kapkodtam és hamar kezembe fogtam a telefonomat majd tárcsáztam apa számát és idegesen harapdálni kezdtem az ajkamat.

-Szia Kincsem!-hallottam meg hangját a készülékből.

-Mi ez a költöztető kocsi ami házunk előtt parkol?De a legfontosabb,mit keres benne Ella cucca?És miért a mi házunknál parkolt le?-hadartam el amilyen gyorsan csak tudtam ,ám a vonal másik végén lévő férfi meg sem szólalt.Bele telt pár másodpercbe míg vette a bátorságot és kinyögte azt amit hallani akartam.Mert hát nem voltam hülye.Pontosan tudtam mit keres itt az autó.

-Ella ideköltözik hozzánk.

-És nekem erről mikor akartál szólni?

-Ha jól emlékszem tegnap Ella említette mikor hazaértél.-sóhajtott fel és megköszörülte a torkát.
-Ne idegeskedj emiatt.

"És Ella azt mondta holnaptól sokkal több időt lesz nálunk"-idéztem fel Jeremi szavait amit tegnap mondott nekem,a nappaliba.Valahogy akkor még fel sem merült bennem a költözés dolog,csak most így visszagondolva határozottan arra célzott ezzel az öcsém.

-És miért nem szóltatok hogy engedjem be a költöztetőcég embereit?

-Mert azt hittük este felé jönnek,amikorra már mi is itthon leszünk.Ne haragudj,de engedd be légy szíves az embereket.

Még pár szót váltottunk egymással majd leraktam a telefon és ismét az ajtóhoz siettem és kitártam azt.

-Hozhatják a cuccokat.-mosolyogtam rá a lesokkolt férfira aki még mindig az ajtó előtt álldogált.Csupán bólintott egyet és intett az autóban várakozó embereknek akik lassacskán behordták a dobozokat és zsákokat.Miután ismét egyedül maradtam a házban kíváncsian bekukucskáltam a földön heverő dobozokba.Leginkább ruhák,ékszerek és sminkek voltak bennük és néhány emlék,fénykép.Nem szerettem volna turkálni a dolgai között ezért hamar abbahagytam a nézelődést és felmentem a szobámba készülődni.Minden bátorságom összeszedve és bizonytalanságaim legyőzve egy passzos szoknyát választottam egy aranyos toppal majd miután mindent elintéztem,cipőmet felhúztam a lábamra,táskámat a vállamra kaptam és kiléptem az utcára.Fülemben szólt a zene én pedig úgy igyekeztem a buszmegállóhoz hogy minél hamarabb az iskolába érjek.Szokásomhoz híven szintén az utolsó pillanatban estem be az osztályterembe és épphogy megúsztam egy késést.Fizikával kezdtünk és Miss.Brownnál a késés mindig 10 percnél kezdődött.Vagyis ha csak 2 percet késtél az órájáról,ő akkor is beírta a 10 perc késést.Kifejezetten utáltam ezt a nőt,a tantárgyával együtt,így kevés olyan fizika órán vettem részt,ami tetszett volna eddigi életembe.A kémiáról meg ne is beszéljünk.