Egészen a csillagokig

{3}

{3.fejezet}

2020.02.01
(Egészen a csillagokig)

3 nem fogadott hívás:Lucy

-Lassan megkeresem Lucyt és hazamegyek.-néztem rá a telefonom órájára és lábam leemeltem combjáról,amikor aztán a készülék csengőhangja megszólalt és az emlegetett lány neve jelent meg a kijelzőn.

-Szia Csajszi!Kevin már hazavitt.Nem baj hogy buszoznod kell vagy valami?-hallottam meg Lucy kótyagos hangját a telefonból mire szememet lesütöttem és elkeseredetten megdörzsöltem a homlokomat.

-Ami azt illeti baj,de most már mindegy.Végülis én nem hallottam a telefonom csörgését.-sóhajtottam fel és fél szemmel a fiúra pillantottam aki tekintetét rajtam legeltette.

-Nagyon bocsi.Most leteszem.Szeretlek,szia!

-Én is.Vigyázz magadra.Szia.-nyomtam ki a hívást majd a készüléket a zsebembe süllyesztettem és felálltam a hintaágyról.

-Úgy tűnik itt hagytak.-nevettem fel erőtlenül majd fülem mögé igazítottam egy hullámos tincsemet.
-Megyek mert most fog jönni az éjszaki busz.

-Elkísérlek.

Csöndben sétáltunk egymás mellett a buszmegálló felé.Nem afféle kínos csend volt,inkább az a megnyugtató.Teljes sötétség honolt az utcákon csak a közúti lámpák fénye világította meg az alattunk elterülő aszfaltot.A buszmegállóban rajtunk kívül csak egy teljesen offos férfi üldögélt aki bűzlött az alkoholtól és hangosan énekelt valami számomra ismeretlen ritmusos dalt. Nem telt bele pár percbe sem és a sarkon megpillantottam a kékre mázolt buszt,ami nagy nyikorgással lefékezett előttünk.Az ajtaja kicsapódott mi pedig felszálltunk rá és azonnal levágódtunk az első szabad helyre.

-Te is erre felé laksz?-kérdeztem Nathantől mire csak bólintott egyet majd tekintetét a mellettünk elsuhanó házakra szegezte,pont ahogyan én is.

-Jegyeket,bérleteket!-hallottam meg hirtelen egy férfit aki hangosan kiabálva közeledett felénk és minden utas sóhajtozva mutatta fel neki az említett papírkákat.Én is kotorászni kezdtem a táskámban és nem sokkal később már a kezemben tartottam a bérletem.A mellettem ülő fiú karja megfeszült amint a jegyellenőr megállt előttünk és szemüvegét lehúzva a szeme elé,ránk meredt.

-Jegyeket,bérleteket!-mondta újból én pedig bérletemet megemelve tettem eleget kérésnek,mire bólintott egyet,majd Nathanre nézett.

-És önnek fiam?Hol van?-tette csípőre a kezét az idősebb,nagydarab férfi és rosszallóan kezdte méregetni a mellettem ülő fiút.

-Nekem nincsen.-mondta tekintetét a férfire emelve mire ő egy gúnyos és gonosz mosolyt villantva halászta elő zsebéből a tollát.

Mi az hogy nincsen?!
Idegesen ajkamba haraptam és mérgesen mélyesztettem kék szemeimet az övébe mire a fiú csak ártatlanul megvonta a vállát és felállt az ülésről.

-Kérem szálljon le amíg megírom a papírokat.-nyomta meg a jegyellenőr a leszállást jelző csengőt majd amint az ajtó kicsapódott,szemét óvakodva a fiún tartva küzdötte le kövér testét a busz néhány lépcsőfokáról.

Talán jó fej akartam lenni vagy szimplán csak lelkiismeret-furdalásom volt azért mert miattam szállt fel erre a buszra,ezért én is lelépdeltem a busz lépcsőin majd az ajtó mögöttem szinte abban a pillanatban be is záródott és a jármű elhajtott.A férfi táskájában kezdett el kotorászni míg elő nem vett egy jegyzettömbnek tűnő füzetet és Nathanhez fordult.