Egészen a csillagokig

{10}

{10.fejezet}

2020.02.16
(Egészen a csillagokig)

-Készítsd ki a kaját,meg a piát!-intett nekem Lucy,én pedig sóhajtozva a konyhába indultam.Semmi kedvem nem volt ehhez az egész felhajtáshoz,de amint láttam,csak én  voltam az aki nem rajongott ezért az egészért.Még Nathan is izgatottan pakolgatta a díszeket csak akkor hagyta abba egy pillanatra mikor megpillantott engem a konyhaajtóba amint szakadatlanul őt néztem.Ajkai lassan féloldalas mosolyra húzódtak és azonnal megindult felém majd csípőmnél fogva beljebb tolt a konyhába.

-Hogy megy a munka?

-Egész jól-vontam meg a vállamat és tekintetemet rá emeltem.Haja most valahogy más volt.Talán máshogy választotta el.Nem tudtam pontosan.Felsőtestén fehér póló feszült és lábait egy fekete nadrágba bújtatta.

-Amióta megjöttél csak arra vártam hogy kettesbe lehessünk-mondta reszelős hangon és hirtelen megragadta a derekam és magához húzott egy hosszú csók erejéig.Kezemet  nyaka köré kulcsoltam és még azt sem vettem észre amint egyre hátrébb araszolt egészen addig míg hátam a hideg falnak nem csapódott.

-Elég lesz-váltam el tőle és egy huncut mosollyal az arcomon eltoltam őt magamtól.

-Csak még egy utolsót-jött utánam a mosogató csaphoz ahol én éppen elkenődött rúzsomat mostam le a vízsugár alatt.

-Nem lehet.Itt van Lucy a másik szobába.Bármikor benyithat.-mondtam határozottan és megtöröltem vizes kezeimet egy konyharuhába.

-És egyébként is.Le kéne állnod.-mondtam és gyengéden félrelöktem,hogy utat törjek magamnak,majd nevetve kipakoltam az egyik szekrényből a rágcsálnivalókat.

-De annyira gyönyörű vagy és dögös.-mondta mire én pirulni kezdtem és felé fordulva még utoljára egy hosszú csókba hívtam majd még meg is köszöntem neki a bókot.
Elég nehéz volt nem  fontosnak kezelni a helyzetet.Szinte minden ilyen mondatánál  emlékeztetnem kellett magamat arra hogy ez nem lehet komoly,több okból kifolyólag sem,kezdve azzal hogy Nathan alig egy hónapig marad Orlandóban.

-Holnap átjöhetnél és nézhetnénk egy filmet.Vagy elvihetlek ebédelni és közben  beszélgethetnénk?-kérdezte és elállta a konyhából kivezető ajtót,hogy nehogy elmeneküljek előle.

-Legyen először ebéd,majd eljössz velem venni egy napszemüveget mert kezdek tényleg megvakulni a napon amióta eltörtem azt a feketét és utána átjöhetnél hozzám filmet nézni-billentettem oldalra a fejemet és incselkedő mosolyra húztam ajkaim.

-Tökéletes-mondta majd egy gyors puszit nyomott a számra és a konyhapulthoz ment ahol rendezgetni kezdte a vodkás üvegeket és üdítőket.Nyolc órára a ház teljesen kész lett és már csak várnunk kellett,hogy csapatostul beszállingózzanak az emberek.Az első órában csupán a táncparkettnek kialakított hatalmas nappaliban dülöngéltem a többi fiatallal a népszerű zenékre,nem sokkal később pedig kifáradtan rogytam le a kanapéra és fekete,szoros shortom zsebéből előhalásztam a telefonomat.Pihenés képpen átfutottam az értesítéseim,mikor arra lettem figyelmes hogy valaki leül mellém.

-Szia!-köszönt egy női hang,mire azonnal rákaptam a tekintetemet és egy ismerős arccal találtam szembe magamat.

-Szia!-mosolyodtam el és biztos voltam benne hogy nagyon le fogok égni mivel valamennyire rémlett az arca de a neve sehogy sem akart az eszembe jutni.

Az a fránya diákelnökség!

-Brianna vagyok a diákelnökségről.Tudod,körzős lány-mondta mosolyogva miközben ide-oda libbentette hosszú lófarkát.