Egészen a csillagokig

{35}

{35.fejezet}

2020.04.04
(Egészen a csillagokig)

Több mint egy óra volt a repülőnk felszállásáig ezért Ellával beültünk egy kávézóba,ott a reptéren belül.Nem ittam kávét,mert nem is szerettem túlságosan,inkább csak egy csésze teát kértem amit elszürcsölgettem miközben a neten filmeket,sorozatokat kerestem a repülőre.Miután Ella is megitta a kávéját megindultunk a reptér szupermarketébe azzal az indokkal hogy itt olcsó az m&m-s.Ezt én is jól tudtam,főleg azért mert mikor a repültem valahová mindig vettem ilyen óriási csomagot a reptéren belüli boltban.Nem ettem sokszor azt az édességet mindig csak akkor ha utaztam valahová,de akkor iszonyatosan nagy mennyiségben képes voltam befalni a mogyorós csodából.

-Milyen ízűt vegyünk?-kérdeztem Ella amint az m&m-szes sorokat jártuk és próbáltuk kiválasztani a megfelelőt.

-Mindenképp mogyorósat.-mondtam határozottan majd levettem a polcról egy fém dobozban lévő golyócska csomagot.

-És mit szólsz a karamelláshoz?

-Nem szeretem.

-És a belül ilyen cukrosat?

-Azt sem-sóhajtottam egyet drámaian majd a mogyorósat a kosarunkba raktuk.

Végül két csomaggal vettünk.Egy mogyorósat nekem és karamellásat Ellának.Ezek után már csak egy ellenőrzőkapun kellett átmennünk és szinte percre pontosan akkor állt be a gépünk a helyére mikorra mi is odaértünk.Kezemben az útlevelemet és a jegyemet szorongattam majd mikor elkérte a jegyszedő nő odaadtam neki. Ellával szinte egyszerre léptük át a repülő küszöbét majd hangosan köszöntünk a légiutas-kísérőnek és az ajtóban álldogáló pilótának majd az ülések között ingázva keresni kezdtük a helyünket.Mivel különböző időpontokba foglaltuk a jegyeket,így nem is egymás mellé szóltak szóval míg Ella a repülő elejében foglalt helyet,nekem hátrébb kellett sétálnom,hogy én is megtaláljam az enyémet.Nem egészen így képzeltem el a nyugalmas Santa Monicai repülőutamat,ám amint más sem,ez sem úgy alakult mint elsőre gondoltam.A helyem az ablak felöli oldalon volt ahogy kértem ám a legkevésbeé sem számoltam azzal hogy ki lesz a mellettem ülő ember.

-Elnézést?-érintettem meg a hortyogó idős hölgy vállát aki elzárta előlem a helyemre vezető utat.-Elnézést?-próbálkoztam újra ám semmi választ nem kaptam,sőt a nő még csak meg sem mozdult,hanem aludt tovább.Nem volt más választásom,táskámat levéve lába között igyekeztem benyomulni a helyemre.Ami még jobban megnehezítette a dolgomat az a hölgy hosszú orrú cipője volt,amiben majdnem elvágódtam.Több perc szenvedés után tudtam csak kényelembe helyezni magamat és lerogyni a székembe.Táskámat fellógattam az előttem elhelyezkedő akasztóra majd a kis ablakon kinézve vártam hogy a gép elinduljon és felemelkedjen.Nem sokkal később ez bekövetkezett és a repülőgép kerekein gyorsulni kezdett a kifutópályán.Szinte hallani lehetett az emberek hangos sóhajait mikor a gép a levegőbe ért és mindenki fészkelődni kezdett,majd végleg elhelyezkedtek ülésükben.Én is ezt tettem és az előttem lévő kis képernyőn behoztam a kiválasztott filmemet majd fülhallgatón keresztül nézni kezdtem.Fél útnál tarthattunk mikor végleg meguntam a filmnézést és úgy döntöttem alszom egy kicsit,hiszen egyébként is korán keltem és rám fért egy kis pihenést.Szememet lehunytam,majd mikor már majdnem elaludtam a mellettem lévő nő hangosan felkiáltott.

-Hol a kaviárom?-ijedten kaptam felé a tekintetemet majd láttam amint ficánkol az ülésen és nagyban kutakodni kezd a táskájában.Egy hatalmas sóhaj szakadt ki a tüdőmből majd szememet lehunyva próbáltam figyelmen kívül hagyni a dilinyós nőt mellőlem.Végül sikerült aludnom egy órácskát és megnyugodhattam hogy kipihenten és frissen fogok leszállni a repülőről.A maradék időt zenehallgatással töltöttem és egy részt is megnéztem a szívek gossip girl-ből,ám mikor a pilóta bemondta a mikrofonba hogy leszállás következik,majd kiugrottam a bőrömből.Fejemet szinte az ablaküvegnek nyomva néztem a várost ami alattam terült el és izgatottan vártam hogy végre én is megérintsem a lábammal.Még azt is sikerült figyelmen kívül hagynom hogy a mellettem lévő hölgy egész leszállás alatt dumált és még mindig néha szóba jött a kaviár dolog.Mikor a repülő földet ért szinte átlökdöstem magam az idős nőn és sietősen a repülő ajtaja felé mentem.A meleg levegő megcsiklandozta a bőrömet amint kiléptem a repülőből,az ahhoz rögzített lépcsőre és beszívtam Los Angeles illatát.Ajkaim hatalmas mosolyra húzódtak és egyenként kezdtem megtenni a lépcsőfokokat mind addig amíg végleg leértem a földre.Miközben ámuldoztam a hatalmas LAX repülőtér szépségén-legalábbis azon amit eddig láttam belőle-Ella is odaért mellém és elégedett mosollyal megszólalt.