Egészen a csillagokig

{32}

{32.fejezet}

2020.03.31
(Egészen a csillagokig)

Egészen apa és Jeremi megérkeztéig csak a könyvemen kattogott az agyam és majd mikor elmondtam nekik is a hírt ismét csak erre terelődött a téma.Apával pontosan utánna néztünk a kiadónak és a fickónak is,sőt még beszéltünk is vele telefonon.Szinte biztos voltam benne hogy ez a férfi Nathan valamelyik ismerőse volt,vagy minimum a szülei ismerték valahonnan de nem véletlen akart engem és a könyvemet ennyire.Néha-néha próbáltam Nathanre terelni a témát és Andrewtől megtudni pár dolgot ám azon kívül hogy mikor kereste fel őt a fiú,nem mondott többet.
Csak vacsoránál lett újra téma a költözés amit az asztalnál senki nem fogadott túl nagy lelkesedéssel és még Ella is rászólt apára hogy ne ezt a szép napot rontsa el azzal hogy ennyire komoly dolgokat próbál megbeszélni velünk.

-Hagyd Ella!-néztem gyengéden a nőre majd halványan elmosolyodtam és egy nagy adag tésztát tekertem a villámra.

Egyszer úgyis túl kell esnünk egy ilyen beszélgetésen.

-Köszönöm Kasie.
-Szóval ,tudom ez most túl határozottan és megkérdőjelezhetetlenül fog hangozni,de én költözni szeretnék Santa Monicába,Ellához.Szeretném ha ott élnénk mindannyian.-mondta el egy szuszra mire mindenki lemerevedett egy pillanatra.Először én eszméltem fel és tömtem a számba még egy villányi tésztát majd bólintottam párat és közbevágtam.

-Ezt egy kicsit azért lassabban kellett volna felvezetned,nem gondoltam hogy így rázúdítod Jeremire.-mutattam a villámmal a fiúra aki igazat adva nekem bólintott.

-Na látod David,nem most kéne ezt megbeszélni.-folytatta Ella.

-Szerintem ez a költözés dolog jót tenne nekem.-jelentettem ki miközben mindenki egymás szavába vágva vitatkozni kezdett ám mire kimondtam ezt mindenki elhallgatott.

-És mi lenne Lucyval?

-Rettentően eltávolodtunk egymástól és ezt nem szeretném helyrehozni ahogy ő sem.

-Biztosan nem gondolnád meg magadat ezzel kapcsolatban később?-nézett rám bizakodva apa mire megráztam a fejemet.

-Nem.

-Jól van és Jeremi?-nézett apa az oldalamon ülő fiúra aki éppen szalvétával törölgette az arcát.

-Nem szeretnék elmenni.Én szeretem az itteni iskolámat és a barátaimat.

-Tudom,de ott lennének majd új barátaid és az iskola is olyan jó lenne mint itt.És sokszor látogatnánk majd haza is a nagyiék miatt.

-De én akkor sem akarok elmenni-erősködött Jeremi és látszott az arcán hogy kezd nagyon ideges és mérges lenni.Sajnáltam,nagyon is, de lehet neki is pozitív élmény lett volna Santa Monica.Az egész beszélgetés abba torkollott hogy Jeremi duzzogva felment a szobájába mi pedig csöndben folytattuk az evést.

-És tegyük fel hogy minden sínen van,mi lenne ezzel a házzal akkor?-kérdeztem rá erre a meghatározó dologra,majd poharamból kortyolgattam egy keveset.

-Semmiképpen nem adnám el.Itt nőttetek fel,én is nagyon kötődöm ehhez a házhoz.

-És Jeremivel mi legyen?

-Majd még beszélek vele de meg fog barátkozni ezzel a dologgal.-mondta nyugodtan mintha ez annyira egyszerű lenne.Eközben bennem ismét megszólalt az a vészcsengő ami azt jelezte hogy túlságosan jelenidőben beszélünk erről a dologról és túlságosan úgy mintha ez biztos lenne én pedig megint bepánikoltam.

-Akkor ez már hivatalos? Vagy nem tudom hogy ez nekem nem e túl gyors e.

-Kasie,nem lehet húzni az idők végezetéig a nagy döntéseket és lépéseket!Ez az egész költözés dolog nagy macerával és teendővel jár.Ezt nem lehet halogatni.Vagy belevágunk vagy nem.-mondta apa miközben ujjait összefonta és a mosogatóhoz sétált.

-Rendben,vágjunk bele-bólintottam egyet és elszántan egy kicsit kételkedve bár de igent mondtam erre a nagy változásra.A konyhában mintha megfagyott volna a levegő.Mintha ők sem hittek volna a fülüknek hogy ezek a szavak az én számat hagyták el.

A napok csak úgy szaladtak és lassacskán kezdtek elrendeződni a dolgok és kezdett kialakulni a költözés menete.Bár én senkinek nem említettem hogy elmegyek mégis mintha minden reggeli futásom,minden nap az iskolában megváltozott volna.

-Mindenki jöjjön le a nappaliba!-kiáltott fel egyik nap apa az emeletre amit a szobámból épphogy csak meghallottam.Éppen kijöttem a fürdőből és kezdtem el öltözni mikor szólt,ezért csak gyorsan magamra kapkodtam a pizsamámat és hajamat kibontottam a konty fogságából majd rózsaszín zoknimban lesétáltam az emeletről.
-Ugye te is jössz Jeremi?-hallottam meg ismét kiáltását mikor én már a lépcső aljánál voltam és amint meghallottam testvérem dühös,dínó dobbantásait,gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat hogy előbb a helységebe érhessek és felmérhessem a terepet.A nappaliban szokásos látkép tárult elém.Apa és Ella a kanapén ültek egy laptoppal az ölükben és teljesen beszippantotta őket a képernyő.

-Sziasztok!Mi újság?-foglaltam helyet én is apa mellett majd én is a laptopra pillantottam.

-Kezd összeállni a fejünkben ez a költözési terv.-nevetett fel halványan Ella és megvárta még Jeremi is beért a szobába és csak utána folytatta.

-Szóval úgy terveztük hogy a nyári szünet kezdetével Ella elrepül Santa Monicába és ott intéz papírokat és elkezdjük az itteni házból átszállítani a dolgokat az ottaniba.Mi Orlandóban töltünk még 2 hónapot és nyári szünet vége felé mi is repcsire szállunk.Na mit szóltok?-mosolyodott el izgatottan apa is és mintha tőlünk is ezt a lelkesedést várná tapsolt egyet.

Sosem tudtam az ötletek hogyan pattannak ki a fejemből de elég csak egy villanás vagy egy pillanat ahhoz hogy valami hatalmas dolog eszembe jusson.Most,nos hát elég volt hozzá feldolgoznom apa szavait és máris megfogalmazódott bennem egy tökéletes terv.Nathan azóta sem hívott amiből csak is arra tudtam következtetni hogy még mindig halvány gőze sincsen az igazságról.Ahhoz meg hogy én eltudjam neki mondani,személyesen kellett találkoznunk,de mégis miért vártam volna vele még több hónapot ha megtehettem ezt alig 1 héten belül is?!

-Hagy menjek én is!-szólaltam meg a megszokottnál egy kicsit hangosabban és túl gyorsan reagálva apa szavaira ahhoz hogy furán nézzenek rám.
-Ella,menni szeretnék veled Santa Monicába hamarabb.-pillantottam reménykedve a nőre aki összecsapta a tenyerét izgatottan.

-David,hallod ezt?! Oo,ez de fantasztikus lesz.
-David,gyorsan rendelj Kasienek is még egy repülőjegyet arra a járatra amin én vagyok!-adta ki az utasítást majd felém fordult és áradozni kezdett.
-Ez nagyon jó lesz,majd minden helyet megmutatok Santa Monicán.Igazi csajos ház lesz addig amíg ők nincsenek ott-nevetgélt és én is nevetgéltem vele,persze nem azért mert annyira szerettem volna Ellával heteken keresztül csajos estéket tartani meg sétálgatni,vásárolni...bár hogy így jobban belegondoltam nem is hangzott rosszul de sokkal jobban felvillanyozott az hogy nemsokára láthattam Nathant.

-Ez biztosan jó ötlet?-szakított félbe minket apa mire a nő felháborodottan kapta rá a tekintetét és játékosan beleboxolt a karjába.

-Persze,David ne legyél már ilyen!

-Mármint nem akarsz még itt tölteni egy kis időt?-tette a vállamra kezét mire én megráztam a fejemet.

-Nem,mármint nagyon szeretnék itthon lenni még egy kicsit mert imádom ezt a házat de nagyon szeretném már Santa Monicában tölteni a nyarat.Kérlek!-néztem apára már-már könyörögve mire megenyhült a tekintete és rábólintott.
-Köszönöm!-borultam a nyakába majd egy puszit nyomtam az arcára és felkeltem a kanapéról.
-Alig várom Ella!-néztem a nőre mire ő szélesen elmosolyodott ahogyan én és válaszolt annyival hogy ő is nagyon.

A napok csak úgy szaladtak,az év végi bál napja pedig vészesen közeledett.

Köszönöm hogy elolvastátok,ma hozom a következőt is.Legyen szép napotok!
Lukrécia