Egészen a csillagokig

{11}

{11.fejezet}

2020.02.18
(Egészen a csillagokig)

Másnap alig bírtam kikelni az ágyból.Még arra sem vettem rá magamat hogy a telefonomat csekkoljam,ehelyett csak feküdtem,és minden egyes ébredésem után igyekeztem visszaaludni,hogy ne kelljen a problémáimmal foglalkoznom,legalább még pár óráig.Mert aztán ott volt még a projektmunka,ami elkerülhetetlenné tette hogy találkozzak Nathannel.Aztán Lucy,aki azt hitte sikerült lezárnom magamban a fiút és már újra barátok lehetünk,miközben én egyáltalán nem gondoltam ennyire egyszerűnek.Azok után amiket nekem,meg rólam mondott a lány,egyáltalán nem tudtam volna a bizalmamba engedni őt egyhamar,de azért jó érzés volt a lelkiismeretemnek hogy végre megbocsájtott.Persze ott volt a másik fele a dolognak és Nathan,akin nehezen tettem túl magamat,ugyanis ő túl jó és édes volt ahhoz hogy csak szimplán elfelejtsem és Lucynak tett ígéretemet-miszerint kilépek a fiú életéből-betartsam.De nem dobhattam el csak úgy 11 év barátságot?!

Hangosan ásítottam egyet majd hátra fordultam és a plafonra emeletem a tekintetemet.

-Fel kell kelnem!-motyogtam és egy nyögés kíséretében letornáztam magamat az ágyról és agyalni kezdtem a mai programomon.Mindenképp találnom kellett magamnak valamit ami elvonja a figyelmemet Nathanről és mindenről ami vele kapcsolatos,így hát több percen keresztül ültem a szőnyegemen míg végleg rászántam magamat és készülődni kezdtem.A plázába igyekeztem beszerezni magamnak pár nyári cuccot és a tegnap emlegetett napszemüveget is.A szokottnál egy kicsivel több korrektort raktam fel,mert valamivel el kellett rejtenem szemeim alatt díszelgő lilás karikákat,majd hajamat copfba fogtam és hagytam hogy rakoncátlan hullámos tincseim megmaradjanak.Felülre egy lenge bordó inget vettem fel minek megkötöttem az alját,és nagyon jól passzolt enyhén szaggatott shortomhoz.Utolsó lépésként fújtam magamra az egyik kedvenc parfümömből majd lesétáltam az emeletről.Körbe tekintettem az üres konyhában és miután a hűtőt becsuktam,végleg elhatároztam hogy majd útközben kapok be néhány falatot.Egy kisebb elegáns fekete hátitáskát leakasztottam a fogasról majd belebújtam platformos fekete cipőmbe és kiléptem a napsütéses vasárnapi időbe.Az utcánkban csak néhány ember lézengett és fülemben a fülhallgatómmal megindultam a buszmegálló felé.

A gondolataim ismét szárnyalni kezdtek és akármennyire is próbáltam másra koncentrálni,mindig Nathan jutott eszembe.Valahogy ebben a 2 hétben annyira hozzámnőtt hogy fizikai fájdalmat okozott a hiánya.Tekintetemet a mellettem elsuhanó tájra szegeztem és a járdán sétáló embereket kezdtem figyelni,mind addig amíg bosszankodva vettem észre hogy elfelejtettem leszállni a megállónál ahol le kellett volna.Késve de leszálltam a buszról és visszafelé kezdtem sétálni,miközben a várost figyeltem.Nagy volt a nyüzsgés Orlandó utcáin,főleg látványosságai miatt,amiket ha jobban megnézünk,rájövünk hogy egyik sem valami nagy szám.Az universal vidámpark,igazából olyan hely ahová nem igen mész csak életedbe egyszer.Igaz sok lehetőség akadt a szórakozó turisták számára,csak horrorisztikus árakat kellett kifizetned azért hogy bejuss.Aztán ott volt még a Walt Disney World.Életemben talán háromszor voltam,de minden alkalommal csak egyetlen egy dolog vett rá arra hogy betegyem oda a lábam,az pedig a naponta odajáró hírességek és celebek voltak.Lucyval mentem minden alkalommal azért hogy fotózkodjunk olyan celebekkel mint Loren és még sokan mások.De az egyetlen hely amire hajlandó voltam költeni az a See World volt.Kiskoromban jártam ott először és már akkor a kedvencem volt.Éltem haltam azért a vizes vidámparkért.

Nem sokkal később már a bevásárlóközpont csillogó padlóján szeltem át a boltok közötti távolságot és csakis a kiválasztott ruhadarabokon járt az eszem.Nem szerettem egyedül vásárolni de nem is tudtam és nem is akartam volna hívni senkit,úgy gondoltam mindenképp egyedül kéne lennem,legalább egy rövid ideig.Már dél fele járhatott,mikor a hasam egy hatalmasat korgott,jelezve hogy ma még semmit sem ettem és sietős léptekkel az éttermek felé vettem az irányt és azonnal ki is szúrtam a hatalmas "pasta" feliratot.Beálltam a hosszú sorba és karba tett kézzel vártam,hogy sorra kerüljek és a kezembe tarthassam a gőzölgő finomságot.