Egészen a csillagokig

{22}

{22.fejezet}

2020.03.15
Egészen a csillagokig

-Gyere!-nyújtotta felém Nathan a kezét amire azonnal rákulcsoltam az enyémet és egy mosollyal az arcán vezetett egészen az ajtóig.Ott egy pillanatra eleresztette a kezemet és zsebéből előhalászta a bejárati ajtó kulcsát,majd kinyitotta előttem.Izgatottan léptem át a ház küszöbét majd cipőmet lekapva magamról ismét végigvezettem tekintetemet mindenen.Hallottam amint bezáródik mögöttem az ajtó és Nathan felkapcsolja a helységben a lámpát.

-Akkor erkély?-kérdezte mire én csak szó nélkül bólintottam egyet és az említett erkély felé kezdtem sétálni.Kezemben ott pihent a macbooktartóm ami rosegold színben pompázott akárcsak a benne lévő készülék is,amin dolgozni fogunk.Nem kellett már sok a novellából,épp annyi hogy ma még pont be tudjuk fejezni.Épp csak a befejezés nem volt megírva,ami pontosan erre az estére volt szánva.Mert a mai napon nem csak a történetben lévő szereplők búcsúznak,hanem mi is.
-Hoztam párnákat-lóbálta meg kezében a fiú a rózsaszín anyagból készült ágyneműt,amit utána lehelyezett a kerti bútorra majd helyet foglalt rajta.Némán álltam az erkély közepén az alattunk elterülő várost nézve,néha-néha a fiúra pillantva majd egy hatalmas szívszorító sóhaj után én is leültem mellé.Lábaimat felhúztam és kényelmesen elhelyezkedtem félig a fiúra fekve,majd elővettem tartójából a gépem,megnyitottam a még befejezetlen dokumentumot majd pár pillanatig mozdulatlanul meredtem a képernyőre.Mintha szókincsem nullára csökkent volna,nem tudtam legépelni egy betűt se.Mintha kongtam volna belülről.Semmit nem éreztem.

-Valami baj van?-érintette meg gyengéden a vállamat a mellettem lévő fiú mire összerezzentem és csak pár másodperc múlva emeltem rá a tekintetem.Megráztam a fejemet,mintha csak ki akarnék kergetni belőle minden vészjósló gondolatot és elhaló hangon elmotyogtam egy "igen"-t.Tekintetemet elkaptam az értetlenül néző Nathanről és ismét a képernyőre szegeztem.Lassan felgörgettem egészen a kezdetéig és onnan kezdtem elolvasni.Újra és újra.Miután ismét átolvastam és meggyőződtem arról hogy nem tudom megírni a befejezést,lehelyeztem a macbookot a földre és Nathan ölébe másztam majd szorosan hozzábújtam.

-Egyszerűen nem tudom befejezni.Nem megy.Nem szeretném hogy vége legyen.

Ajkaim közül kiszaladt egy halk sóhaj majd lehunytam a szemem mikor megéreztem Nathan ujjait a hajamon,miközben lassan simogatni kezdte és néha-néha egy puszit nyomott a fejemre.

-Ráérünk.Egy éjszaka még nagyon hosszú.

Akármennyire is próbálkoztam elnyomni magamban ezeket a gyenge érzelmeket,mindig előjöttek.Nem akartam megzuhanni,legalább addig nem,míg Nathan itt volt.

-Szerinted hagyjuk hogy Natenek és Leenek összejöjjenek a dolgok?Happy end legyen vagy hagyjuk szívszorítóra a végét?-tűrtem egy szőke tincsemet a fülem mögé majd kissé eltoltam magam Nathan mellkasától,hogy a szemébe tudjak nézni.

-Azt hiszem kevés ember érdemli meg a "boldogan éltek míg meg nem haltakot",de Lee és Nate biztosan.-bólintott egyet és miután egy nagyot nyelt folytatta.
-Végülis ez egy könyv,itt hagy ne történjenek úgy a dolgok mint a valóságban.Hagy ne legyen olyan szar mint a mi helyzetünk.
Én csak megértően bólintottam egyet majd miután egy szűzies csókot nyomtam a szája szegletébe,a macbookomat felvettem a földről,majd felnyitottam a tetejét és gépelni kezdtem.Nem telt bele egy órába sem míg leírtam az utolsó szót is,így végleg befejezve a a történetet.Még több másodpercig bámultam az utolsó mondatot,majd letettem az ölemből a macbookot és közel bújtam Nathan mellkasához.

-Megcsináltuk.-suttogtam magam elé nézve és agyamat újra és újra ellepték a szomorú gondolatok.

-Bizony,és fantasztikus lett.-nyomott egy csókot a fejem búbjára majd maga felé fordítva ajkaimhoz hajolt.